Greff András

Az első anyagával három éve alaposan befutó brit The xx a napokban adta ki második lemezét, a Coexistet. A lassú, sötét, bass musicból, soulból és dream popból is merítő, de kétségkívül eredeti zenét játszó indie-pop zenekar - remixei révén önállóan is elismertté vált - producertehetségét még a Szigeten kérdezgettük.

Sokszor temették már, a western mégis rendre fel-feltámad - most éppen egy regény alakjában. A Testvérlövészekben elvágyódó bérgyilkosok, botcsinálta feltalálók és kapzsi kegyurak eszét veszi el az arany csillogása: tisztára, mint a moziban. A 37 éves kanadai szerzővel rövid budapesti látogatása idején találkoztunk.

A rokokósan szertelen hangszerelési stílusáról könnyen beazonosítható kanadai-amerikai popzenész a mai napig az egyik legmarkánsabb hangú dalszerző az ezredforduló környékén becsöngetett fiatal tehetségek közül. Rufus Wainwright az utóbbi időben elkanyarodott kissé a maga színpompás, pazarul berendezett világától: frivol slágerek helyett előbb operát (Prima Donna), majd az édesanyja emléke előtt tisztelgő komor gyászlemezt (All Days Are Nights: Songs For Lulu) írt. Friss albumán, az Out Of The Game-en azonban ismét a derűs popszámoké a terep - ennek megjelenése alkalmából beszéltünk vele telefonon.

Az egyik legfontosabb kortárs költőnk a hat évvel ezelőtt megjelent Vonalkóddal a prózaírók elitligájában is helyet csinált magának. Ezúttal ellenállhatatlan sajttortákról, szép írókról és arról vallott nekünk, miért is nem mondhatja, hogy Bovaryné én vagyok.