Felcsuti Péter

A frivolnak tűnő cím dacára az írás komoly dolgokkal szeretne foglalkozni. Olyannyira, hogy meg is szeretném kérni az olvasót, pár percre tegye félre napi gondjait, aggodalmait és indulatait, s tartson velem egy (majdnem) utópisztikus világba.

A kormány harmadik alkalommal tette közzé gördülő konvergenciaprogramját, amely ezúttal a 2013–16-os időszakot fedi le. A három dokumentum összehasonlítása nyomán az érdeklődő szemei előtt kibontakozik a folyamat, ahogy egy ország recesszióba kerül.

Rémálmom volt. Azt álmodtam, hogy a mi jegybankunk negyedéves inflációs jelentése újabban így készül:

Az új jegybankelnök azonnal eltávolított néhány kulcspozícióban lévő szakembert. És ami ennél is rosszabb, kimondottan orwelli, a totalitárius rendszerekre jellemző technikákkal félemlíti meg a megmaradó munkatársakat.

Az árvalányhajas gazdasági miniszter MNB-elnökként bemutatott első szakmai programja kellemes meglepetés.

Ne tévedjünk, a mentorálás azt jelenti, hogy a vállalkozó kedvű tanárok hétvégenként leutaznak a világ végére, és a felvételi tantárgyakból különórákat tartanak a diákoknak.

Az orosz oligarcha és a ciprusi kisbetétes összemosása.

A választópolgároknak tehát tudniuk kell, mire számíthatnak sok egyéb mellett az állami szerepvállalás tekintetében is a politikai pártoktól, ha hatalomra kerülnek. Ameddig ezt nem követelik ki, vagy a pártok elsunnyogják a világos beszédet, addig a demokrácia jószerével csak üres formaság marad.

Komoly leckét kell hogy jelentsenek az olasz választások.

Március elején távozott posztjáról Simor András, a jegybank elnöke. Emelt fővel tehette.

A kormánypárt törzsközönségének újabb „gyűlöletszeánsz”.

A gazdaság nem háború, nem zéró összegű játszma.