Művészileg értéktelen, megbotránkoztató, pornografikus, ízléstelen, perverz – ilyen és ehhez hasonló jelzőkkel illették a Horthy-korszak hatóságai azokat a művészi alkotásokat, amelyeket erkölcssértőnek találtak. A vád a legtöbb esetben „sajtó útján elkövetett szemérem elleni vétség” volt, amiért színészek, grafikusok, írók és könyvkiadók is bíróság elé kerültek.
Az európai jogállamokban ma már természetes, ha egy-egy ügy mellett vagy ellen politikai pártok, civil szervezetek vagy az állampolgárok egy csoportja tüntetést rendez – ahogy az is, hogy ezeknek a megmozdulásoknak egy része vagy épp az egésze, sétálásból áll.
Károly körúti felhőkarcolók, Gellért-hegyi expressz lift, légi taxik, sávokra osztott fővárosi övezetek – ilyen és ehhez hasonló víziók merültek fel egykor Budapest jövőjével kapcsolatban. A kevésbé merész tervek közül számos meg is valósult, még ha csak évtizedekkel később is, mint ahogy tervezték.
Az országban gyorsul az infláció, az állam a pénzügyi-gazdasági helyzet miatt külföldi segítségre szorul. A légkör a korlátozott demokrácia és parlamentarizmus mellett alapvetően revizionista és liberalizmusellenes. Trianon fáj, feldolgozatlanul sajog, emléke nem halványul.
Az I. világháború alatt és után brutális infláció sújtotta Közép-Európát. Hogyan birkóztak meg az emberek az elszabaduló árakkal, az áruhiánnyal, az árstoppal? A súlyos válság hétköznapjairól Kosztolányi, Karel Čapek, Hašek, Stefan Zweig és más klasszikusok korabeli tudósításait olvastuk el. Abszurd és tragikomikus történetek következnek, sok részeg bajorral.
