Földényi F. László

Hajas Tibor költőként kezdte a pályáját, de, mintegy érezve, hogy nem lesz sok ideje, éle­tét a legtágabban értelmezett művészetre tette fel.

„Azért írtam kiáltványt, mert nincs mit mondanom”, mondja John Cage szellemében Julian Rosefeldt a Manifesztum legelején, helyesebben mondja Cate Blanchett, még helyesebben mondja az a névtelen narrátor, aki az ő száján át szól hozzánk, és aki nemcsak névtelen, hanem arctalan is.

„Nem hiszek ugyan Istenben, de ateista sem vagyok”, írta a naplójában Albert Camus.

Vagyis szerinte, Kukorelly szerint. A könyvében egy helyen felteszi a kérdést: „Legyen ez a címe ennek a könyvnek?” Olvasóként már rögtön az elején rábólintok: igen, legyen. Hiszen ezt hallom könyve minden lapjáról, még akkor is, ha nem mondja.

A kiállítás címe: Egy önéletrajz. Így, határozatlan névelővel.

"Nem sokkal a fordulat - a rendszerváltás - előtt, amikor már érezhető volt a bomlás, elfogott az érdeklődés, hogy pontosabban is megtudjam, hol is élek valójában, hogy hol is rejlenek a korántsem csupán egzisztenciálisan, de történelmileg is abszurdnak látott és érzett létezésem gyökerei." Fejtő Ferencnek írta ezt Kertész, 1999-ben, tíz évvel a rendszerváltást követően. Az Európa nyomasztó öröksége című kötet úgy is olvasható, mint ennek a hosszan tartó érdeklődésnek a lenyomata. Az egész könyv pedig, amely Kertésznek az 1990 és 2008 között írott esszéiből kínál válogatást, olyan, mintha a rendszerváltás óta eltelt húsz év történetének lenne a jól megkomponált, szinte már előre eltervezett esszéregénye, vagy - óvatosabban fogalmazva - naplója. Földényi F. László

Van Shelleynek egy verse: Az érzékeny plánta, amely egy reménytelenül szerelmes mimózáról szól. E mimosa pudica a kert többi növényétől eltérően nem a saját fajtabeliek közül keres magának társat, hanem magába a Szépségbe szerelmes.