2020-ban falanxként sorakoztak fel, várva, hogy a miniszterelnök mögé bújva egy, a remélt népszerűség hiánya miatt frusztrált színházi mindenes kiadja a parancsot, hogy rohanják le a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, és azután „enyém a vár, tiéd a lekvár” rivalgás kíséretében elhervasszák azt, ami másfél évszázadon át virágzott. Emlékszik még valaki ezekre a doktorokra? Azóta már kivétel nélkül mindegyik pozíciót cserélt, tologatják őket ide-oda, mint a sakkfigurákat, s ma már akár le is tagadhatnák, hogy részt vállaltak ebben az aljas történetben. Talán szégyellik is a gyerekeik előtt. De lehet, hogy továbbra is büszkék rá.
Székely Gábor, a nagyszerű rendező és évtizedek meghatározó rendezőtanára mindenesetre ezzel zárta a színházi mindeneshez intézett nyílt levelét: „Szégyellje magát!” Ha valaki, hát ő soha nem fogja szégyellni magát. Vidnyánszky Attilának hívják, ő kivételesen nem doktor, hanem nagyot ugorva doktori fokozat nélküli egyetemi tanár. Upor könyvének ő az egyik főszereplője; bátor embernek látszik, szóban semmilyen vádaskodástól nem riad vissza. Mégis, miután az SZFE ellen kiadta az „Endlösung” parancsát, egyszer sem mert elmenni az őt invitáló diákok és tanárok közé, hanem maga helyett egy gépesített lövészt küldött. Ennek balul sikerült behatolási kísérlete komikusan sült el – ma is bárki megnézheti a YouTube-on. Az internet nem felejt. A rengeteg dokumentum, a hivatalok részéről megválaszolatlanul hagyott számtalan levél éppúgy hozzáférhető, mint a hatalmi arrogancia émelyítően sok megnyilvánulása. És persze a diákok meg tanárok ellenállásának a legkülönfélébb módozatai, a békés párbeszédkereséstől a tüntetéseken át a blokádig bezáróan.
A pajzs
Upor László, az SZFE egykori „kinemnevezett” rektora közel négyszáz oldalban foglalta össze a 2019 és 2021 közötti időszak eseményeit, az SZFE látványos ellenállását, a diákok 71 napig tartó blokádját, beleértve az előzményeket, meg a végjátékot is. „Nem voltunk radikálisok” – írja. Majd hozzáteszi: „Radikalizálódni kényszerültünk.” A könyv ennek a kényszernek a kibontakozását követi nyomon, kezdve azzal, hogy valahol valakik eldöntötték: ahhoz, hogy egy „liberális hüllőkeltetőből” (ez a régi SZFE) nemzeti intézményt lehessen faragni (ez a mai SZFE), az egyetemet egy külső kuratórium felügyelete alá kell helyezni (amelynek öt tagja közül kezdetben kettő az olajiparból érkezett), magánkézbe kell adni, és ezzel megfosztani attól az autonómiától, ami évszázadok óta minden európai egyetem alapvető létfeltétele. Az ötletből törvénytervezet lett, a parlament pedig 5 perc 7 másodpercnyi időt szánt a 155 éves intézmény sorsának a megpecsételésére.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
