Az elárvult MNB

Felcsuti Péter

Az új jegybankelnök azonnal eltávolított néhány kulcspozícióban lévő szakembert. És ami ennél is rosszabb, kimondottan orwelli, a totalitárius rendszerekre jellemző technikákkal félemlíti meg a megmaradó munkatársakat.

Bejelentette lemondását Király Júlia alelnök. „Szóltam és megmentettem a lelkemet” – tartja a klasszikus mondás, és nyilván ő is így gondolja, hiszen kinevezése idén júliusban amúgy is lejárt volna. Szimbolikus, figyelemfelhívó lépésről van tehát szó; Király Júlia olyan dolgokra figyelmeztet, amelyek mindennaposakká váltak a közszolgálati szférában az elmúlt években: az új vezető hozza a saját embereit, eltávolítja azokat, akiket nem tart megbízhatónak, átszervez, aminek révén csökken az átláthatóság stb. Legyinthetnénk is akár, de nem tesszük, mert nem akármelyik állami szervről, hanem éppen a jegybankról van szó.

Jelen sorok szerzője bankszakember, karrierje első tizenhét évét éppen a rendszerváltásig a jegybankban töltötte, ami már akkor is pozitív értelemben különbözött a többi minisztériumtól és főhatóságtól; itt a világra nyitottabb, az ideológiai ortodoxiáktól mentesebb, a szakmaiságra sokat adó szervezeti kultúra uralkodott és a munkatársak büszkék is voltak relatív függetlenségükre.

A rendszerváltást követően a jegybank korábbi informális és részleges függetlensége immáron teljessé vált és a törvény garantálja. Az egymást követő elnökök – pártállásukra és ideológiai rokonszenveikre tekintet nélkül – értéknek tekintették ezt. A modern piacgazdaságokban a független jegybank kitüntetett szerepet játszik a gazdasági növekedés alakulásában elsősorban az árstabilitás biztosítása révén. Ennek elengedhetetlen feltétele a meglehetős szakmai és egzisztenciális biztonság.

Király Júlia szerint ez került most veszélybe. Tény, hogy az Orbán kormány kezdettől fogva eszközökben nem válogatva támadta a jegybankot; volt offshore-lovagozás, fizetéscsökkentés és büntető adók, és voltak elvetélt törvényhozási kísérletek. Mostanra megtörtént a teljes hatalomátvétel, és a szervezeti kultúrát érintő első lépések – miközben a monetáris politikai döntések egyelőre kellően óvatosak – valóban adnak okot aggodalomra: az új jegybank elnök alelnökének egy fiatal adószakértőt választott, aki semmilyen elméleti, illetve gyakorlati pénzügyi ismeretekkel nem rendelkezik (ami érdekes kérdést vet fel az illető alkalmasságát illetően, hiszen a jegybankról szóló törvény kimondottan magas színvonalú makrogazdasági és pénzügyi ismeretek meglétét írja elő a pozíció betöltésének feltételéül). Ha a második alelnök az az egyébként kedves úriember lesz, akiről a városi pletykák szólnak, nos, illő tisztelettel, eddigi karrierje során ő sem töltött sok időt monetáris politikai és pénzelméleti ismeretek tanulmányozásával.  De legalább az apparátus, mondhatnánk... Ám az új jegybankelnök azonnal eltávolított néhány kulcspozícióban lévő szakembert. És ami ennél is rosszabb, kimondottan orwelli, a totalitárius rendszerekre jellemző technikákkal félemlíti meg a megmaradó munkatársakat. Arra az obszcén, morálisan romboló ötletre gondolok, hogy pénzdíjakért lehet olyan tanulmányokat írni, amelyekben a munkatársak azt boncolgatják, hogy miért volt rossz az eddigi jegybanki politika és mitől lesz az, ami most következik. Az biztos, hogy az ilyen ötletek nem fogják erősíteni a munkatársak szakmai autonómiáját, azt az érzésüket, hogy lehet és érdemes önálló álláspontot képviselni akár még a felettesekkel szemben is. Ellenkezőleg,  a szakmai és emberi szempontból gyengébbek számára ez kiugrási lehetőség, a jobbak és gerincesebbek pedig elmennek, vagy belső emigrációba húzódnak. Ezt hívják kontraszelekciónak, az eredmény pedig a szakmai színvonal romlása. Félő, hogy ezzel a jegybank is beáll a hasonlóképpen lepusztuló állami intézmények hosszú sorába.

A tét pedig nem kicsi: színvonalas és hiteles jegybank nélkül hosszú távon nincs erősebb forint, nincsenek alacsonyabb finanszírozási költségek, nagyobb üzleti bizalom és végső soron nincs nagyobb növekedés sem.

Király Júlia lemondásával erre figyelmeztet.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.