Fiatalabb koromban sokat nevettünk azon a butácska viccen, aminek a csattanójaként Móricka azt mondja, hogy „nekem mindenről az jut eszembe”. Nos, hallgatva a kormány tagjait, ez jutott eszembe; akármi történik a világban, a tanulság, hogy a magyar kormány bölcsen járt el, amikor nem kért az IMF és az EU mesterkedéseiből. Most éppen Cséfalvay államtitkár sütötte el ezt a okosságot a ciprusi mentőcsomag kapcsán. Az államtitkár a ciprusi betétesek keserű sorsán sajnálkozott, akiket az EU/IMF-mentőcsomag részeként megadóztatni készül a ciprusi kormány. „A ciprusi kormány intézkedése egyértelmű jelzés arra is, hogy az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) mentőakcióinak van olyan közvetlen hatásuk, amely a lakosságot mélyen érinti.” Az érdeklődő olvasó akár a magyar sajtóból is meglehetős pontossággal értesülhet arról, hogy mi a helyzet Cipruson (zűrös). Ám a legtöbb hírfogyasztó nem feltétlenül alapos, így aztán a kormányzati propaganda kiötlői joggal remélhetik, hogy sokan (legtöbben?) hitelt adnak az államtitkári megnyilvánulásnak. Pedig – mint oly sokszor eddig már – csúsztatásról van szó a javából.
Nézzük ezért sorjában a tényeket:
- Ciprus 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, és 2008-ban az eurózónához;
- az ország – nemzetközi versenyképességét növelendő – rendkívül alacsony adókat működtet, egyebek között nincs kamat-, illetve árfolyamnyereség-adó;
- a bankrendszer a beözönlő külföldi pénzeknek köszönhetően óriásira duzzadt (a bankrendszer összesített mérlegfőösszege a GDP hétszerese, nálunk például az arány kevesebb mint egy);
- a bankrendszer csődjét alapvetően a görög államadósság átstrukturálása okozta, amelyben a ciprusi bankok erőteljesen érintve voltak;
- a bankbetétek egyharmada külföldi, főleg orosz tulajdonban van (ez utóbbi a becslések szerint 31 milliárd dollár);
- az orosz kapcsolatok erősségét mutatja, hogy Oroszország 2011-ben 2,5 milliárd dollár kormányközi hitelt nyújtott Ciprusnak;
- Ciprus az elmúlt években sok kritikát kapott az uniótól, hogy olyan offshore-központtá vált, amely lehetővé teszi a nemzetközi pénzmosást (lásd orosz és más maffiák);
- az EU/IMF-mentőcsomag előírja, hogy a ciprusi államnak magának is hozzá kell járulnia bankjai megmentéséhez – a ciprusi kormányra van bízva, hogyan teremti elő ezt az összeget;
- a kormány az első javaslat szerint a 100 ezer euró alatti betéteket is megadóztatná, jelenleg a dolgok – érthető módon – abba az irányba haladnak, hogy a kis összegű (100 ezer euró alatti) betéteket nem vagy csak sokkal kisebb mértékben adóztatják meg, a különbséget átterhelik a nagyobb összegű betétekre;
- az adóért cserébe a betétesek részvényeket kapnak a feltőkésített bankokban;
- a ciprusi kormány által a parlamentnek beterjesztett csomag lényegében megszünteti az ország alacsony adókörnyezetét, ami minden bizonnyal az ilyen céllal odaérkezett tőkék elvándorlását eredményezi, az országnak alighanem új gazdaságpolitikai stratégiára lesz szüksége.
A fentiek fényében feltehető a kérdés, vajon elvárható-e az EU/IMF kettőstől, hogy orosz és más, Ciprusra költözött külföldi nagybetétest kimentsen a bankcsődökből? Nyilván nem, hiába mosná össze Cséfalvay az orosz oligarchát a ciprusi kisbetétessel. Ha politikailag talán nem is, de erkölcsi értelemben egészen biztosan feltehető az a kérdés is, hogy ha egész Európában adót kell fizetni a kamatok és az árfolyamnyereség után, akkor egy fenyegető bankcsőd esetén elvárható-e, hogy a hazai kisbetétesek – akik éveken keresztül nem fizettek adót – semmilyen részt ne vállaljanak a terhekből? Nos, én azt hiszem, erre a kérdésre igennel lehet válaszolni, de elfogadom, hogy politikai értelemben rendkívül nehéz ügyről van szó.
Egy biztos, Ciprusnak segítségre van szüksége, és az EU/IMF páros kész segíteni. Feltételei vannak (és nem követelései, erről korábban itt írtam), amelyekről nyilván lehet és kell tárgyalni, hiszen a lakossági reakciókat Cipruson és a többi sérülékeny országban sem lehet figyelmen kívül hagyni. Ám a bűnös mesterkedés jelei nem nagyon fedezhetők fel.
És végül még egy kérdés: jó stratégia-e az alacsony adókörnyezetet egy ország nemzetközi versenyképessége alapvető zálogának tekinteni? Szerintem nem, és a nemzetközi tapasztalatok sem ezt támasztják ezt alá. Ezen kormányunk feje és annak jobbkeze (bocsánat a képzavarért) is elgondolkodhatna, akik többször is kinyilvánították, hogy Magyarországot Közép-Európa legalacsonyabb adózású és következésképpen legversenyképesebb gazdaságává teszik. A kormányfő épp tegnap nyilatkozta Jordániában, hogy ezt a célt immáron el is értük. Sőt, nemcsak kinyilvánították, hanem a 16 százalékos egykulcsos adót kőbe is vésették. Persze ezt is, mint a hasonlóképpen gránitszilárdságú alaptörvényt bármikor újra lehet vésetni, majd akkor, ha a miniszterelnök megvalósítja álmát, és a kulcsot 10 százalékra csökkenti.
