Földényi F. László

Edward Young jóslata

A kritikai gondolkodás alkonya

  • Földényi F. László
  • 2025. január 8.

Publicisztika

Edward Young angol költő 1759-ben Vélekedések az eredeti kompozícióról című esszéjében feltette a kérdést: „Eredetinek születve hogyan lehetséges, hogy másolatokként halunk meg?” Válasza: mert majmokként viselkedünk és egymást utánozzuk.

Young egy hosszú élet végére érve, 76 évesen jutott erre a gondolatra, és már nem érhette meg, hogy írása kétszeresen is fontossá válik az utókor számára. Hamarosan Európa-szerte arról vitatkoztak, mitől zseni egy zseni, s mindenki őrá hivatkozott: attól, hogy nem majom. A zsenik kora azonban nem tartott sokáig; a romantika erőforrásai a 19. század első harmadára kimerültek. Young azonban változatlanul aktuális maradt, még ha a nevét sem említve idézték, ahogy a német filozófus, Karl Jaspers tette A kor szellemi helyzete című, 1931-es könyvében, amelyben azt járta körül, hogy a modern ember hogyan süppedt bele a „tömeglétbe”, amely mindenkit uniformizál. Jaspers kérdése kimondatlanul is ez: miként tudunk majomból visszaváltozni emberré?

José Ortega y Gasset vagy Thomas Mann sem hivatkozott Youngra. Pedig ők is tartottak a majomléttől. 1929-ben A tömegek lázadásában Ortega ezt írta: a „nivellációk, az alá­me­rü̈lé́s korában élünk. Elmerülnek a sorsok, elmerül a kultúra a különböző társadalmi osztályok között”. És, tette hozzá, pedig hol vannak még a 2020-as évek: „elmerülnek a nemek” („los sexos”). És miért? Mert „a világrészek is elmerülnek”. Nem használja ugyan a globalizáció szót, de már arról ír. Egy évvel később Thomas Mann előadást tartott Berlinben Beszéd a németekhez címmel, amelynek ezt az alcímet adta: Felhívás az észhez. Akár napjainkban is írhatta volna. Két olyan jelenségre hívta fel a figyelmet, amelyek majomlétbe kényszerítik az embereket. Az egyik a „hagymázas barbár félműveltség”, amelynek kedvenc kifejezései: rasszista, népies, vértestvéri, hősies. A másik a „primitív tömegdemokratikus alpári eldurvultság”, amely az egész világot behálózza, s amelynek legfeltűnőbb megnyilvánulásai a többi közt a „sporteredmények lármája és szenzációja, a tömegeket vonzó sztárok túlbecsültsége és észtveszejtő felüldíjazása”.

Mindhárman röviddel a fasizmus hatalomra kerülése előtt szólaltak meg. Anélkül, hogy nevén nevezték volna (Jaspers ugyan említette, hogy a magukat elveszettnek érzők vágynak egy Führerre), a fasizmus térhódítását nem a fajelmélettel, nem egyesek veleszületett gonoszságával vagy az autokraták hatalmi tébolyával magyarázták, hanem a tömegtársadalommal, a globálissá váló gazdasággal és a kultúra elértéktelenedésével. Mindhárman megállapították, hogy a modern tömegdemokrácia és a globalitás menthetetlenül aláássa azt az európai rendet, amelyet valamikor a vesztfáliai béke során jelöltek ki. A nemzetállamok határait alig pár száz éve jelölték csak ki, és máris repedeznek. Emiatt Európa a fokozódó káosszal kénytelen szembenézni. Alig ért véget az I. világháború, Európa máris egyre ingatagabb lett.  Thomas Mann szavaival: „A nagy ingerültség” lett úrrá a földrészen. A varázshegy utolsó előtti fejezetének volt ez a címe – 1924-ben.

1692660065

 
 
Régen minden jobb volt
Fotó: Getty Images
 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.