Könyv

A „titkosegyetem”

Upor László: Majdnem lehetetlen. Az SZFE autonómiaharcának története

  • Földényi F. László
  • 2024. május 1.

Kritika

Nevek a szereplőlistáról: Dr. Bódis József, Dr. Horváth Zita, Dr. Palkovics László, Dr. Pavlik Lívia, Dr. Szarka Gábor, és a többi doktor, meg a kancellárok, a miniszterek, az államtitkárok, az államtitkárok helyettesei, meg a helyettesek helyettesei… Upor László könyvéből néznek ki az olvasóra.

2020-ban falanxként sorakoztak fel, várva, hogy a miniszterelnök mögé bújva egy, a remélt népszerűség hiánya miatt frusztrált színházi mindenes kiadja a parancsot, hogy rohanják le a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, és azután „enyém a vár, tiéd a lekvár” rivalgás kíséretében elhervasszák azt, ami másfél évszázadon át virágzott. Emlékszik még valaki ezekre a doktorokra? Azóta már kivétel nélkül mindegyik pozíciót cserélt, tologatják őket ide-oda, mint a sakkfigurákat, s ma már akár le is tagadhatnák, hogy részt vállaltak ebben az aljas történetben. Talán szégyellik is a gyerekeik előtt. De lehet, hogy továbbra is büszkék rá.

Székely Gábor, a nagyszerű rendező és évtizedek meghatározó rendezőtanára mindenesetre ezzel zárta a színházi mindeneshez intézett nyílt levelét: „Szégyellje magát!” Ha valaki, hát ő soha nem fogja szégyellni magát. Vidnyánszky Attilának hívják, ő kivételesen nem doktor, hanem nagyot ugorva doktori fokozat nélküli egyetemi tanár. Upor könyvének ő az egyik főszereplője; bátor embernek látszik, szóban semmilyen vádaskodástól nem riad vissza. Mégis, miután az SZFE ellen kiadta az „Endlösung” parancsát, egyszer sem mert elmenni az őt invitáló diákok és tanárok közé, hanem maga helyett egy gépesített lövészt küldött. Ennek balul sikerült behatolási kísérlete komikusan sült el – ma is bárki megnézheti a YouTube-on. Az internet nem felejt. A rengeteg dokumentum, a hivatalok részéről megválaszolatlanul hagyott számtalan levél éppúgy hozzáférhető, mint a hatalmi arrogancia émelyítően sok megnyilvánulása. És persze a diákok meg tanárok ellenállásának a legkülönfélébb módozatai, a békés párbeszédkereséstől a tüntetéseken át a blokádig bezáróan. 

A pajzs

Upor László, az SZFE egykori „kinemnevezett” rektora közel négyszáz oldalban foglalta össze a 2019 és 2021 közötti időszak eseményeit, az SZFE látványos ellenállását, a diákok 71 napig tartó blokádját, beleértve az előzményeket, meg a végjátékot is. „Nem voltunk radikálisok” – írja. Majd hozzáteszi: „Radikalizálódni kényszerültünk.” A könyv ennek a kényszernek a kibontakozását követi nyomon, kezdve azzal, hogy valahol valakik eldöntötték: ahhoz, hogy egy „liberális hüllőkeltetőből” (ez a régi SZFE) nemzeti intézményt lehessen faragni (ez a mai SZFE), az egyetemet egy külső kuratórium felügyelete alá kell helyezni (amelynek öt tagja közül kezdetben kettő az olajiparból érkezett), magánkézbe kell adni, és ezzel megfosztani attól az autonómiától, ami évszázadok óta minden európai egyetem alapvető létfeltétele. Az ötletből törvénytervezet lett, a parlament pedig 5 perc 7 másodpercnyi időt szánt a 155 éves intézmény sorsának a megpecsételésére.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.