Könyv

A „titkosegyetem”

Upor László: Majdnem lehetetlen. Az SZFE autonómiaharcának története

  • Földényi F. László
  • 2024. május 1.

Kritika

Nevek a szereplőlistáról: Dr. Bódis József, Dr. Horváth Zita, Dr. Palkovics László, Dr. Pavlik Lívia, Dr. Szarka Gábor, és a többi doktor, meg a kancellárok, a miniszterek, az államtitkárok, az államtitkárok helyettesei, meg a helyettesek helyettesei… Upor László könyvéből néznek ki az olvasóra.

2020-ban falanxként sorakoztak fel, várva, hogy a miniszterelnök mögé bújva egy, a remélt népszerűség hiánya miatt frusztrált színházi mindenes kiadja a parancsot, hogy rohanják le a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, és azután „enyém a vár, tiéd a lekvár” rivalgás kíséretében elhervasszák azt, ami másfél évszázadon át virágzott. Emlékszik még valaki ezekre a doktorokra? Azóta már kivétel nélkül mindegyik pozíciót cserélt, tologatják őket ide-oda, mint a sakkfigurákat, s ma már akár le is tagadhatnák, hogy részt vállaltak ebben az aljas történetben. Talán szégyellik is a gyerekeik előtt. De lehet, hogy továbbra is büszkék rá.

Székely Gábor, a nagyszerű rendező és évtizedek meghatározó rendezőtanára mindenesetre ezzel zárta a színházi mindeneshez intézett nyílt levelét: „Szégyellje magát!” Ha valaki, hát ő soha nem fogja szégyellni magát. Vidnyánszky Attilának hívják, ő kivételesen nem doktor, hanem nagyot ugorva doktori fokozat nélküli egyetemi tanár. Upor könyvének ő az egyik főszereplője; bátor embernek látszik, szóban semmilyen vádaskodástól nem riad vissza. Mégis, miután az SZFE ellen kiadta az „Endlösung” parancsát, egyszer sem mert elmenni az őt invitáló diákok és tanárok közé, hanem maga helyett egy gépesített lövészt küldött. Ennek balul sikerült behatolási kísérlete komikusan sült el – ma is bárki megnézheti a YouTube-on. Az internet nem felejt. A rengeteg dokumentum, a hivatalok részéről megválaszolatlanul hagyott számtalan levél éppúgy hozzáférhető, mint a hatalmi arrogancia émelyítően sok megnyilvánulása. És persze a diákok meg tanárok ellenállásának a legkülönfélébb módozatai, a békés párbeszédkereséstől a tüntetéseken át a blokádig bezáróan. 

A pajzs

Upor László, az SZFE egykori „kinemnevezett” rektora közel négyszáz oldalban foglalta össze a 2019 és 2021 közötti időszak eseményeit, az SZFE látványos ellenállását, a diákok 71 napig tartó blokádját, beleértve az előzményeket, meg a végjátékot is. „Nem voltunk radikálisok” – írja. Majd hozzáteszi: „Radikalizálódni kényszerültünk.” A könyv ennek a kényszernek a kibontakozását követi nyomon, kezdve azzal, hogy valahol valakik eldöntötték: ahhoz, hogy egy „liberális hüllőkeltetőből” (ez a régi SZFE) nemzeti intézményt lehessen faragni (ez a mai SZFE), az egyetemet egy külső kuratórium felügyelete alá kell helyezni (amelynek öt tagja közül kezdetben kettő az olajiparból érkezett), magánkézbe kell adni, és ezzel megfosztani attól az autonómiától, ami évszázadok óta minden európai egyetem alapvető létfeltétele. Az ötletből törvénytervezet lett, a parlament pedig 5 perc 7 másodpercnyi időt szánt a 155 éves intézmény sorsának a megpecsételésére.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.