Esszé

Üdvözlet a hóhérnak

Írók, irodalom és öngyilkosság a két világháború között

Könyv

A gazdasági válság, az infláció, a betegségek, a társadalmi feszültségek egyik negatív következménye az öngyilkosságok számának jelentős növekedése lett az I. világháború utáni Magyarországon. Mindez az újságok állandó témája volt, beépült a közbeszédbe, és a társadalmi és lelki folyamatokra érzékeny, illetve az egzisztenciális nehézségekkel gyakran küzdő írókat, költőket is érintette.

Egyértelműen jelzi a jelenség általánossá válását és súlyosságát, hogy 1926-ban a fővárosban dunai mentőállomásokat létesítettek, 1928-ban létrehozták az Életvédelmi Osztályt és az Életvédelmi Otthont, Bethlen István miniszterelnök a parlamentben fel is szólalt a témában, s a kormány még ugyanebben az évben rendeletet hozott, miszerint tizenöt nap elzárással büntetik azt, aki az öngyilkos nevét, a körülményeket és a részleteket nyilvánosságra hozza. De a kiváltó okokon ezek az intézkedések és intézmények – főleg, hogy folyamatos pénzhiánnyal küszködtek – sem segít(h)ettek. Hogy mik lehettek az okok? Arra az írók, költők élete, halála és írásai adhatnak választ.

A logika kevés

Csáth Géza még az első világháború utáni zűrzavaros időkben, a bajai elmeosztályról megszökve követett el sikertelen öngyilkossági kísérletet (miután lelőtte a feleségét), majd nem sokkal később szülővárosa, Szabadka közelében, katonákkal dulakodva vett be gyorsan ható mérget. Csáth az öngyilkossággal a novelláiban (Johanna, 1911) valamint cikkeiben, tanulmányaiban (Öngyilkos művészek, 1906; A vallások és mítoszok pszichológiája, 1913; Az öngyilkosság főpróbája, 1914) is foglalkozott. „Sokszor rettentő csekélységek miatt durran el egy-egy pisztoly és ürül ki a méregpohár. Csekélységek a mi szemünkben, de micsoda hatalmas erőkké nőnek meg az öngyilkos érzékeny idegrendszerében” – írta az Öngyilkos művészek című cikkben. Az 1914-es A lelki betegségek helye a többi betegség között című tanulmányában pedig azt fejtegeti, hogy „az öngyilkosság a leghatalmasabb életvágy, a megalkuvást legkevésbé tűrő primer életösztön munkája. Mert mi lehet nagyobb bizonyítéka az élet mohó kívánásának [mint az] ha nem elégszünk meg a relatív optimummal, amit a mostoha körülmények megengednek, hanem csak a legtöbbel, az ideális optimummal vagyunk hajlandók beérni. Világos és tiszta, ugye­bár?” Csáth tudata az élete vége felé már egészen biztosan nem volt tiszta, de végső soron hű maradt a felvázolt filozófiához: amikor már nem volt lehetőség az ideálisnak vélt életre, inkább a halált választotta.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.