Földényi F. László

Edward Young jóslata

A kritikai gondolkodás alkonya

  • Földényi F. László
  • 2025. január 8.

Publicisztika

Edward Young angol költő 1759-ben Vélekedések az eredeti kompozícióról című esszéjében feltette a kérdést: „Eredetinek születve hogyan lehetséges, hogy másolatokként halunk meg?” Válasza: mert majmokként viselkedünk és egymást utánozzuk.

Young egy hosszú élet végére érve, 76 évesen jutott erre a gondolatra, és már nem érhette meg, hogy írása kétszeresen is fontossá válik az utókor számára. Hamarosan Európa-szerte arról vitatkoztak, mitől zseni egy zseni, s mindenki őrá hivatkozott: attól, hogy nem majom. A zsenik kora azonban nem tartott sokáig; a romantika erőforrásai a 19. század első harmadára kimerültek. Young azonban változatlanul aktuális maradt, még ha a nevét sem említve idézték, ahogy a német filozófus, Karl Jaspers tette A kor szellemi helyzete című, 1931-es könyvében, amelyben azt járta körül, hogy a modern ember hogyan süppedt bele a „tömeglétbe”, amely mindenkit uniformizál. Jaspers kérdése kimondatlanul is ez: miként tudunk majomból visszaváltozni emberré?

José Ortega y Gasset vagy Thomas Mann sem hivatkozott Youngra. Pedig ők is tartottak a majomléttől. 1929-ben A tömegek lázadásában Ortega ezt írta: a „nivellációk, az alá­me­rü̈lé́s korában élünk. Elmerülnek a sorsok, elmerül a kultúra a különböző társadalmi osztályok között”. És, tette hozzá, pedig hol vannak még a 2020-as évek: „elmerülnek a nemek” („los sexos”). És miért? Mert „a világrészek is elmerülnek”. Nem használja ugyan a globalizáció szót, de már arról ír. Egy évvel később Thomas Mann előadást tartott Berlinben Beszéd a németekhez címmel, amelynek ezt az alcímet adta: Felhívás az észhez. Akár napjainkban is írhatta volna. Két olyan jelenségre hívta fel a figyelmet, amelyek majomlétbe kényszerítik az embereket. Az egyik a „hagymázas barbár félműveltség”, amelynek kedvenc kifejezései: rasszista, népies, vértestvéri, hősies. A másik a „primitív tömegdemokratikus alpári eldurvultság”, amely az egész világot behálózza, s amelynek legfeltűnőbb megnyilvánulásai a többi közt a „sporteredmények lármája és szenzációja, a tömegeket vonzó sztárok túlbecsültsége és észtveszejtő felüldíjazása”.

Mindhárman röviddel a fasizmus hatalomra kerülése előtt szólaltak meg. Anélkül, hogy nevén nevezték volna (Jaspers ugyan említette, hogy a magukat elveszettnek érzők vágynak egy Führerre), a fasizmus térhódítását nem a fajelmélettel, nem egyesek veleszületett gonoszságával vagy az autokraták hatalmi tébolyával magyarázták, hanem a tömegtársadalommal, a globálissá váló gazdasággal és a kultúra elértéktelenedésével. Mindhárman megállapították, hogy a modern tömegdemokrácia és a globalitás menthetetlenül aláássa azt az európai rendet, amelyet valamikor a vesztfáliai béke során jelöltek ki. A nemzetállamok határait alig pár száz éve jelölték csak ki, és máris repedeznek. Emiatt Európa a fokozódó káosszal kénytelen szembenézni. Alig ért véget az I. világháború, Európa máris egyre ingatagabb lett.  Thomas Mann szavaival: „A nagy ingerültség” lett úrrá a földrészen. A varázshegy utolsó előtti fejezetének volt ez a címe – 1924-ben.

1692660065

 
 
Régen minden jobb volt
Fotó: Getty Images
 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.