Civilek az önkormányzatokban

Kezükbe vették

Belpol

Az idei októberi önkormányzati választáson számos olyan településen taroltak a civilek, ahol korábban évekig fideszes uralom volt. Megnéztük, hogyan kampányoltak és mi lehetett a sikerük kulcsa.

„Közügyekkel 2016 közepén kezdtem foglalkozni, az elkerülő út miatt kerestem meg az akkori helyi képviselőt. Ő egyszer kijött ugyan a helyszínre, de utána semmiben sem segített. Végül a polgármesterrel kellett felvennem a kapcsolatot, és én raktam össze egy anyagot arról, mi a baj az elkerülővel. Itt jöttem rá, hogy hiába választanak meg valakit képviselőnek, az még nem biztosíték arra, hogy az az ember foglalkozik is a körzetével” – mondja Pilis Dániel, aki jelenleg Szentendre Izbég városrészének a képviselője és a település alpolgármestere. Kilenc éve él Szentendrén, 2018-ban kereste meg a Társaság az Élhető Szentendréért Egyesület (TESZ), hogy indulna-e képviselőként a színeikben.

 

Civil kurázsi

„A történetemhez tartozik az is, hogy régóta Fidesz-szimpatizáns voltam. Sosem léptem be a pártba, de aktivistaként segítettem a munkájukat, amiben csak tudtam. Hogy mikor távolodtam el tőlük? Amikor a migrációról úgy kezdtek el beszélni, mintha mindenki illegális bevándorló lenne. A keresztény jobboldali értékrendembe nem fért bele, hogy senkit sem akarunk befogadni, még addig sem, amíg az országukban nem oldódik meg az a probléma, amiért elmenekültek onnan” – meséli az újdonsült alpolgármester, hozzátéve, hogy a helyi városvezetéssel is akadt problémája, és azzal a szűk fideszes elittel, amely a város életét próbálta irányítani.

Pilis Dániel példája nem egyedi, sok olyan település akad, ahol bár korábban fideszes polgármester és képviselő-testületi többség volt, az idei önkormányzati választáson a civilek nyertek.
A nagyjából 2006 óta stabil fideszes településnek számító Budakalász, Szentendre, Pomáz vagy Pilisborosjenő egyaránt példa erre. Szentendrén a TESZ adja a polgármestert és a képviselő-testület 14 tagjából 10-et, a maradék 4 fideszes képviselő is csak a kompenzációs listáról került be. Pomázon is hasonló a helyzet: a polgármester független, de szorosan együttműködik a Közösen a Városunkért Egyesülettel (KV), amelynek 8 képviselője van a 11 fős testületben; a 3 fideszes szintén kompenzációs listáról jutott be. „2014-ben 5 polgármesterjelölt indult a választáson, a szavazatok szétszóródtak és az ellenzék kikapott. Tudtuk, hogy ha idén sem fogunk össze, megint veszítünk, a városnak viszont nincs újabb öt éve” – mondja Hardi Péter, a KV elnöke, aki 2014-ben még az LMP listájáról jutott a képviselő-testületbe. Az egyesületet 2017-ben alapította, ezúttal ennek a színeiben lett ismét képviselő, s utóbb alpolgármesterré is megválasztották. Pomázon a civilek egyeztettek az ellenzéki pártokkal, amelyek nem indítottak saját jelölteket, így mind a polgármester, mind a képviselők esetében megvalósult az egy egy elleni küzdelem. Az egyesületnek nagyjából 30–40 tagja van, a képviselő-jelöltek közülük kerültek ki. Fontos szempont volt, hogy minden jelölt abban a körzetben éljen, ahol indul, legyen aktív a helyi ügyekben. Például Sipos Zoltán, aki szociális munkásként dolgozik és a KV tagja, eredetileg szórólapozni jelentkezett; aztán kiderült, hogy az ő körzete még fehér folt az egyesület számára – ezért indult el, majd nyert is a KV jelöltjeként.

