Interjú

„Igazi túlélő médium”

Békési Sándor bécsi muzeológus

Interaktív

Az ő rendezésében látható a Großstadt im Kleinformat. Die Wiener Ansichtskarte című bécsi kiállítás, amely a kezdetektől napjainkig mutatja be képeslapok történetét. A médium változásairól, múzeumi digitalizációról, és a magyarok kinti híréről is kérdeztük.

Magyar Narancs: Hogyan és mikor került Bécsbe?

Békési Sándor: Húszévesen, 1982-ben. Szerencsém volt, még a katonaság előtt megkaptam az útlevelemet. Aránylag jól tudtam németül, és bár tovább akartam menni Németországba, visszanézve nem bánom, hogy végül Bécsben maradtam. A rendőrség felkereste ugyan a szüleimet és a testvéremet, hogy megtudják, miért „disszidáltam”, ami persze kellemetlen volt, de a néhány éves útlevélmegvonástól eltekintve nem lett különösebb bajuk belőle.

MN: Mihez kezdett kint?

BS: Politológiát és történelmet kezdtem el tanulni, de hamar abbahagytam. Nem tudtam mit kezdeni az ottani szabad egyetemi rendszerrel, vagy csak még nem érdekelt annyira. Újságot hordtam ki, közvélemény-kutatónak dolgoztam, ami akadt. 1988-ban kezdtem el ismét, komolyabban tanulni

MN: Akkor alakult ki a város iránti érdeklődése?

BS: Alapvetően a környezettörténet érdekelt, az elején még nyitott volt a dolog, hogy a táj- vagy a városkutatás felé indulok el. A diplomamunkám a Fertő képeslapokon keresztüli reprezentációjával foglalkozott. A képeslapkutatás akkor még fiatal volt a tárgytörténeti kutatások terén.

MN: Hogyan került a bécsi városi múzeumba, a Wien Museumba?

BS: Az intézménynek 2004-ben új igazgatója lett, ami korszakváltást is hozott. Ő tematikailag és a módszereit illetően is „kinyitotta” a múzeumot, s mivel én már akkor szakosodtam a környezet- és várostörténetre, bekerültem a múzeum topográfiai, városfejlődési, dokumentációs osztályára.

MN: Jelenleg itt látható a Großstadt im Klein­format. Die Wiener Ansichtskarte (Nagyváros kis formátumban. Bécsi képeslapok) című kiállítás, amelynek ön a kurátora. Igaz, hogy a képeslap osztrák találmány?

BS: Nem egészen. A nem illusztrált levelezőlap tényleg osztrák találmány, amelynek az ötlete, gondolata ugyan Németországban született meg, de a gyakorlatban először az Osztrák–Magyar Monarchiában vezették be 1869-ben. Az új kommunikációs eszköz egyből népszerű lett, a cégek pedig idővel elkezdtek rányomni egy-egy terméket vagy logót, és aztán az 1880-as évek elején városképeket, nevezetességeket is – valójában ettől kezdve számítható a képeslap története. A posta ezt a praxist eleinte tiltotta vagy megtűrte, és csak később engedélyezte. Tehát a képeslap nem igazán találmány, inkább egy fokozatos kulturális „fejlemény”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.