„Október elején egy reggel megszédültem, elájultam és beütöttem a fejem, a gyerekeim ezért mentőt hívtak. Nem történt nagy baj, de a mentősök azt javasolták, menjünk be a kórházba CT-t csináltatni, hogy biztosan minden rendben legyen – meséli egy forrásunk, aki alig múlt 50 éves és eddig aktív, sportos életet élt. – A kórházban fertőtlenítés nélkül szúrtak a kezembe egy branült, ami begyulladt és trombózist is kaptam. Ezzel kezdődött a kálváriám.”
Adathalmaz
A férfi olyan fájdalomra panaszkodott, amely a gerincéből a mellkasába sugárzott. Néhány vizsgálat után tüdőgyulladás gyanúja miatt antibiotikumos kúrával kezelték. Két hét után ezt leállították és hazaküldték. Nem lett jobban, ezért MR-vizsgálatot kért, amit az állami intézményben nem kapott meg, így magánúton intézte. Így derült ki, amire már gyanakodott: staphylococcus aureus baktérium került a szervezetébe. Ez a baktérium a legtöbb ember bőrén vagy orrnyálkahártyáján megtalálható, a véráramba jutva azonban komoly fertőzést okoz, megtámadhatja a szívet, tüdőt, agyat vagy a gerincoszlopot, 4–6 hetes antibiotikum-kúra szükséges ellene – amit, ugye, forrásunknál el is kezdtek, bár tüdőgyulladásra gyanakodva. Most ugyanabba a kórházba jár, ahol félrekezelték; saját felelősségére mindig hazamegy, mert mint mondja, nem szívesen feküdne be. „A mellékhelyiségek állapota katasztrofális, láttam a kávéautomata mögött patkányt szaladgálni, és többször is nekem kellett az ápolókra rászólni, hogy mossanak kezet, fertőtlenítsenek vérvétel előtt. Egy hete még alig tudtam járni, ma már a futáson gondolkozok, de hogy teljesen felépülök-e, még mindig nem tudni. Ráadásul kiesett az életemből fél év.” Ez idő alatt az orvosok azt közölték vele, hogy vagy tüdőgyulladása, vagy rákja, vagy súlyos gerincbetegsége van.
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) a kórházi fertőzések visszaszorításáért indított kampányában számos hasonló történetet gyűjtött például olyan emberekről, akik egyszerű epekőműtétre feküdtek be és olyan nozokomiális infekciót (vagyis kórházi fertőzést, erről lásd keretes írásunkat) szereztek, hogy két év és jó néhány műtéti beavatkozás után is munkaképtelenek, fájdalommal élnek és maradandó egészségkárosodást szenvedtek.
A 2018-as évre vonatkozó adatokat a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) idén november elején jelentette meg – ez már önmagában érthetetlen, hiszen sok országban negyedévente elérhetővé teszik az adatokat, de legkésőbb a következő év első néhány hónapjában. Magyarországon viszont 10 hónapot kell várni erre, így írja elő a jogszabály. „A jelentés bár szakmailag rendben van, nem a közvélemény tájékoztatását szolgálja, laikusként ebből az ember aligha ért valamit” – magyarázza Asbóth Márton, a TASZ Magánszféraprojekt-vezetője, aki szerint a dokumentum nem tartalmaz konkrét számokat arról, összesen hány esetben történt tavaly kórházi fertőzés és hányan haltak bele. A TASZ azt is szerette volna megtudni, hogy kórházankénti lebontásban hogyan alakulnak a számok – ezt kétévi pereskedés után idén nyáron megkapták az NNK-tól, a nyers adathalmazt azonban értelmezni kell publikálás előtt. Ehhez hozzáértő epidemiológus segítségére van szükségük; többeket megkerestek, de eddig senki nem segített nekik. Ígéretük van arra, hogy az NNK és a jelenlegi megbízott tiszti főorvos januárban tárgyalóasztalhoz ül velük.
Romló tendencia
Magyarországon háromfajta kórházi fertőzést kötelező jelenteni: a multirezisztens kórokozók okozta fertőzéseket, a Clostridium difficilé-t (súlyos bélfertőzés) és az egészségügyi ellátással összefüggő véráramfertőzéseket. Vannak alternatívan jelenthetők is, azokról azonban nem minden intézmény számol be. A multirezisztens kórokozók általi fertőzések száma folyamatosan emelkedik, 2011 és 2018 között a számuk megduplázódott, tavaly 5442 eset fordult elő, ebből 206 végződött a beteg halálával. A legtöbb fertőzést a katéter okozza, a bejelentett esetek 31 százaléka húgyúti fertőzés volt. A bélfertőzés aránya is nőtt, tavaly 5549 esetet diagnosztizáltak, ebből 249 volt halálos kimenetelű. A vérmérgezések száma óriásit ugrott, 2018-ra 4060 eset jutott, ami 86 esetben halálhoz vezetett. A TASZ számításai szerint tehát e három kórházi fertőzéstípusban összesen több mint 15 ezer esetet diagnosztizáltak és 541-en meg is haltak.
