„Egy szép tökfőzeléket talán…”

A nagy háború utáni infláció közép-európai művészek szemén keresztül

Könyv

Az I. világháború alatt és után brutális infláció sújtotta Közép-Európát. Hogyan birkóztak meg az emberek az elszabaduló árakkal, az áruhiánnyal, az árstoppal? A súlyos válság hétköznapjairól Kosztolányi, Karel Čapek, Hašek, Stefan Zweig és más klasszikusok korabeli tudósításait olvastuk el. Abszurd és tragikomikus történetek következnek, sok részeg bajorral.

A háború elején még optimizmus hatotta át a közhangulatot. Ezt tükrözi a közgazdasági íróként is tevékenykedő Fenyő Miksa 1914 augusztusában, a Nyugatban megjelent A háború s a közgazdaság című cikke. Elemzésében azt állítja, hogy ellentétben Franciaországgal, ahol megindult a pénzromlás, és Olaszországgal, ahol megbénult a gazdasági élet, „az osztrák–magyar bank bankói a mobilizáció első napjától kezdve megtartották teljes értéküket, a papírpénz vásárlóképessége egy pillanatra sem gyöngült. […] nálunk semmi baj, s ha normális pénzügyi viszonyok nem is állíthatók helyre, ma már pszichológiai körülmények – pánik, elkedvetlenedés, kishitűség – a dolgok fennálló rendjét nehezen bolygathatják meg”. Nem így lett. „A hátországban élők számára 1914-től a legelképesztőbb tapasztalat alighanem az árak gyors és megállíthatatlan emelkedése volt, ami együtt járt sok árucikk eltűnésével” – írja Bihari Péter az 1914 – A nagy háború száz éve című könyvében. A háború végére, a békebeli szinthez képest Magyarországon 900, Ausztriában 1500, míg Angliában és Franciaországban 200–220 százalékkal emelkedtek az árak. A Nyugat később is foglalkozott a témával: Lengyel Géza 1921 júniusában nyílt levelet intézett Fenyőhöz, annak egy 1920-ban megjelent közgazdaságtani füzete kapcsán. Lengyel azt nehezményezi, hogy míg korábban a közgazdászok (így Fenyő is) a korona javulásától várták az ország megmentését, addig annak javulásakor sem történt érdembeli változás. „Ma a legtöbb közszükségleti cikk s különösen iparcikk ugyanazon valutával mérve Budapesten annyiba kerül, mint Zürichben vagy Londonban, és ez a viszony most már lényegesen nem fog változni, akárhogy hullámzik is a korona. […] [A] nagy konjunktúra nem fog többé visszatérni, még kevésbé, ha stabilizálni sikerül a korona értékét” – írja. 1923-ban pedig Pikler J. Gyula statisztikus, közgazdasági író A pénz vásárlóereje és az infláció című előadásának összefoglalását közölte tizenegy részben a Nyugat.

Egyre hull

Az infláció és a válság az egész gazdaságot, benne az irodalmi intézményrendszert is érintette. Így például a gróf Teleki József, a Magyar Tudományos Akadémia első elnöke által 1854-ben végrendeletileg létrehozott drámaírói pályázat – amely minden évben 100 arannyal jutalmazta a legjobb darabot – az I. világháborút követő inflációban teljesen elértéktelenedett. És persze a könyvkiadásnak is komoly gondokkal kellett szembesülnie. Ismerős lehet a Freund Jenő által a Világosság Könyvnyomda Rt. – Huszonöt év című kiadványban leírt jelenség: „A kalkuláció lehetetlenné vált, mert mire a munka elkészült, annak megadott ára – már a múlté volt.” Az infláció okozta bizonytalanság közepette, amikor „mindenki a tőzsdepapírok után futott és arra esküdött”, a nyomdában türelmesen várták a jobb időket. „És eljött az idő, amikor bebizonyosodott, hogy a fehér tiszta papiros értékállóbb volt, mint a cifra, banktrezorokban őrzött papíroskötegek” – tekint vissza az inflációs évekre az 1930-ban megjelent könyvben Freund.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.