A tisztánlátás érdekében Marshall nem tesz egyebet, mint leül a térkép fölé, és alaposan végignézi. A suliban ezt földrajznak hívtuk és halálra untuk. Ő viszont
geopolitikának nevezi, és rendkívül meggyőzően magyarázza el az összefüggéseket aközött, amit a térképen látunk, illetve ami ott valóban történik. Az okok és okozatok fokozatos megértése pedig van olyan izgalmas, mint egy jó thriller. Marshall a legfrissebb adatokkal sorozza meg az olvasót (a Londonban 2016-ban megjelent eredeti művet a magyar kiadás 2017 végéig lezajlott eseményekkel egészíti ki), de a kiindulópont annak tudatosítása, hogy a világháló, a drónháborúk és a műholdas lefedettség korában a földrajz ugyanolyan valós és érvényes alap, mint az emberiség történetében mindig is volt. Mert hiába győztük le a gravitációt, hiába mozgunk otthonosan a sztratoszférában, azért mégiscsak a folyók vize és a síkságok, domboldalak termőföldje tart minket életben. És mivel eszköztárát leszámítva maga az ember sem változott évezredek óta, ma is ugyanúgy a félelem és a bírvágy irányítja a népek kapcsolatát, mint a történelemben mindig – akkor is, ha a 21. században már nem a kivethető adók vagy az ingyen dolgoztatható rabszolgák megszerzése a cél, hanem az energiaforrásokhoz, az ivóvízhez és befolyási övezetekhez való hozzáférés.
A szerző tíz egységre osztja fel a Föld térképét, és egyenként, részletesen végigelemzi azokat. Már a sorrend is beszédes: Oroszországgal kezdi, Kínával folytatja, csak ezután következik az Egyesült Államok, Nyugat-Európa és Afrika. Számunkra nem sok jót árul el az a tény, hogy Marshall Európának csupán a nyugati felével foglalkozik, sem Közép-, sem Kelet-Európa nem kap figyelmet nála, csak mint az orosz hatalmi törekvések lehetséges célterepe. Egy szót sem veszteget Ausztráliára és Új-Zélandra, viszont egy-egy külön fejezetet kapott India és Pakisztán kettőse, a két Korea és Japán viszonya, Latin-Amerika – és zárásként a „meglepetésvendég”: az Északi-sark vidéke, ahol a globális felmelegedés következtében korábban soha nem elért nyersanyag- és energiaforrások, sőt alaposan lerövidített hajózási útvonalak nyílhatnak meg, és emiatt már most a világpolitikai törekvések célkeresztjébe került.
Minden fejezetet egy térkép és egy, politikusi bonmot-k közül választott mottó vezet be, majd Marshall néhány mondattal felvázolja, hogy az éppen tárgyalt földrész vagy nagyobb tájegység geográfiai adottságaiból mi következhet. Az olvasó minduntalan visszalapoz a térképekhez, hogy képben maradjon, amíg Marshall szellemes cinizmussal mutat rá, hogy Afrika partjai sütkérezésen kívül másra nemigen jók, vagy hogy az Egyesült Államok, ha ingatlan lenne, milyen szlogenekkel szerepelne egy ügynökség kínálatában. De a poénjait nem a levegőbe lövi. Nagyon is pontosan céloz, amikor például a Közel-Kelet tárgyalását azzal kezdi, hogy valójában mihez közel és mihez képest keletről van szó. Beszél az európai diplomaták által vonalzóval húzott országhatárokról (Marshall kifejezésével: „hazugságokat firkáltak a térképre”), amelyekről legutóbb az arab tavasz kapcsán igazolódott be, hogy semmi közük a valós helyi viszonyokhoz; és szól arról is, hogy Afrika gyarmati múltja bizony ma is ott kísért az állami szintre vitt korrupcióban vagy a Boko Haram csoport által véghezvitt tömegmészárlásban. Mindegyik nagyobb tájegységnél beszámol az óceáni terjeszkedésekről és a legújabban feltárt kőolaj- és földgázlelőhelyekről, a vízbiztonsági stratégiákról, mindenütt megemlíti a kínai befolyás növekedését, segítve az olvasót, hogy a térképeken meglássa a külpolitikai akciók és reakciók észszerű okait: a szállítási útvonalak biztosítását, a víztartalékok, érclelőhelyek és a hajózható folyók fölötti uralmat. Ezzel a logikával nagyjából érthető, miért olyan hiábavaló a Tibet függetlenségét sürgető globális civil mozgalom, és miért járhat beláthatatlan következményekkel az észak-koreai diktatúra sima megbuktatása.
Tim Marshall rendkívüli tudással vázolja fel az aktuális geopolitikai tájképet, és módszeresen kiegészíti azt a várható (és már elég jól látható) ökológiai, illetve fegyverkezési következményekkel. Mindezt szellemes, eredeti stílusban teszi, amit még tovább csavar Makovecz Benjamin bravúros fordítása. Ritkán kényezteti az olvasót egy népszerű-tudományos kiadvány ilyen gazdag, nyelvi leleményekben fürdőző szöveggel.
Fordította: Makovecz Benjamin. Park Könyvkiadó, 2018, 348 oldal, 3950 Ft
