A Rough Guide-sorozat sem habozott sokáig, hogyan is engedhette volna meg magának. És tessék, egy kimondottan meggyõzõ kompilációt tett az asztalra, a címéhez híven: Astor Piazzolla - innovátor és bandoneónvirtuóz, a tangó legendája.
Ismerõs név, ugye?
Az 1921-ben született Piazzolla legendájához a zeneszerzõ Nadia Boulanger adta a kezdõ löketet, aki párizsi ösztöndíjas tanítványát azzal szembesítette, hogy Stravinsky, Bartók és Ravel muzsikája nem feltétlenül "komolyabb", mint az ifjúkorát átszövõ, ám már-már titkolt-szégyellt argentin tangó. Piazzolla ezt követõen, Buenos Airesbe visszatérve talált arra a hangra, ami ismeretlen volt azelõtt, a tangó - Carlos Gardélhoz kötõdõ - "aranykorában": 1960-ban így született meg (a Quinteto Nueo Tango megalakításával) az "új tangó". Ez az új tangó igen messzire távolodott a forrásaitól: ebben már nem élhették ki a bevándorlók és a munkások a frusztrációikat, érzéki kalandokhoz használhatatlan volt a bordélyokban és a báltermekben, ez az új tangó már nem feledtette, hanem kiélezte a fájdalmakat. Beköltözött a hangversenytermekbe, maximális figyelmet kívánt, ráadásul nem mindig lehetett róla tudni, hogy a népzenéhez, a dzsesszhez vagy a kortárs kamarazenékhez áll-e közelebb. De bármiképp is, a hetvenes-nyolcvanas években - a bandoneónvirtuóz - Piazzollát a világ egyik legünnepeltebb szerzõjévé és elõadójává tette. És viszont.
Közös munkára inspirálta (többek közt) a Kronos Quartetet, Gerry Mulligant és Jorge Luis Borgest - az utóbbi két kollaborációból ez a válogatás is ízelít (20 Years Ago With Gerry Mulligan, Vuelvo Al Sur). De vannak még csodák: olyan sokat idézett, "kegyetlen-romantikus" darabok, mint a Libertango, a Milonga Del Angel, az Adiós Nonino vagy a Tanguedia 1-2-3. Van felvétel, amelyik koncerten készült, mint ahogy van itt Piazzolla filmes, dzsesszes és egy szál bandoneónra kihegyezett szerzeményei közül is, de tarthatunk bármerre, "ugyanaz a lemez" szól.
Szóval ne tessenek félni. Szó nincs arról, hogy ez az új tangó - a mulatós-plebejus réteg híján - valami megfoghatatlan magasságba emelkedett volna. Mindössze azok birkóznak meg vele nehezebben, akik érzéketlenek a tragikumra.
F. D. J.
World Music Network, 2005
