Esszé

A lélek kokainja

Művészek szemérem elleni vétségei a Horthy-korszakban

Tudomány

Művészileg értéktelen, megbotránkoztató, pornografikus, ízléstelen, perverz – ilyen és ehhez hasonló jelzőkkel illették a Horthy-korszak hatóságai azokat a művészi alkotásokat, amelyeket erkölcssértőnek találtak. A vád a legtöbb esetben „sajtó útján elkövetett szemérem elleni vétség” volt, amiért színészek, grafikusok, írók és könyvkiadók is bíróság elé kerültek.

Az egyik legelső ügy a Sörluk című filmhez kapcsolódott, amelyet négyszáz fős meghívott közönség előtt mutattak be az Emke moziban 1920 áprilisában, és az egyik jelenetében a kádból kiugró meztelen nőnek nem sikerült azonnal teljesen betakarnia magát a fürdőköpenyével. A „pornografikus film” rendezője és főszereplője Gellért Lajos színész volt, őt és vele egyetemben a színésznőt, a film íróját, a mozi és a filmkölcsönző vállalat igazgatóját az ügyészség 1921 februárjában vád alá helyezte, ugyanazon év októberében azonban felmentették őket. (A filmről ezen kívül semmilyen információ nem maradt fent.)

Veszélyben a közerkölcs

Nagyjából ugyanebben az időben indult meg az egyik legtöbbet szemlézett és fél év­tizeden át tartó tárgyalássorozat is. Santhó Imre grafikus 1920 márciusában azzal az ötlettel kereste meg Becker Bäbyt, a korabeli pesti élet híresen szabados életvitelű táncos- és színésznőjét, hogy aktrajzokat készítene róla. Kellner István erotobibliomán könyvkereskedő és -kiadó segítségével száz példányban elkészült kiadvány egy mappában tíz különálló képet tartalmazott. A mappák egy tétele Bécsbe került volna, ám a határon lefoglalták azokat a hatóságok. Santhó, Becker és Kellner bíróság elé került. A vád szerint Santhó több képe „a nemi érzékiséget s részben a nemi perverzitást feltűnően az előtérbe helyezi s az általános erkölcsi és szeméremérzetet durván sérti s ekként nyilvánvalóan fajtalanságot tartalmaz”. A védelem azzal érvelt, hogy az album képei „művészi aktok voltak s így azok csupán művészi szempontokból bírálhatók felül, másból nem, mert a művészi alkotás szabadságának korlátozása volna bármely más szempont”. Ennek eldöntésére a törvényszék szakértő meghallgatását rendelte el. A sors iróniájaként éppen Imre apjának, Santhó Miklós festőművésznek egykori gimnáziumi társát, Lyka Károlyt kérték fel szakértőnek, aki szerint „az egész gyűjtemény semmiféle szempontból nem képvisel művészi értéket”. A tárgyalások a nyilvánosság kizárásával zajlottak, mivel a bűnper anyaga a „közerkölcsiséget súlyosan veszélyeztette volna”. Volt tárgyalás 1921-ben és 1923-ban is, az utolsó, 1925. októberi alkalmon Kellnert egy 1914. évi sajtótörvény alapján már felmentették. Becker Bäby időközben hozzáment gróf Nyári Gusztávhoz, Imrédy Béla – majdani miniszterelnök – unokaöccséhez; ennek a ténynek talán volt némi köze a megváltozott vallomásához (ekkor már azt mondta, hogy a képeket rossznak találta, és nem tudott az album elkészültéről) és a bírósági ítélethez, amely végül felmentette, és még a perköltségeket is az állam vállalta magára. Santhó ebben az időben pedig már nem tartózkodott Magyarországon. Az egész ügyet végül elévülés miatt 1927 novemberében megszüntették.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.