Budapest jövője a múltban

Város a felhők felett

Lokál

Károly körúti felhőkarcolók, Gellért-hegyi expressz lift, légi taxik, sávokra osztott fővárosi övezetek – ilyen és ehhez hasonló víziók merültek fel egykor Budapest jövőjével kapcsolatban. A kevésbé merész tervek közül számos meg is valósult, még ha csak évtizedekkel később is, mint ahogy tervezték.

Mint minden város esetében, Budapestnél is időről időre felmerült a kérdés, hogy milyen lesz a város a jövőben, néhány, ötven vagy épp száz év múlva. A jövőről szóló elmélkedések persze gyakran a jelen állapot feletti büszkeségnek vagy kesergésnek adtak helyet. „Magyarország fővárosa már egy félszázad előtt is egyik legszebb város hírnevében állott. E félszázad alatt azonban mily óriási előmenetelt tett ez a város!”, örvendezett a valóban jelentős fejlődésnek az Ország-Világ című lap 1893-ban. A Pesti Napló 1902-es cikke kevésbé volt elragadtatva: „Lesz-e majd látnivaló is Budapesten a közvágóhidakon kívül, amit majd megmutathatunk az idegennek? Telis tele van Budapest építészeti rébusszal, amelyet mi nevezetességként mutogatunk meg az udvarias idegennek.”

Fejlődést és haladást

A 19. század végén és a 20. század elején látványosan sokakat foglalkoztatott, hogy miképpen fog kinézni a főváros a későbbiekben: Mudrony Soma jogász, országgyűlési képviselő 1893-ban, Lord Albert műépítész 1899-ben, Palóczi Antal építész, író pedig 1904-ben írt könyvet ugyanazzal a címmel: Budapest jövője. E művek a jövőbeni szükséges és/vagy lehetséges városrendezésről szólnak: például az egyes épületek elhelyezéséről, az úthálózat fejlesztéséről, az esztétikai követelményekről. Mudrony lelkes volt a jövőt illetően: „Mennyire kell, hogy fokozódjék az önérzet, a büszkeség és a lelkesedés, és ennek nyomán az okulás és haladási ösztön, ha székesfővárosunk arra a fokra fog emelkedni, amelyre hivatva van, hogy felemelkedjék, s melynek vonzó és lélekemelő eszményképe eltörölhetetlen fényben ragyog lelki szemeink előtt!”

Az Üstökös című humoros lap kevésbé pátoszosan közelített Budapest jövőjéhez, és a főváros rohamosan emelkedő lélekszámával és gyorsan terjedő területével matekozott: ha 1892 és 1897 között százezerrel növekedett Budapest népessége, akkor – az újság szerint – ezzel az aránnyal számolva az 1900-as évek közepére másfél millió lakosa lesz (ez a valóságban meg is történt), 1997-re pedig két és fél millió (ettől már körülbelül félmillióval elmaradt), és kiterjed Újpestig és Erzsébetfalváig (a mai Pesterzsébetig, ami szintén megvalósult). 2600-ra tizenöt millió lakost vizionáltak, úgy, hogy Pozsony, Kassa és Szeged is a főváros része lesz, és így tovább: „Óh, milyen szép álom, gyönyörű reménység: a 10.000-ik év elején már Budapestbe lesz kebelezve a Jóreménység foka, Argentina, Patagonia, a Góbi-sivatag, Grönland és a Barátság-szigetek. Lakossága akkor kerek 8.000.000.000.000 milliót fog kitenni” – zárták a számolást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.