Könyv

A „titkosegyetem”

Upor László: Majdnem lehetetlen. Az SZFE autonómiaharcának története

  • Földényi F. László
  • 2024. május 1.

Kritika

Nevek a szereplőlistáról: Dr. Bódis József, Dr. Horváth Zita, Dr. Palkovics László, Dr. Pavlik Lívia, Dr. Szarka Gábor, és a többi doktor, meg a kancellárok, a miniszterek, az államtitkárok, az államtitkárok helyettesei, meg a helyettesek helyettesei… Upor László könyvéből néznek ki az olvasóra.

2020-ban falanxként sorakoztak fel, várva, hogy a miniszterelnök mögé bújva egy, a remélt népszerűség hiánya miatt frusztrált színházi mindenes kiadja a parancsot, hogy rohanják le a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, és azután „enyém a vár, tiéd a lekvár” rivalgás kíséretében elhervasszák azt, ami másfél évszázadon át virágzott. Emlékszik még valaki ezekre a doktorokra? Azóta már kivétel nélkül mindegyik pozíciót cserélt, tologatják őket ide-oda, mint a sakkfigurákat, s ma már akár le is tagadhatnák, hogy részt vállaltak ebben az aljas történetben. Talán szégyellik is a gyerekeik előtt. De lehet, hogy továbbra is büszkék rá.

Székely Gábor, a nagyszerű rendező és évtizedek meghatározó rendezőtanára mindenesetre ezzel zárta a színházi mindeneshez intézett nyílt levelét: „Szégyellje magát!” Ha valaki, hát ő soha nem fogja szégyellni magát. Vidnyánszky Attilának hívják, ő kivételesen nem doktor, hanem nagyot ugorva doktori fokozat nélküli egyetemi tanár. Upor könyvének ő az egyik főszereplője; bátor embernek látszik, szóban semmilyen vádaskodástól nem riad vissza. Mégis, miután az SZFE ellen kiadta az „Endlösung” parancsát, egyszer sem mert elmenni az őt invitáló diákok és tanárok közé, hanem maga helyett egy gépesített lövészt küldött. Ennek balul sikerült behatolási kísérlete komikusan sült el – ma is bárki megnézheti a YouTube-on. Az internet nem felejt. A rengeteg dokumentum, a hivatalok részéről megválaszolatlanul hagyott számtalan levél éppúgy hozzáférhető, mint a hatalmi arrogancia émelyítően sok megnyilvánulása. És persze a diákok meg tanárok ellenállásának a legkülönfélébb módozatai, a békés párbeszédkereséstől a tüntetéseken át a blokádig bezáróan. 

A pajzs

Upor László, az SZFE egykori „kinemnevezett” rektora közel négyszáz oldalban foglalta össze a 2019 és 2021 közötti időszak eseményeit, az SZFE látványos ellenállását, a diákok 71 napig tartó blokádját, beleértve az előzményeket, meg a végjátékot is. „Nem voltunk radikálisok” – írja. Majd hozzáteszi: „Radikalizálódni kényszerültünk.” A könyv ennek a kényszernek a kibontakozását követi nyomon, kezdve azzal, hogy valahol valakik eldöntötték: ahhoz, hogy egy „liberális hüllőkeltetőből” (ez a régi SZFE) nemzeti intézményt lehessen faragni (ez a mai SZFE), az egyetemet egy külső kuratórium felügyelete alá kell helyezni (amelynek öt tagja közül kezdetben kettő az olajiparból érkezett), magánkézbe kell adni, és ezzel megfosztani attól az autonómiától, ami évszázadok óta minden európai egyetem alapvető létfeltétele. Az ötletből törvénytervezet lett, a parlament pedig 5 perc 7 másodpercnyi időt szánt a 155 éves intézmény sorsának a megpecsételésére.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.