Kiállítás

Monokróm emlékek

Radenko Milak: The 21st Century

Kritika

Hamarosan eltelik a 21. század negyedrésze. Sejtettünk-e bármit abból 2000-ben, ami azóta következett?

Az ezredfordulón, a félelmekkel ellentétben, nem hibásodtak meg az informatikai rendszerek, nem lett világvége és egyéb katasztrófa sem történt. De nem kellett sokat várni a század első olyan eseményére, amely a kollektív emlékezet része lett: a 2001. szeptember 11-i terrortámadást élőben néztük a CNN-en.

A világban zajló eseményeket, az élő történelmet és a politikát azóta is – sőt egyre inkább – a különböző médiafelületeken hozzánk érkező fényképeken és videókon keresztül látjuk és értelmezzük. Radenko Milak képzőművész Max Dax kurátorral közösen jegyzett kiállításán mindösszesen húsz kép látható. Az 1980-ban, Travnikban (akkor Jugoszlávia, ma Bosznia-Hercegovina) született Milak művészeti gyakorlatára jellemző, hogy különböző technikákkal készült képeket fekete-fehér akvarellként fest meg; a 365 című, 2012-es projektjében például egy éven keresztül mindennap egy-egy történelmi eseményt, ikonikus képet vagy híres alakot örökített meg, így abban egyebek közt Luther Márton és Gandhi, a Sztálin-szobor csizmája és a Tienanmen téri tüntetés, az 1984 és a Psycho kapott helyet.

A mostani kiállításon Obama és Dylan, Trump és Kanye, Madonna és Britney, a 9/11 és a koronavírus, a pápaválasztás és a mikroműanyag, az égő Notre-Dame és az égő Tesla jelenik meg fotórealisztikus, monokróm akvarellként, részben az interneten talált képek, részben a művész saját felvételei felhasználásával. Max Dax szerint Milak „sok szempontból hasonlít elődjére, Francisco de Goyára, főként a hátborzongató Los desastres de la guerra (1810–1814) sorozat tekintetében, amely a francia megszállás idején Spanyolországban történt háborús borzalmakat ábrázolja”. Abban is fellelhető a hasonlóság, hogy Goya is tudatosan alkotott fekete-fehérben, a látványos, heroikus ábrázolásmód ellenében; ahogy mondta: „a művészetben nincs szükség színekre”. Az akvarell egy gyors festészeti technika, amelyet elsősorban színekkel és olyan témákkal ismerünk, mint tájképek (Constable), csendéletek (Cezanne) vagy tengeri jelenetek (Turner). A használatát, például az olajfestékkel ellentétben, nehézzé teszi, hogy csak a világostól a sötét felé lehet vele építkezni, illetve kevés lehetőség van a javításra. Milak így megy szembe a mai képek létmódjával, amelyeket alapvetően a bombasztikus hírekre fókuszáló híroldalakon, a különböző digitális felületeinken jellemzően csak rövid ideig látunk: időt tölt ezekkel az efemer tartalmakkal és a nézőket is erre invitálja. A monokróm akvarell emellett jelentőséget, drámai hangulatot ad a kiválasztott képeknek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.

Amerika kapitány menni

Lapzártánk után három nappal, pénteken találkozik Orbán Trumppal, így a találkozó érdemi részét és eredményeit jelen pillanatban tárgyalni nem, legfeljebb találgatni tudjuk. A magyar fél közlése szerint Amerika kapitány, Pókember és Vasember azért járulnak Trump elibe („Washington, jövünk!”), hogy meggyőzzék arról: engedje továbbra is, hogy hazánk háborítatlanul vásárolhasson nyersolajat és gázt Oroszországtól, különben… Hát ez az.

Annak jusson, aki fontos!

Rohamléptekkel telepíti aknáit a magyar gazdaság alapzatába a kormány: a gazdaság élénkítésének és a jólét növelésének jelszavaival, valójában azonban szavazatszerző céllal sorra hoz olyan intézkedéseket, amelyek, ha késleltetve is, de jelentős társadalmi költségekkel járnak.

Egyszerre mindenütt megjelent

Csongrád-Csanád megye legnagyobb választókerületében a kormányerők jelöltje 2026-ban egy községi polgármester lesz, aki tíz éve KDNP-s. Vele együtt más lelkes emberek is dolgozni kezdtek a pártban, de a Fidesznek nem kell félnie.

A fideszes recept

A VIII. kerületben szeptember 21. után újabb időközi választást tartanak november 9-én. A Fidesz láthatóan nagyon akarja ezt a körzetet, így nem válogat az eszközökben.