KISJÁTSZÓTÉR - könyv

Kalandok és mélyfúrás

Zágoni Balázs: Odaát (Fekete fény 2.)

Könyv

Utópiát vagy disztópiát írni hálás feladat. Az ember fogja magát, körülnéz a világban, egymás mellé pakolja a teljesen abszurd elemeket, és épít belőlük egy még képtelenebb jövőbeli világot, megfelelő arányban keverve az ismerősnek ható és a teljességgel bizarr részeket. A veszély ott leselkedik, ha túl sok van az egyikből vagy a másikból. Zágoni Balázs ügyesen lavíroz a két szélsőség között, Odaát című ifjúsági kalandregényében jól eltalálja ezeket az arányokat.

Zágoni a Fekete fény-könyvek előtt főként gyerekkönyveket írt, a hírnevet a Barni-könyvek hozták el neki, azok után evezett az ifjúsági irodalom disztópikus vizei felé. Nem kevés sikerrel.

Míg a Fekete fény-sorozat első részében, a Gömb című regényben az Európai Unió felbomlását élhetjük át, illetve azt, ahogy az országok városállamokra esnek szét, addig az itt tágyalt folytatásban már a városállamok és lakóik boldogulását, illetve egymással folytatott harcát látjuk. Van itt minden a drónoktól az útonálló határőrökig, a megfigyelésektől a titkos ügynökökig, az eszeveszett meneküléstől a titokzatos Gömbig.

A regény főhőse a tizenhárom éves Vik. Azonkívül, hogy bujkálnia és menekülnie kell, egy olyan komoly belső utazáson is részt kell vennie, melyen talán egy tizenhárom évesnek nem feltétlenül kellene. Szembe kell néznie a családi titkokkal, a szülei döntéseivel és hibáival is. Vik érettebb a koránál, a rá nehezedő felelősség azonban sokszor túlzónak hat, a szüleivel folytatott számonkérő beszélgetések mintha egy sokkal idősebb fiú és az előle annyi mindent elhallgató apa és anya között folyna. Mégis ezek a kalandregény legizgalmasabb részei. Ahogy Vik apja beszámol a fiatalkorában történt diáklázadásokról, az egyetemfoglalásról, a közösségi média térnyeréséről, az állam általi röghöz kötésről vagy a génmanipuláció elterjedéséről, rögtön ismerős vizekre érünk, és valahogy az egész nagyon távolinak ható, elképzelhetetlen jövőbeli világ közelebb kerül hozzánk, mi pedig hozzá.

Kalandban nem szűkölködik a regény, a tizenévesek feltehetőleg nagy izgalommal várják a nem kevésszer véres összecsapások végkifejletét vagy a rejtélyes Gömb felbukkanását. Néhol azonban kissé vontatottá, túlságosan lelkizőssé alakul át a történet, ettől pedig kevéssé lesz homogén a regény. Ráadásul a stílus inkább filmszerű, amin talán nem is kell annyira csodálkoznunk, ha tudjuk, hogy a szerző forgatókönyvíróként is tevékenykedik. A filmes hangvétel az ak­ci­ó­dús részekhez illik, a lelki mélyfúrásoknál és nagy beszélgetéseknél viszont nemigen működik, a komoly családi drámához pláne kevéssé illenek a filmszerű párbeszédek. Emellett a nézőpont is váltakozik, hol Vik szemszögéből látjuk és éljük át az eseményeket, hol pedig barátnője, Ajla a narrátor. Ez a váltakozás a történet elején kissé zavaró, nem egyértelmű, de ehhez könnyebben hozzászokik az olvasó, mint a stílus egyenetlenségéhez.

Móra Könyvkiadó, 2019, 392 oldal, 2499 Ft

Neked ajánljuk