- Március 8.: az anyag első – belső – vitája során az előterjesztők a várható gazdasági növekedést a decemberben előrejelzett 0,5 százalékról 0,3 százalékra csökkentik.
- Március 20.: a második vitára készült anyagban ismét 0,5 százalékos növekedés szerepel.
- Március 22.: az elnöktől üzenet érkezik, hogy a növekedésnek 0,7 százalékosnak kell lennie; a Monetáris Tanács tagjai a hétfői ülésre péntek délután 6 órakor kapják meg az átírt anyagot.
- Március 25.: a Monetáris Tanács tagjai 0,7 százalékos növekedésről tárgyalnak.
- Március 26.: az egyik senior munkatárs sugárzó arccal közli munkatársaival, hogy sikerült meggyőznie az elnököt, hogy a növekedés 0,5 százalék, és erre „...a miniszterelnökséget vezető államtitkár is rábólintott”. A jelentés új szövegében pirossal bejelölve „a tegnapi megjegyzések hatására újrafuttatás történt”, a növekedés ismét 0,5 százalék.
- Március 28.: az MNB vezető elemzője nyilvánosan magyarázza a számokat.
Verítéktől gyöngyöző homlokkal ébredtem, de aztán arra a konklúzióra jutottam, hogy ez szerencsére nálunk elképzelhetetlen, hiszen Magyarországon immáron több mint húsz éve működik a fékek és ellensúlyok rendszere, az utóbbi években egyre letisztultabban. Ez a jegybankra nézve azt jelenti, hogy mindenfajta kormányzati befolyástól függetlenül hoz monetáris politikai döntéseket és készít makrogazdasági és más elemzéseket. Ha téved, azért téved, amiért mindenki más, aki a jövőre vonatkozóan fogalmaz meg állításokat. De biztosan nem azért, mert az apparátus az elnök közvetítésével a kormánytól kap utasításokat, vagy kér jóváhagyást, hogy mi is szerepeljen az elemzésekben.
Megnyugodtam. Nyugodjanak meg önök is.
