Ellenzéki kulisszatitkok: egy ima is kellett az összefogás megszületéséhez

Az egész úgy indult, hogy Karácsony Gergely sem hitt a győzelemben. Aztán legalább tucatszor tűnt úgy, nem fog összejönni az összefogás. Végül mindenki lenyelte a maga békáját. Ízelító a Narancs karácsonyi számából.

Különös mormolásra lettek figyelmesek egy májusi délelőtt az ellenzéki delegációk tagjai, miközben a budapesti jelöltekről szóló tárgyalásra készültek. „Ó, kedves, drága nagymamám, remélem, hogy onnan fentről az égből nem látod, hol vagyok és mire készülök.”

A jobbikos Szávay István fohászkodott így az MSZP Villányi úti pártközpontjában a fővárosi szocialista elnök, Molnár Zsolt irodájában, a Horn Gyula egykori miniszterelnököt ábrázoló, nagy méretű festmény alatt - így kezdődik az októberi választásokat megelőző ellenzéki tárgyalások kulisszatitkait felfedő tényfeltáró cikkünk a Magyar Narancs karácsonyi duplaszámában.

A Narancsnak nyilatkozó ellenzéki szereplők szerint a fenti jelenet magába sűríti azt a fura lélektani állapotot, amelybe az összefogásról tárgyaló pártok tárgyalói és vezetői kerültek az önkormányzati választást megelőző időszakban.

Molnár Zsolt a Villányi uton lévő Horn-irodában, amely kulcsszerepet kapott a történetben

Fotó: Németh Dániel

Közel tucatnyi politikussal, kampányszakemberrel, tanácsadóval beszélgettünk az elmúlt hetekben, hogy kiderítsük, hogyan tették túl magukat az ellenzéki pártok azokon a feszültségeken, amelyek 2014-ben és 2018-ban is akadályozták a közös indulást. Mi volt az, ami végül most túllendítette a őket a nézeteltéréseken? Hogyan került egy asztalhoz Molnár Zsolt és Szávay István?

Néhány idézet maguktól a szereplőktől a cikkben:

• „Volt, hogy azt mondtuk, itt a vége, hagyjuk az egészet, aztán mindenki kért egy nap gondolkodási időt, megbeszélte a pártjával a dolgokat, és újra a tárgyalóasztalhoz ültünk.” (Élő Norbert, a DK tárgyalója)
• Molnár lapuknak azt mondta, annyira hitt a győzelemben, hogy már 2014-ben komolyan fontolgatta: beállítja az MSZP-t az összefogástól húzódozó LMP mögé, ha a zöldek megnevezik a saját főpolgármester-jelöltjüket.
• „Megkaptuk azt is, hogy az MSZP vállalhatatlan lett, oszlassa fel magát.” (Az MSZP névtelenséget kérő kampányszakembere)
• „Hiába szavazta meg a budapesti kongresszus, hogy elfogadjuk az összefogás feltételeit, Moldován László akkori budapesti elnök egyszerűen nem hajtotta végre a döntést.” (Kanász-Nagy Máté, az LMP szóvivője)
• "Amikor Karácsony megtudta, hogy a DK Kálmán Olgát indítja, teljesen lefagyott” (Egy forrás a Párbeszédből)
• „A szocik szerettek volna ledolgozni valamennyit a májusi népszerűségvesztésükből, ezért kérték, hogy minél több helyen szerepeljen a szegfű és a piros szín. Miután ez az egyeztetéseken elhangzott, odajött hozzám az egyik polgármesterjelöltjük, és halkan közölte: ebből ő nem kér, mert nyerni szeretne.” (Az egyik kampányszakember.)

A cikkből kiderül továbbá:

• mely kerületeket tartották tuti nyerőnek, melyekről mondtak le eleve?
• miért nem akart nyerni az MSZP a Belvárosban?
• milyen szerepet játszott a tárgyalásokban a korábban párton belül többször leárulózott Molnár Zsolt?
• miért volt esetenként nehezebb tárgyalni a Momentummal, mint a Jobbikkal?
• mivel húzták be az összefogásba az LMP-t?
• hogyan szerelték le Puzsér Róbertet?
• miért nem volt túl jó véleménnyel Gyurcsány a saját pártja jelöltjéről, Kálmán Olgáról?
• hogyan kényszerítette rá a pártokat Karácsony, hogy egyeztessenek a IX. kerletben Baranyi Krisztinával és tartsanak előválasztást? Egyáltalán mi volt a Baranyi-Momentum konfliktus tényleges oka?

A Magyar Narancs karácsonyi 124 oldalas giga-mega száma - Vitray Tamással a címlapon -szerdától kapható az újságárusoknál, illetve itt fizethet elő rá.

Karácsonyi rebellió

Nyomtatott újságot olvasni luxus. Nem annyiban áll csak, hogy végig görgetsz a harsány címeken, s adott esetben rákattintasz egy tízmondatos közlésre. Ajándékozz magadnak és környezetednek némi könnyen elérhető luxust a Magyar Narancs karácsonyi dupla számával!

Mert az tele van minden jóval, de főként egy rakás át- és továbbgondolásra érdemes újságcikkel.

• Vitray Tamás életműinterjújában a holocausttól jutunk el a népszerűség csúcsaiig, és hetvenes évek budapesti éjszakájának erotikájáig.
• Kitudhatjuk az ellenzék mélyen őrzött, vagy éppen ellenkezőleg napnál is világosabb titkait.
• S módunk nyílik megismerkedni a Putyilov gyár trolljaival: így dolgoznak Putyin elvtárs seregei.
• Nem mellesleg azt is megtudjuk, hogy mi vár Németországra Angela Merkel után.
• Tekintsük át együtt a magyar ifjúságügy helyzetét, s ha már itt tartunk, az sem piskóta, amit Tamás Gáspár Miklós le mer írni a mai fiatalokról szóló esszéjében: ilyet a múlt század hatvanas éveinek galeri- és farmernadrág-vitája óta biztosan nem olvastunk!

Olyan emberek adtak interjút a karácsonyi Magyar Narancsnak, mint Komoróczy Géza, aki a birodalmak bukásáról értekezik, John Savage meg arról, hogy milyen volt szőkesége. Babarczy Eszter, Stephen Fry, Bujdosó János vagy éppenséggel Vattay Gábor fizikus is elmondja a magét. Lapozzon bele velünk a New York Times lamúrrovatába!

És ha folytatnánk ezt a felsorolást, soha nem érnénk a lap aljára: amit felsoroltunk, az csak a jéghegy csúcsa. Egyáltalán, vegyen pár karácsonyi Magyar Narancsot magának és a szeretteinek, mert a gondolkodás, a kényelem, az odafigyelés manapság a legnagyobb luxus!