| ||
„Egyértelműen romló tendenciával kell szembesülnünk, ráadásul ezek csak a jelentett és diagnosztizált esetek. Nem tudjuk, hogy hány esetben nem ismerik fel a kórházi fertőzést és milyen a kórházak jelentési fegyelme” – teszi hozzá Asbóth. Az utóbbira vonatkozó adatok az NNK-nál vannak, de nem nyilvánosak. Az idei jelentés kiemeli ugyan, hogy „az utolsó két évben megkezdődött a surveillance adatok megfelelőségének hatósági ellenőrzése is. A szigorítások eredményeként emelkedett valamennyi bejelentésre kötelezett fertőzés előfordulási száma és aránya”, de bővebbet erről nem tudhatunk meg, ahogyan arról sem, hogy a nem megfelelő adatokat szolgáltató intézményeket szankcionálják-e.
A fertőzések aránya mellett az elhasznált alkoholos kézfertőtlenítő mennyisége is lényeges adat. Ennek aránya bár lassan növekszik, még mindig ordító a különbség például az uniós átlaghoz képest: ez 2015-ben 24 liter volt 10 ezer ápolási napra vetítve, míg nálunk ugyanez a szám tavaly is csak 9,51 liter volt. A témában korábban írt cikkünkben (lásd:
A kosz és a kaszás, Magyar Narancs, 2016. március 3.) egy budapesti kórház ápolója arra panaszkodott, hogy kevés a forrás a kézfertőtlenítőre, és a higiéniai feltételek sem ideálisak. Három év múltán újra megkerestük: mint mondta, alapjaiban nem változott a helyzet. „Több kézfertőtlenítő-adagoló van a folyosókon, az biztos, viszont sokszor nincs benne folyadék. Olyan is előfordul, hogy valaki az egész üveggel kiveszi belőle és magával viszi, vagy letöri magát az adagolót is.” Szerinte van némi előrelépés, de ahogy közeledünk az év vége felé és nő a kórházak adóssága is, az év utolsó hónapjaira mindenből kevesebb jut, gyógyszerből és alkoholos kézfertőtlenítőből is. „A higiéniai feltételek folyamatosan romlanak, a takarítást kiszervezte a kórház egy külső cégnek, így számon sem tudjuk kérni a takarítókat, ha nem jól végzik a munkájukat.”
„Kórházi fertőzés a világon mindenütt van, és az sem magyar sajátosság, hogy a húgyúti fertőzések száma ilyen magas – mondja Asbóth. – A kérdés az, hogy tudnak-e tenni ellene az intézmények. Magyarországon úgy tűnik, nem.” Asbóth senkitől sem hallott a romániaihoz hasonló esetről, vagyis hogy hígítanák a fertőtlenítőszereket. Nálunk inkább az az oka a fertőzések magas számának, hogy a kórházaknak gyakran „ezeréves”, rossz infrastruktúrája van, nem megfelelő a takarítás az intézményekben, nincs lehetőség a betegek izolálására, hogy az egészségügyi személyzetnek semmire sincs ideje, és az állandó rohanásban kevésbé figyelnek a kézhigiénére.
A megelőzés a kulcs
Falus Ferenc korábbi tiszti főorvos szerint az adatokból egyértelmű, hogy nagyon nagy az orvos-, nővér- és személyzethiány. „A regionális lebontásból látszik, hogy Kelet-Magyarországon sokkal rosszabb a helyzet, mint a nyugati országrészekben, ez nyilvánvalóan összefügg az orvoselvándorlással is.” Falus úgy véli, a jelentés több pontja homályos: szó van benne intézkedésekről és kormányrendeletekről, de hogy ezeket végrehajtották-e, s ha igen, milyen hatásfokkal, azt nem tudjuk. Ahogy azt sem, mit tekint az NNK járványnak. Két egymással összefüggő eset ugyanis már járványnak számít, azt viszont nem lehet kiolvasni a jelentésből, hogy a központ is így értelmezi-e a járvány fogalmát. „Ez pedig változtat az adatokon – jegyzi meg Falus. – Egy biztos: a helyzet rosszabb, mint amit a jelentés kimutat.”
