Ekkor, 1922 októbere és 1923. július vége között zajlottak a Petőfi Sándor születésének 100. évfordulója alkalmából megtartott hivatalos állami megemlékezések. A centenáriumi ünnepségsorozat retorikáján mintha nem fogott volna az idő.
*
A magyar géniusz inkarnációja, a honszerelem mécsvilága, a leghősibb virrasztó, öntudatlanul is keresztény – ez és még sok minden más lett Petőfi Sándorból a hivatalos állami megemlékezéseken. A konzervatív, konszolidációra épülő rendszerben is erőt adhatott a jelenhez és reményt az áhított jövőhöz a költő alakja, aki a magyar szabadság(harc)ért az életét áldozta fel. Mindehhez kulcsfontosságú volt Petőfi életének és verseinek a rezsim szempontjából megfelelő értelmezése, vagyis az élet(mű) nemzeti, hazafias, magyar aspektusainak előtérbe helyezése az internacionalista, republikánus, világforradalmat hirdető vonallal ellentétben. Ez alapvető motívummá vált a Petőfi-ünnepségek reprezentatív eseményein, ahol igyekeztek erősíteni a hatalom számára kívánatos párhuzamokat, míg a zavaró elemeket megpróbálták elfedni vagy beilleszteni a saját narratívájukba.
Jöjjön ma közénk
A centenáriumi események 1922 októberében kezdődtek meg Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegyeházának dísztermében, Preszly Elemér ispán üdvözlő beszédével. Az emlékévhez Kolozsváry Imre adta meg az alaphangot és az irányelvet: „Petőfi Sándor öntudatlanul is a keresztény iránynak volt klasszikus szószólója. Felháborodva kell visszautasítani az irodalomtörténetnek azt a meghamisítását, hogy az internacionalisták elvtársukká teszik meg azt a Petőfit, akinek minden álma hazájának nagysága volt. Petőfit csak azok mondhatják magukénak, akik tudnak szenvedni a hazáért. A Petőfi-ünneplés azzal lesz a legméltóbb, ha kezet fogunk, hogy egyesült erővel kezdhessünk hozzá Nagy-Magyarország újjáépítéséhez.”
Decemberben a Petőfi Társaság első vidéki nagygyűlésének helyszínéül Aszódot választotta, ahol emléktáblával avatták fel a költő lakóházát. Itt Ferenczi Zoltán irodalomtörténész szállt szembe „azzal a téveszmével, hogy ez a nagyságunk a nemzetközi szocializmusért hevült volna. Petőfi a nemzethűség apostola volt és ezen belül és nem ezen kívül demokrata. A lelkes emberek mind vallásosak, Petőfi is az volt, nem az érzékek, hanem a hit költője”.
Az igazán nagy Petőfi-ünnep december 31-én indult, amikor is minden város, község, testület, társaság és egyesület megünnepelte a centenáriumot: Kiskőrösön például díszkivilágítást kapott a Petőfi-szobor, elhangzottak a Szülőföldemen, a Háború volt… és A magyarok istene (Élni fogsz, hazám, mert élned kell... dicsőség / És boldogság lészen a te életed... / Véget ér már a hétköznapi vesződség, / Várd örömmel a szép derült ünnepet!) című költemények, énekelt a Petőfi-dalkör, és felvonulást tartottak a költő szülőházához. Szabadszálláson ezen a napon döntött a képviselő-testület emléktábla felállításáról, illetve, hogy a falu főutcáját Petőfi utcának, főterét pedig Petőfi térnek nevezi el – és hogy ezek befásításáról is gondoskodik. Hasonló programok tucatjai jellemezték a magyar településeket.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
