koncert - TRABANT

A Trabant zenekar elválaszthatatlan a nyolcvanas évek hazai undergroundjának mozgalmától, de abban a szubkultúrában annyira bensőséges volt, hogy valami egészen sajátos, misztikus fény vette körül. Alig-alig voltak koncertjei - és azok is elég szörnyű körülmények között -, mégis úgy ragyogott, ahogy a halhatatlan szívügyek szoktak: magyarázat és ellenállás nélkül.

A Trabant zenekar elválaszthatatlan a nyolcvanas évek hazai undergroundjának mozgalmától, de abban a szubkultúrában annyira bensõséges volt, hogy valami egészen sajátos, misztikus fény vette körül. Alig-alig voltak koncertjei - és azok is elég szörnyû körülmények között -, mégis úgy ragyogott, ahogy a halhatatlan szívügyek szoktak: magyarázat és ellenállás nélkül. Mítoszában nyilván annak is komoly szerepe volt, hogy az Eszkimó asszony fázik címû filmhez kötõdõ kislemezét leszámítva normális felvételek nélkül terjedt jó huszonöt éven át, újabb és újabb nemzedékeket érintve meg a tisztaságával, az esendõségével, a melankóliájával. Meg hát, ami a lényeg: azzal, hogy a Trabant legalább egy albumnyi kiváló dalt alkotott, olyanokat, amik a magyar könnyûzene történetében megkerülhetetlenek.

Huszonöt év múltán újra színpadra állni, szembesülni és szembesíteni ezzel a mítosszal rettenetesen nehéz lehet - akkor is az lenne, ha azóta nem különbözõ országokban élnének a zenekar meghatározó alakjai. Én a nyilvános fõpróbát láttam, és nagyon jó érzéssel baktattam utána haza. Ez a Trabant a mai Balaton együttesre épült (Víg Mihály mindig is a központjában volt), de belefért mindenki, aki benne utazott valaha: az ikonjának számító (és most New Yorkból hazalátogató) Méhes Mariettán kívül Lukin Gábor, Menyhárt Jenõ, Másik János, Magyar Péter és Vetõ János. És ha olykor pöfögött is kicsit, azért végig tisztességesen vette a maga szolid ütemeit, és hál' isten, nem akarta azt a látszatot kelteni, hogy immár extrákra is futja neki. Szóval belefértek a bakik, és jót tett, amennyire klarinéttal (vagy olykor hegedûvel) alányúltak kicsit: ettõl nem változott meg a számok íze, csak zamatosabb lett. Elegáns és ízléses volt a koncertet kísérõ vetítés, nem volt fölösleges rizsa, annyit játszottak, amennyit kellett, úgyhogy mást nem mondhatok: ezzel a koncerttel nem esett csorba a Trabant tisztaságán és tisztességén. Sõt.

Világveleje Fesztivál, Gödör Klub, január 18.

*****