Az ezredfordulón, a félelmekkel ellentétben, nem hibásodtak meg az informatikai rendszerek, nem lett világvége és egyéb katasztrófa sem történt. De nem kellett sokat várni a század első olyan eseményére, amely a kollektív emlékezet része lett: a 2001. szeptember 11-i terrortámadást élőben néztük a CNN-en.
A világban zajló eseményeket, az élő történelmet és a politikát azóta is – sőt egyre inkább – a különböző médiafelületeken hozzánk érkező fényképeken és videókon keresztül látjuk és értelmezzük. Radenko Milak képzőművész Max Dax kurátorral közösen jegyzett kiállításán mindösszesen húsz kép látható. Az 1980-ban, Travnikban (akkor Jugoszlávia, ma Bosznia-Hercegovina) született Milak művészeti gyakorlatára jellemző, hogy különböző technikákkal készült képeket fekete-fehér akvarellként fest meg; a 365 című, 2012-es projektjében például egy éven keresztül mindennap egy-egy történelmi eseményt, ikonikus képet vagy híres alakot örökített meg, így abban egyebek közt Luther Márton és Gandhi, a Sztálin-szobor csizmája és a Tienanmen téri tüntetés, az 1984 és a Psycho kapott helyet.
A mostani kiállításon Obama és Dylan, Trump és Kanye, Madonna és Britney, a 9/11 és a koronavírus, a pápaválasztás és a mikroműanyag, az égő Notre-Dame és az égő Tesla jelenik meg fotórealisztikus, monokróm akvarellként, részben az interneten talált képek, részben a művész saját felvételei felhasználásával. Max Dax szerint Milak „sok szempontból hasonlít elődjére, Francisco de Goyára, főként a hátborzongató Los desastres de la guerra (1810–1814) sorozat tekintetében, amely a francia megszállás idején Spanyolországban történt háborús borzalmakat ábrázolja”. Abban is fellelhető a hasonlóság, hogy Goya is tudatosan alkotott fekete-fehérben, a látványos, heroikus ábrázolásmód ellenében; ahogy mondta: „a művészetben nincs szükség színekre”. Az akvarell egy gyors festészeti technika, amelyet elsősorban színekkel és olyan témákkal ismerünk, mint tájképek (Constable), csendéletek (Cezanne) vagy tengeri jelenetek (Turner). A használatát, például az olajfestékkel ellentétben, nehézzé teszi, hogy csak a világostól a sötét felé lehet vele építkezni, illetve kevés lehetőség van a javításra. Milak így megy szembe a mai képek létmódjával, amelyeket alapvetően a bombasztikus hírekre fókuszáló híroldalakon, a különböző digitális felületeinken jellemzően csak rövid ideig látunk: időt tölt ezekkel az efemer tartalmakkal és a nézőket is erre invitálja. A monokróm akvarell emellett jelentőséget, drámai hangulatot ad a kiválasztott képeknek.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
