Az egyik legelső ügy a Sörluk című filmhez kapcsolódott, amelyet négyszáz fős meghívott közönség előtt mutattak be az Emke moziban 1920 áprilisában, és az egyik jelenetében a kádból kiugró meztelen nőnek nem sikerült azonnal teljesen betakarnia magát a fürdőköpenyével. A „pornografikus film” rendezője és főszereplője Gellért Lajos színész volt, őt és vele egyetemben a színésznőt, a film íróját, a mozi és a filmkölcsönző vállalat igazgatóját az ügyészség 1921 februárjában vád alá helyezte, ugyanazon év októberében azonban felmentették őket. (A filmről ezen kívül semmilyen információ nem maradt fent.)
Veszélyben a közerkölcs
Nagyjából ugyanebben az időben indult meg az egyik legtöbbet szemlézett és fél évtizeden át tartó tárgyalássorozat is. Santhó Imre grafikus 1920 márciusában azzal az ötlettel kereste meg Becker Bäbyt, a korabeli pesti élet híresen szabados életvitelű táncos- és színésznőjét, hogy aktrajzokat készítene róla. Kellner István erotobibliomán könyvkereskedő és -kiadó segítségével száz példányban elkészült kiadvány egy mappában tíz különálló képet tartalmazott. A mappák egy tétele Bécsbe került volna, ám a határon lefoglalták azokat a hatóságok. Santhó, Becker és Kellner bíróság elé került. A vád szerint Santhó több képe „a nemi érzékiséget s részben a nemi perverzitást feltűnően az előtérbe helyezi s az általános erkölcsi és szeméremérzetet durván sérti s ekként nyilvánvalóan fajtalanságot tartalmaz”. A védelem azzal érvelt, hogy az album képei „művészi aktok voltak s így azok csupán művészi szempontokból bírálhatók felül, másból nem, mert a művészi alkotás szabadságának korlátozása volna bármely más szempont”. Ennek eldöntésére a törvényszék szakértő meghallgatását rendelte el. A sors iróniájaként éppen Imre apjának, Santhó Miklós festőművésznek egykori gimnáziumi társát, Lyka Károlyt kérték fel szakértőnek, aki szerint „az egész gyűjtemény semmiféle szempontból nem képvisel művészi értéket”. A tárgyalások a nyilvánosság kizárásával zajlottak, mivel a bűnper anyaga a „közerkölcsiséget súlyosan veszélyeztette volna”. Volt tárgyalás 1921-ben és 1923-ban is, az utolsó, 1925. októberi alkalmon Kellnert egy 1914. évi sajtótörvény alapján már felmentették. Becker Bäby időközben hozzáment gróf Nyári Gusztávhoz, Imrédy Béla – majdani miniszterelnök – unokaöccséhez; ennek a ténynek talán volt némi köze a megváltozott vallomásához (ekkor már azt mondta, hogy a képeket rossznak találta, és nem tudott az album elkészültéről) és a bírósági ítélethez, amely végül felmentette, és még a perköltségeket is az állam vállalta magára. Santhó ebben az időben pedig már nem tartózkodott Magyarországon. Az egész ügyet végül elévülés miatt 1927 novemberében megszüntették.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
