1774. szeptember közepe. A lipcsei könyvkereskedők kirakataiba egy kétkötetes regényt tesznek ki, melynek szerzőjét egyelőre nem sokan ismerik. Néhány pimasz hangvételű recenziót leszámítva annyit tudni csak róla, hogy van egy drámája, amely némi feltűnést keltett, jómódú és befolyásos családból jön, nagy a szája, nőcsábász, szeret feltűnősködni. Van, aki egyszerűen csak „divatmajomnak” nevezi. A sok korabeli könyvtől eltérően regényének története „napjainkban” játszódik: cselekménye 1771 májusában kezdődik, és 1772 karácsonya előtt fejeződik be. A váratlan siker mindenkit meglep; a kiadót éppúgy, mint a könyvárusokat. Pillanatok alatt elkapkodják, még szerzőjének sem marad példánya, fél évszázaddal később aukción kell majd keresnie a már akkor is drága első kiadást. Az év végéig hétszer nyomják újra, Németország legtávolibb zugaiban is olvassák, sokan csak az egyre szaporodó kalózkiadások valamelyikéhez jutnak hozzá. Hamarosan számos nyelvre lefordítják, Európa-szerte erről beszélnek. Főszereplőjének ruhaviselete divatot teremt. Miként az öngyilkossága is. Hiába írja majd szerzője, hogy „légy férfi és ne kövess”, zsebükben a könyvvel sokan lesznek öngyilkosok. A szereplőket ráadásul élő alakokról mintázta az író, amit azok zokon is vesznek. Az ő életük is fenekestől felfordul; tömegek zarándokolnak a házukhoz, korabeli paparazzók követik minden lépésüket. De a szerzőnek az életét is alaposan felforgatja a siker. A névtelen vidéki fiatalember egy csapásra világhírű lesz. Többé nem tud menekülni a regénye elől, annak súlya élete végéig nyomasztani fogja. Sőt azon túl is.
Nagy Ők
Napóleon aztán az 1808-as találkozón zavarában nem nagyon tudott mit mondani a költőfejedelemnek, Goethe ekkorra már láthatatlan lett saját szobrának árnyékában. Mint ahogyan Werther is mitikus alak lett. Öngyilkossága pár éven belül éppúgy része lett az európai kultúrának, mint Don Quijote harca a szélmalom ellen, vagy Josef K. vergődése a törvényhozás hálójában. „Werther-effektusként” még a pszichiátria szótárába is bekerült. „Werther, mint jó freudista, saját keserve helyett az anyja keservét boncolja”, írja majd Karinthy. Történetét azok is ismerik, akik nem olvasták a regényt.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
