Budapest jövője a múltban

Város a felhők felett

Lokál

Károly körúti felhőkarcolók, Gellért-hegyi expressz lift, légi taxik, sávokra osztott fővárosi övezetek – ilyen és ehhez hasonló víziók merültek fel egykor Budapest jövőjével kapcsolatban. A kevésbé merész tervek közül számos meg is valósult, még ha csak évtizedekkel később is, mint ahogy tervezték.

Mint minden város esetében, Budapestnél is időről időre felmerült a kérdés, hogy milyen lesz a város a jövőben, néhány, ötven vagy épp száz év múlva. A jövőről szóló elmélkedések persze gyakran a jelen állapot feletti büszkeségnek vagy kesergésnek adtak helyet. „Magyarország fővárosa már egy félszázad előtt is egyik legszebb város hírnevében állott. E félszázad alatt azonban mily óriási előmenetelt tett ez a város!”, örvendezett a valóban jelentős fejlődésnek az Ország-Világ című lap 1893-ban. A Pesti Napló 1902-es cikke kevésbé volt elragadtatva: „Lesz-e majd látnivaló is Budapesten a közvágóhidakon kívül, amit majd megmutathatunk az idegennek? Telis tele van Budapest építészeti rébusszal, amelyet mi nevezetességként mutogatunk meg az udvarias idegennek.”

Fejlődést és haladást

A 19. század végén és a 20. század elején látványosan sokakat foglalkoztatott, hogy miképpen fog kinézni a főváros a későbbiekben: Mudrony Soma jogász, országgyűlési képviselő 1893-ban, Lord Albert műépítész 1899-ben, Palóczi Antal építész, író pedig 1904-ben írt könyvet ugyanazzal a címmel: Budapest jövője. E művek a jövőbeni szükséges és/vagy lehetséges városrendezésről szólnak: például az egyes épületek elhelyezéséről, az úthálózat fejlesztéséről, az esztétikai követelményekről. Mudrony lelkes volt a jövőt illetően: „Mennyire kell, hogy fokozódjék az önérzet, a büszkeség és a lelkesedés, és ennek nyomán az okulás és haladási ösztön, ha székesfővárosunk arra a fokra fog emelkedni, amelyre hivatva van, hogy felemelkedjék, s melynek vonzó és lélekemelő eszményképe eltörölhetetlen fényben ragyog lelki szemeink előtt!”

Az Üstökös című humoros lap kevésbé pátoszosan közelített Budapest jövőjéhez, és a főváros rohamosan emelkedő lélekszámával és gyorsan terjedő területével matekozott: ha 1892 és 1897 között százezerrel növekedett Budapest népessége, akkor – az újság szerint – ezzel az aránnyal számolva az 1900-as évek közepére másfél millió lakosa lesz (ez a valóságban meg is történt), 1997-re pedig két és fél millió (ettől már körülbelül félmillióval elmaradt), és kiterjed Újpestig és Erzsébetfalváig (a mai Pesterzsébetig, ami szintén megvalósult). 2600-ra tizenöt millió lakost vizionáltak, úgy, hogy Pozsony, Kassa és Szeged is a főváros része lesz, és így tovább: „Óh, milyen szép álom, gyönyörű reménység: a 10.000-ik év elején már Budapestbe lesz kebelezve a Jóreménység foka, Argentina, Patagonia, a Góbi-sivatag, Grönland és a Barátság-szigetek. Lakossága akkor kerek 8.000.000.000.000 milliót fog kitenni” – zárták a számolást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.