Götz Eszter

Régen olvastam annyira izgalmas könyvet, mint amilyen Pethő Tibor vaskos, több mint 500 oldalas monográfiája, amelyben a Magyar Nemzet napilap 80 évét követi végig.

Kádár Nagy Imre holttestét, Orbán a szobrát gyalázta meg.

A 2015-ös milánói expó nálunk a hatalmas botrányt kavart sámándobügytől volt hangos, és az onnan érkező hírekbe véletlenül sem keveredett bele a Milánó egyik csatornáján lebegő kis üvegház, a Jellyfish Barge.

A második Orbán-kormánnyal a panelprogramnak vége lett. A lakótelepek megújítása azóta minden választási kampányban felmerül, majd a süllyesztőbe kerül.

Egy pesti vicc szerint nagyszülők és unokák hamar megtalálják a hangot egymással, ami nem csoda, hiszen közös az ellenség.

Mély lélegzettel veszi kezébe az olvasó a kötetet, amely a második világháborúban Magyarországon elkövetett nemi erőszak történetét, okait, következményeit és máig ható kérdéseit elemzi.

Bár a csillogó, aranybetűs könyvborító inkább gyanakvásra int, mintsem hívogat, ne akadjunk fenn az első benyomáson! Tim Marshall brit külpolitikai elemző most megjelent könyve nem az a tucattermék, aminek messziről, hunyorítva látszik, hanem igazi, nívós bestseller, kötelező olvasmány mindenkinek, aki egy mukkot is szeretne érteni abból, ami körülötte zajlik a világban.

Végre megoldódott, gondolhatta a felületes hírolvasó, amikor nyár elején megjelent a sajtóban a hír: a Római-partra tervezett árvízvédelem kialakításával megbízott szakmai testület szerint jó megoldás lehet a kerítések vonalába telepített védmű. Így nem kell tönkretenni a Rómait a korábban tervezett, évek óta óriási civil, illetve szakmai felháborodást keltő, közvetlenül a partra épített betonmonstrumra emelt mobilgáttal. Elvégre biztonságos megoldás lehet az is, ha a partra néző ingatlanok kerítésvonalában épül meg az első számú árvízvédelmi vonal. A partvédő civilek július végén megjelent Hello Római című kiadványából azonban kiderült, hogy ez sem az, aminek látszik.