Utópiát vagy disztópiát írni hálás feladat. Az ember fogja magát, körülnéz a világban, egymás mellé pakolja a teljesen abszurd elemeket, és épít belőlük egy még képtelenebb jövőbeli világot, megfelelő arányban keverve az ismerősnek ható és a teljességgel bizarr részeket. A veszély ott leselkedik, ha túl sok van az egyikből vagy a másikból. Zágoni Balázs ügyesen lavíroz a két szélsőség között, Odaát című ifjúsági kalandregényében jól eltalálja ezeket az arányokat.