A „régen minden jobb volt” nem túl igazságos egy olyan előadóval szemben, aki harminc éve volt a csúcson, de Sinéad O’Connor esetében teljesen indokolt, mivel nevének említésére egy kopasz, vadóc lány képe ugrik be, ahogy a Nothing Compares 2U-t énekli érzelmesen. 1990-ben e Prince-dal feldolgozása tette világhírűvé az akkor 24 éves ír énekesnőt, aki erős, karakteres hangjával akkoriban bárkit képes volt levenni a lábáról. Sinéad komoly sikert ért el Am I Not Your Girl? (1992) és Universal Mother (1994) című lemezeivel, de 2000-es évektől kezdve inkább arról gondoskodott, hogy ne a zenéjével foglalkozzunk: magánéleti válságaival, egyházellenességével került a sajtóba, két évvel ezelőtt öngyilkossági kísérletével. Magyarországon legutóbb 2015-ben járt, a kínos fellépés legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor kijelentette, hogy nem fogja elénekelni a Nothing Compares 2U-t.
O’Connor tavaly már azzal került a lapokba, hogy áttért a muszlim hitre, nevet változtatott az új neve: Shuhada’ Davitt. Azóta hi-
dzsábban lép a színpadra is, de a plakátokra most is azt írják: Sinéad O’Connor.
A négy évvel ezelőtti „katasztrófához” képest jóval kellemesebb volt az énekesnő mostani budapesti fellépése: sokat mosolygott és kiegyensúlyozottabbnak tűnt, de a közönséggel minimálisra szorította a kommunikációt. A színpadon egy kedves énekesnőt láttunk, de a régire alig emlékeztetett: nem volt sem hidegrázás, sem katarzis. Pedig az ikonikus Prince-dalt is elénekelte, de az a helyzet, hogy Sinéad érces, erőt sugárzó hangja megkopott, és ami régen hasított, az mára fénytelenné vált. Persze a 90-es évek ikonját élőben látni még így is élmény, egy-egy hajlításnál vagy kitartott hangnál kicsit megcsillant valami, de inkább szomorkás élmény volt ez a másfél óra, mint élvezetes.
Akvárium Klub, december 9.