A szentendrei TESZ-nek is körülbelül 40–50 tagja van, és szigorú szempontok alapján válogatták a jelölteket. „Aki tag akar lenni, annak el kell fogadnia az egyesület alapelveit, az átláthatóságot, a kétirányú kommunikáció és a közösségszervezés fontosságát. Aki nem lépett be, de a TESZ támogatta a választáson, annak is el kellett fogadnia az alapelveket” – mondja Pilis Dániel. Szerinte a politika arról is szól, hogy „megtaláljuk a lakosságot érintő ügyeket, problémákat, azokat megpróbáljuk megoldani, és közben folyamatosan tájékoztassuk az embereket. Ebben rengeteg tapasztalatunk van: fel merünk szólalni, nem félünk a konfliktusok vállalásától és van bennünk civil kurázsi”. A pomázi Sipos Zoltán szerint a kampány során egyértelművé vált, hogy erre nagy igényük van a választóknak, akik szeretnék, ha élő kapcsolat lenne köztük és megválasztott képviselőik között – és nem csak ötévente találkoznának azokkal, akikre a voksukat adták.

 

A kopogtatás a kulcs

Hasonlóan civil kampányt vittek a Józsefvárosban, ahol Pikó András volt a kormánypárti Sára Botond ellenfele. Mind Pikó András, mind kampányfőnöke, Udvarhelyi Tessza több nyilatkozatában is beszélt arról, hogy meg kellett tanulniuk, hogyan lehet összeszokott csapatként végigvinni a kampányt. Rendre hangsúlyozták a választópolgárok közvetlen elérésének a fontosságát; ennek döntő eleme volt a kopogtatás. Ezt egyébként mindenki más is megerősítette, és logikus is, hiszen az ellenzék a helyi médiára nem számíthatott, mivel az jellemzően csakis a regnáló fideszes vezetés kampánytevékenységéről számolt be.

Ez utóbbi hiány pótlására hozták létre Hardiék Pomázon a Pomázi Cseresznye névre keresztelt újságot, s a lap nagy segítségnek bizonyult a kampányban. „Emellett volt még a közösségi média, mint első számú kommunikációs felület, aztán a szórólapok, plakátok, a lakossági fórumok, kitelepülések és a kopogtatás” – sorolja Hardi Péter, aki végigjárta a saját körzete 600 háztartását. „Durva elutasítással egyszer sem találkoztam, olyan természetesen volt, aki elmondta, hogy nem fog rám szavazni, de az rendben is van.” Minden egyéni választókerületben szórólapoztak, a Pomázi Cseresznyében meghirdették a programjukat és bemutatták a jelölteket, a választás előtti héten pedig egy helyi festőművész akvarelljét nyomtatták ki képeslap formában, és annak a hátulján hirdették, hogy „Szavazz a változásra!”
A TESZ hasonló eszközökkel kampányolt Szentendrén. Mint Pilis Dániel emlékeztet, a városban ők vették csak a fáradságot arra, hogy programot írjanak – és ez már önmagában rokonszenves volt sok választópolgár számára.

„A VIII. kerületben nevel­ked­tem, sok civil szervezetnek voltam már a tagja, három évig LMP-s bizottsági tagként belülről is volt szerencsém látni az önkormányzat működését. 2014 óta azonban ismét a civil szférában mozgok” – ezt már Bálint Mónika, a Civil Kollégium Alapítvány (CKA) közösségszervező mentor-trénere mondja, aki önkéntesként segítette Pikó András kampányát, s aki korábban részt vett két, szintén ellenzéki józsefvárosi jelölt, Bolba Márta és Győri Péter kampányában is. Bár e korábbi választásoknál nem jött össze a győzelem, a csapat a munka során összekovácsolódott és elkötelezetté vált. „Részt vettem a C8 alapításában és a részvételi munkacsoportja munkájában, ez a helyi ügyekre koncentrál, és például azokat a városi sétákat szervezte, amelyek a helyiekkel való kapcsolattartás alapját jelentette. Emellett segítettem az elérések megtervezésében, a kommunikációban, a szavazatvásárlások elleni harcban, és ott voltam a kitelepüléseken, kopogtatásokon is.” A civil aktivisták Józsefvárosban sem találkoztak kifejezetten elutasító attitűddel, a kormánypárti módszerek (szavazatvásárlás, a rendőrség „bevetése” Pikóék kampánya ellen) viszont „lesújtó élményként” hatottak rájuk.

