E helyütt figyelmeztetem a kedves Olvasót, hogy ez az írás némiképp hazabeszél. A héten ismertette Bajnai Gordon az Együtt 2014 gazdaságpolitikai vitaindítóját, amelynek központi gondolataként az elveszett bizalom visszaszerzését jelölte meg. Azt állította, hogy a bizalom visszaszerzése nélkül nem lehetséges fordulatot elérni a magyar gazdaságban, és ennek hiányában hosszú évekre állandósulhat a gazdasági stagnálás, és vele folytatódhat a társadalom lecsúszása. Bajnai gondolatmenete „zene volt füleimnek”, nem csupán azért, mert én is az általa alapított egyesület tagja vagyok, de azért is, mert immáron évek óta írások és szóbeli megnyilvánulások sokaságában foglalkoztam ezzel a kulcsfontosságú kérdéssel.
Kicsit meglepő volt, hogy az anyag fogadtatása a sajtóban mennyire figyelmen kívül hagyta ezt a kulcsfontosságú mozzanatot. A sajtóvisszhangok többnyire a vitaanyag által lehetségesnek vélt növekedési kilátásokkal, az adórendszer megváltoztatásával és még számos konkrétummal foglalkoztak, ám a bizalom helyreállítását mintha mindenki tényként kezelte volna.
Pedig nem az. A bizalom mint gazdaság-lélektani jelenség ugyanis nem statikus; ha van, önmagát erősíti, ha nincs, azaz helyette bizalmatlanság van, az is önmagát erősíti. Az elmúlt évek kormányzati intézkedései folytán a bizalom elvesztése gyorsuló folyamattá alakult át. Egy kormányváltás ezért önmagában nem képes azonnal megszüntetni ezt, jóllehet, minden felmérés szerint a gazdaság szereplői a bizalom helyreállítását tartják a legfontosabb teendőnek a gazdasági növekedés újraindítása érdekében. A gazdaság szereplői gazdaságpolitikai fordulatot, szakszerű intézkedéseket, törvényi és intézményi garanciákat várnak. Ha az új kormány megfelel ennek a várakozásnak, akkor lassan és fokozatosan a bizalom helyre fog állni, és vele együtt a gazdaság újra növekedésnek fog indulni. Ám addig valamennyi idő el fog telni, amig a dolgok még nem nagyon javulnak.
Ezért nem csak bizalomra, türelemre is szükség lesz. És sok együttműködésre.
A mostani kormány elképesztő tudatlanságot árult el, és szörnyű károkat okozott anyagiakban és a fejekben egyaránt, amikor a gazdaságot is háborúként fogta fel, ahol az egyik fél győzelme a másik fél veresége. Ám a gazdaság nem háború, nem zéró összegű játszma. A gazdaságban normálisan a felek együttműködnek abban a reményben, hogy mindketten jól járnak. És ez így is van, ha a játékszabályok tiszták és méltányosak. A kormánynak még a válság közepette is ilyen tiszta és méltányos játékszabályok létrehozására kellett volna összpontosítani erőit, és nem az általa ellenségnek kijelölt szereplők legyőzésére.
A bizalom helyreállítása mellett tehát vissza kell térni az együttműködéshez a gazdaságban és a politikában egyaránt (valójában a kettő egymás nélkül nem is képzelhető el). Ez az egyetlen út, amely a mostani társadalmi-gazdasági válságból kivezethet bennünket.
