Szorítás (Quimby: Majom-tangó)

  • F. D. J.
  • 1997. január 16.

Zene

Minden jó, ha vége jó, egymáséi lettek a Quimby és a PolyGram.

Jókora lagzit csaptak, nekem már le is esett egy potya lemez, mégis szívom a fogam, maradt bennem egy csomó aggodalom.

Mindig is szorítani kellett a Quimbyért. ´95 tavaszán (MaNcs, 1995. április 27.), a kitűnő Jerrycan Dance megjelenése után mondta az énekes Kiss Tibor, hogy az angol szöveg egérlyukat jelenthet, kifutópályát külföldre. Amúgy maradnának a kocsmák, még pár év, ismerős pókok a falon.

Azon a nyáron Kiss Tibor és az ütős-vágós Varga Lívius kijutott New Yorkba, de az a történet nem az önmenedzselésről szólt, egy árva CD-t sem vittek magukkal (már nem volt). Mégis, mintha valami beletörődöttséggel folytatták volna itthon - ez van, meg lett próbálva, most már mehet magyarul. Csak a szaxofonos Molnár Tamásnak kellett felépülnie, egy balesetben majd´ a nyakát törte szegény.

´96 nyarán összeállt az új anyag, a harmadik (az elsőt Sip Of Story címmel a független Mafioso Records adta ki). Addigra kicsit lerongyolódott a zenekar, átesett egy doboscserén (Medve Ákos helyett Gerdesits Ferenc), és a helyzete objektív mércével mérve elég lehetetlennek tűnt. Időközben ugyanis azok a kocsmák, klubok is bezártak vagy lepusztultak, amelyekben legalább felléphetett egy ilyen zenekar. Az anyag meg nem talált kiadóra vagy fél éven át.

Aztán, mondom, egymáséi a PolyGrammal. És én borzasztóan örülök, hogy így esett, terjesztés, klip, kevéske pénz is, mittudomén, de a másik szemem azért kivan: az én alulexponált ízlésű népem mostanában nem az efféle Majom-tangókra táncol. Gáz van. Attól tartok, még magánüggyé válhat, hogy a Quimbyt szeretem.

Ez most meg lett vallva, persze nem hunyhatok szemet: a Majom-tangó szerintem nem sikerült olyan jól, mint a Jerrycan. Nem tudok vele úgy kettesben maradni, hiába magyarul. Márpedig a Quimby tangós/sanzonos/bluesos számai akkor működnek igazán, ha beszippant a hangulatuk, ha gerjednek az emlékek, a vágyak; ha érintés.

Nyújtom a mancsom, nincs fogás. Túl sok lett, nem fér bele tizenkilenc szám; s most azt sem találom közöttük, amelyiket magamhoz szoríthatnám.

Majd holnap. Ki kell engedni egy kicsit. Még nagyon sok bennem az aggodalom.

F. D. J.

PolyGram, 3T, 1996

(Legközelebbi koncert: január 16., 20 óra, Nemzeti Sportcsarnok)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.