 

Aktivitás

A CKA évek óta dolgozik azért, hogy részvételre buzdítsa a választópolgárokat; hogy aktivitásuk ne csak a négy- vagy ötévenkénti szavazásban merüljön ki. Közösségszervező projektekkel segítik a lakosokat a helyi ügyek feltérképezésében, és érdekeik érvényesítésében a hatalommal szemben. Csatlakoztak a Levegő Munkacsoport Számonkérhető Budapesti Döntéshozókat! kampányához, amelyben arra kérték a budapesti jelölteket, különböző ügyekben tegyenek vállalásokat, hogy ha megválasztják őket, mit támogatnak majd. Emellett a CKA elindította a beleszolok.hu felületén az Ideális Képviselő kampányt is, ahol lakossági fórumok és jelölti viták megszervezését segítették, és kiadtak egy füzetet arról, milyennek kellene lenni az ideális képviselőnek. A CKA alapvető célja, hogy az állampolgári aktivitást népszerűsítse; és értelemszerűen jelentek meg azok a tenni akaró polgárok is, akik, mint a pomázi vagy szentendrei példák is mutatják, úgy döntöttek, maguk akarják formálni településük életét.
A CKA mellett hasonló programok futnak az Ökotárs Alapítvány szervezésében is azzal a különbséggel, hogy ők kifejezetten a 10 ezer fő alatti kistelepüléseken vannak jelen. Közösségszervező projektjeik keretein belül anyagilag és képzésekkel is támogatják a civileket. Számos hasonló példát látni külföldön is, ahol szintén a transzparencia, a részvétel, a környezeti tudatosság, a társadalmi szolidaritás áll a középpontban; ilyen kampányok voltak az elmúlt években Barcelonában, Zágrábban, Pozsonyban is.

A fentiekből is kitűnik, hogy a választási sikerhez szükség van aktivistákra és pénzre. Segítőkész emberekből egyik megkérdezett szervezetnél sem volt hiány, Pomázon például 32 szavazatszámlálót delegálhatott az ellenzéki oldal, de Hardi elmondása szerint ennél sokkal többen jelentkeztek. „Ez az a bázis, amelyből a jövőben építkezni tudunk” – tette hozzá, és erre szükség is van, hiszen azzal, hogy egy település legaktívabb civiljei bemennek az önkormányzatba, űr keletkezhet a civil szférában. A TESZ is érzékeli, Pilis Dániel szerint is kell foglalkozni a szervezetépítéssel, de szerinte az, hogy a TESZ sikere nyomán a helyiek látták, civilként is mennyi mindent meg lehet tenni, megkönnyíti ezt a feladatot.

Ami a pénzt illeti, a kampány előtt Pomázon a KV pénzgyűjtésbe kezdett, és több mint 4,6 millió forintot szedett össze; a kampánybeli kiadásokkal a Pomázi Cseresznye oldalán az egyesület már el is számolt. Hardi Péter tájékoztatása szerint sokan támogatták őket kisebb összegekkel, de akadtak egymillió forintos utalások is. Az összesítésből kiderült, majdnem 600 ezer forint maradt ebből a pénzből, amit a KV jótékonysági akcióra fordít majd.
A TESZ a Facebookon hirdette meg az adományozási kampányt. Mint Pilis Dániel elmondta, ők is nagyon sok helyitől kaptak támogatást, s voltak köztük olyan Fidesz-szimpatizánsok is, akik nyíltan ugyan nem vállalták a civilek melletti kiállást, de anyagilag segítették a munkájukat.

Hogy ez a fajta politizálás kiterjeszthető-e országosan is, nagy kérdés. A megkérdezett civilek szerint minél kisebb egy település, annál könnyebb a kereteit megteremteni. Regionális együttműködésekre is lehet esély, például október 13. után a Buda környéki települések önkormányzataiban a civilek kerültek többségbe. „Először Pomáz határáig szeretnénk ellátni – mondja Hardi Péter –, de vannak olyan témák, mint például a közlekedés vagy a természetvédelem, amelyekben ha összefogunk a környező települések városvezetésével, például Szentendrével, Budakalásszal, vagy akár Budapest III. kerületével, akkor sokkal jobb tárgyaló pozícióból indulunk, mint ha csak magunk vágnánk neki a feladat megoldásának.”

Egy múlt heti hír szerint a kormány a választási törvény módosítását tervezi, és a változtatások egyike szerint a jövőben csak pártok és egyéni jelöltek indulhatnának az önkormányzati választáson, civil szervezetek nem. Az értesülést ugyan határozottan cáfolták az illetékesek, ám a kiszivárogtatás akár arra is utalhat, hogy október 13. után az Orbán-kormány immár a hatalmát ténylegesen erodáló veszélyforrásként tekint a közéletileg aktív civilekre.

Neked ajánljuk