Azt minden megkérdezett komoly problémaként említette, hogy nagyon kevés a mikrobiológiai vizsgálat. „Összesen 5485 esetben végeztek mikrobiológiai laborban vizsgálatot. Vagyis éppen csak annyit, ahány fertőzést ténylegesen igazoltak is” – áll a TASZ elemzésében. Asbóth ehhez hozzáteszi, például az MRSA (egy multirezisztens kórokozó) sok ember orrnyálkahártyáján ott van, amely ha bekerül az ízületbe, óriási károkat okozhat. Ezért a tervezett műtétek előtt észszerű lenne a páciensek vizsgálata emiatt. „Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) friss adatai szerint Európában nálunk történik arányaiban az egyik legkevesebb hemokultúra, amikor a vér tenyésztéses vizsgálatával a fertőzést kiváltó kórokozót azonosítjuk” – mondja Hegedűs Zsolt ortopéd sebész, aki hozzáteszi, „enélkül detektálni sem tudjuk helyesen a fertőzéseket, ha egy orvos nem küldi el laborvizsgálatra a betegét, nincs mit jelenteni sem”.
Hegedűs hosszú éveket dolgozott Angliában, havonta egy hetet máig ott tölt. „Ott is hasonló volt a probléma, rengeteg MRSA-fertőzés egy időben, ezért úgy döntöttek, felére csökkentik az eseteket. Fontmilliókat öltek egyrészt abba, hogy mindenkit leszűrjenek, hogy megfelelően fertőtlenítsenek, másrészt az egészségügyi személyzet oktatásába. Magyarországi tapasztalataim szerint nagyon kevesen fordítanak erre időt, ritkán látom, hogy vizitkor például minden beteg ágya előtt kezet mosnak az orvosok alkoholos géllel. Így is óriási a túlterheltség.” Pedig a megelőzés jóval olcsóbb. „Egy beteg antibiotikuma többe kerülhet, mint egy egész osztály féléves alkoholos kézfertőtlenítése” – jegyzi meg Falus Ferenc.
Emellett transzparenciára lenne szükség. Ahogy Hegedűs megjegyezte, Angliában a kórházak zöld-piros-sárga jelzést kapnak a kórházi fertőzések előfordulásának arányában, így a betegek az intézménybe lépéskor tudják, mire számíthatnak, ráadásul az értékelésbe az ő véleményük is beleszámít egy anonim kérdéssor alapján. Asbóth Márton ezt azzal egészíti ki, hogy olyan szervezetre lenne szükség az egészségügyben, mint a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség, ahol a betegek panaszt tehetnének. Korábban volt ilyen, az Egészségbiztosítási Felügyelet, amelyet a megszűnéséig Kovácsy Zsombor vezetett. Kovácsy (aki jelenleg egészségügyi jogászként dolgozik) elmondta, hogy évente több mint kétezer panasz érkezett hozzájuk, akadtak kórházi fertőzéssel kapcsolatos ügyek is. A felügyeletet 2010-ben megszüntették, ahogyan 2017. március 31-gyel az Országos Epidemiológiai Központot is (jogutódlással); utóbbi többek között „a fertőző betegségek epidemiológiájával és a járványügyi és klinikai mikrobiológiai vizsgálatokkal kapcsolatos szakmai” irányítással foglalkozott.
| A kórházi fertőzések A nozokomiális infekciók (NI) olyan fertőzések, melyek az egészségügyi ellátás következtében alakulnak ki. Ha a kórházi felvételt követő 48 órán túl alakul ki a fertőzés, akkor nagy eséllyel NI-ről beszélünk. Az antibiotikumok túl gyakori használata és a nem megfelelő higiénés feltételek is közrejátszanak a terjedésükben. Legtöbbször velünk élő kórokozókról van szó, amelyek akkor okoznak gondot, ha legyengült szervezetbe, vagy műtét után sebbe kerülnek. Leghatékonyabban szűrésekkel lehet harcolni ellenük (például tervezett műtét előtt), az antibiotikumok nem pazarló és megfelelő felhasználásával, illetve a higiénés feltételek betartásával, különös tekintettel a kézhigiénére – a legkönnyebben ugyanis a nem fertőtlenített kéz adja tovább a fertőzést. A két leggyakrabban előforduló infekció az MRSA okozta fertőzés (bőrön jelentkezik) és a CDI (bélfertőzés, hasmenéssel jár) – mindkettőnél szükséges lenne a fertőzött beteg elkülönítése ideális esetben egyágyas, de legalábbis vizes blokkal felszerelt szobába; a lepedővel, paravánnal történő izolálás nem hatásos, a fertőzés könnyen továbbterjedhet. Mindkettő infekció halálos lehet, ha nem fedezik fel időben vagy nem kezelik megfelelően. |
