Egy fiatal színész-riporter-szerkesztő otthagyja budapesti életét, és egy évre elvonul önkéntes munkát végezni egy eldugott németországi falu határába, egy értelmi sérült fiataloknak létesített farmra. Nem készül különösebben a feladatra, hiszen nem is lehet – vajon ki tudná előre megmondani, mi várja ott, és ahhoz hogyan fog viszonyulni? Borbély T. András az egy év alatt, lévén vérbeli rádiós, hangnaplóban rögzítette élményeit, és azt heti rendszerességgel megosztotta a saját honlapján. Most ezeket a felvételeket könyv formájában szerkesztette egybe, megtoldva egy utolsó fejezettel, amelyben a kintléte alatt otthonról kapott kérdéseket válaszolja meg. Különös módon a könyvnek ez a néhány utolsó oldalnyi része a legizgalmasabb, legkoncentráltabb, ráadásul ez avat be a legmélyebben abba a nem mindennapi tapasztalatba, amit a farmon átélt. Az előző naplófejezetek élményszerűsége átütő, ugyanakkor az írott szöveg – mint arról maga a szerző is hosszasan elmélkedik – másféle stílust kíván, mint a hangzó. Sajnos, annak ellenére, hogy Borbély tudatosan fölveti a témát, a megoldást gyakran nem találja meg. Ennek ellenére a könyv fontos, sőt néhány fejezetében lebilincselő olvasmány, éppen amiatt, ahogyan egy kívülálló – értsd: értelmi sérültekkel nem hivatásszerűen foglalkozó –, ráadásul fiatal, nyitott, elfogadó, előítéletektől mentes, konfliktushelyzetekre derűvel reagáló ember beilleszkedik a fogyatékkal élők ökotudatos, önellátó termelést végző, színes életébe. Nem kétséges, hogy egy ott töltött hosszabb időszaknak embert formáló ereje van.
Gondolat Kiadó, 2018, 312 oldal, 2800 Ft
