Mint minden város esetében, Budapestnél is időről időre felmerült a kérdés, hogy milyen lesz a város a jövőben, néhány, ötven vagy épp száz év múlva. A jövőről szóló elmélkedések persze gyakran a jelen állapot feletti büszkeségnek vagy kesergésnek adtak helyet. „Magyarország fővárosa már egy félszázad előtt is egyik legszebb város hírnevében állott. E félszázad alatt azonban mily óriási előmenetelt tett ez a város!”, örvendezett a valóban jelentős fejlődésnek az Ország-Világ című lap 1893-ban. A Pesti Napló 1902-es cikke kevésbé volt elragadtatva: „Lesz-e majd látnivaló is Budapesten a közvágóhidakon kívül, amit majd megmutathatunk az idegennek? Telis tele van Budapest építészeti rébusszal, amelyet mi nevezetességként mutogatunk meg az udvarias idegennek.”
Fejlődést és haladást
A 19. század végén és a 20. század elején látványosan sokakat foglalkoztatott, hogy miképpen fog kinézni a főváros a későbbiekben: Mudrony Soma jogász, országgyűlési képviselő 1893-ban, Lord Albert műépítész 1899-ben, Palóczi Antal építész, író pedig 1904-ben írt könyvet ugyanazzal a címmel: Budapest jövője. E művek a jövőbeni szükséges és/vagy lehetséges városrendezésről szólnak: például az egyes épületek elhelyezéséről, az úthálózat fejlesztéséről, az esztétikai követelményekről. Mudrony lelkes volt a jövőt illetően: „Mennyire kell, hogy fokozódjék az önérzet, a büszkeség és a lelkesedés, és ennek nyomán az okulás és haladási ösztön, ha székesfővárosunk arra a fokra fog emelkedni, amelyre hivatva van, hogy felemelkedjék, s melynek vonzó és lélekemelő eszményképe eltörölhetetlen fényben ragyog lelki szemeink előtt!”
Az Üstökös című humoros lap kevésbé pátoszosan közelített Budapest jövőjéhez, és a főváros rohamosan emelkedő lélekszámával és gyorsan terjedő területével matekozott: ha 1892 és 1897 között százezerrel növekedett Budapest népessége, akkor – az újság szerint – ezzel az aránnyal számolva az 1900-as évek közepére másfél millió lakosa lesz (ez a valóságban meg is történt), 1997-re pedig két és fél millió (ettől már körülbelül félmillióval elmaradt), és kiterjed Újpestig és Erzsébetfalváig (a mai Pesterzsébetig, ami szintén megvalósult). 2600-ra tizenöt millió lakost vizionáltak, úgy, hogy Pozsony, Kassa és Szeged is a főváros része lesz, és így tovább: „Óh, milyen szép álom, gyönyörű reménység: a 10.000-ik év elején már Budapestbe lesz kebelezve a Jóreménység foka, Argentina, Patagonia, a Góbi-sivatag, Grönland és a Barátság-szigetek. Lakossága akkor kerek 8.000.000.000.000 milliót fog kitenni” – zárták a számolást.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
