Az első program a Széll Kálmán Tervre épült, amely maga volt a diadalmas optimizmus és az ihletett magabiztosság. A bevezetőt a miniszterelnök írta, központi gondolata: „a magyarok munkájából ne mások gazdagodjanak!” A program drámai mértékű adósságcsökkentést, gazdasági növekedést és költségvetési deficitcsökkentést irányozott elő.
2012-ben újabb Széll Kálmán Terv készült, amely stílusosan a 2.0 elnevezést kapta. Ehhez már nem írt előszót a miniszterelnök, és az anyag hangvétele is határozottan szerényebb lett. A gyengébb teljesítményt a külpiaci helyzettel indokolja, egyik fő feladatként pedig a „növekedésbarát fiskális konszolidációt” jelöli meg, ami magyarul azt jelenti, hogy a költségvetési egyensúlyt úgy kell javítani, hogy eközben a magyar gazdaság képes legyen növekedni.
Idén már egyáltalán nem készült Széll Kálmán Terv, ehelyett készült egy igencsak visszafogott dolgozat, amelyben a következő triviális gondolat jelenik meg: „az adósság leszorítása nem lehet sikeres a növekedés beindítása nélkül.” Vajon kinek szól ez az intés? Brüsszelnek? Az IMF-nek? Netán magának a kormánynak?
Mindenesetre érdemes végignézni, hogyan változott négy kulcsmutató a három egymást követő programban (vékonnyal a terv-, vastagon a tényszámok).
1. A GDP növekedése tervezett növekedési ütem: itt muszáj megjegyezni, hogy az első Széll Kálmán Terv egy konzervatív és egy „dinamikus” verzióval számolt. A konvergenciaprogramban a konzervatív számok szerepelnek, és csupán említés történik arra nézve, hogy a dolgok ennél sokkal jobban is alakulhatnak.
|
| 2011 | 2012 | 2013 | 2014 | 2015 | 2016 |
| konvergencia-program, 2011 | 3,1% | 3,0% | 3,2% | 3,3% | 3,3% | – |
| konvergencia-program, 2012 | 1,7% | 0,1% | 1,6% | 2,5% | 2,5% | – |
| konvergencia-program, 2013 | 1,7% | -1,7% | 0,7% | 1,9% | 2,3% | 2,5% |
2. Az államadósság GDP-hez mért aránya. Ezek a számok is meglehetősen beszédesek, és tegyük hozzá, hogy 3000 milliárd forintnyi nyugdíjvagyon elégetése után értendők. Ez utóbbit úgy is mondhatjuk, hogy az állam egy jövőben beváltandó csekket (tudniillik a magán- helyett az állami nyugdíjat) adott a volt magán-nyugdíjpénztári tagoknak. Igaz, nem írta rá az összeget, de bármekkora is az az összeg, implicit módon már most növeli az államadósságot.
|
| 2011 | 2012 | 2013 | 2014 | 2015 | 2016 |
| konvergencia-pogram, 2011 | 75,5% | 72,1% | 69,7% | 66,7% | 64,1% | – |
| konvergencia-program, 2012 | 80,6% | 78,4% | 77,0% | 73,7% | 72,7% | – |
| konvergencia-program, 2013 | 80,6% | 79,2% | 78,1% | 77,2% | 76,1% | 73,4% |
3. Potenciális növekedés. Lényegében arról van szó, hogy milyen ütemben bővül a gazdaság jövedelemtermelő képessége (döntően a beruházások révén), ami alapvetően meghatározza a jövőbeni növekedési ütemet. Ma, a kormány saját bevallása alapján, a potenciális növekedés valahol 0% és 1% között van.
|
| 2011 | 2012 | 2013 | 2014 | 2015 | 2016 |
| konvergencia-program, 2011 | 1,3% | 2,3% | 2,4% | 2,4% | 2,6% | – |
| konvergencia-program, 2012 | 0,3% | 0,8% | 1,4% | 1,6% | 1,8% | – |
| konvergencia-program, 2013 | 0,3% | 0,3% | 0,9% | 1,1% | 1,3% | 1,5% |
És még egy adatsor, amiért mindez történt: a költségvetési deficit leszorítása (az adatok a 2013–16-os konvergenciaprogramból).
| 2011 | 2012 | 2013 | 2014 | 2015 | 2016 |
| 4,3% | –2,0% | –2,7% | –2,7% | –2,2% | –1,5% |
A fenti adatokból nem csak az látható, hogy a kormány fokozatosan józanodik saját tündérmeséiből. Az is látszik, hogy a kormány óriási áldozatot hozatott a magyar társadalommal és a magyar gazdasággal a költségvetési deficit 3 százalék alatt tartásáért, miközben más, általa fontosnak tartott területeken – növekedés, adósságállomány – semmilyen eredményt nem ért el. A gazdaság növekedési tartalékai lényegében kimerültek, a kormány beáldozta a jövőt a jelen kedvéért.
