Film

A hurrikán közepén

Jay Roach: Versenyben az elnökségért

  • Greff András
  • 2012. szeptember 25.

Film

A Sarah Palinné formált Julianne Moore a Sarah Palint alakító humorista-hercegnőt, Tina Feyt nézi a Saturday Night Live-ban: egyszerű kis gegnek tűnik, de jóval több van benne, s hogy a hátsó padban szendergő is feltétlenül értse, alig néhány percet várva flottul megismétlik. Jay Roach rendezőnek ennyire fontos, hogy jelezze, filmje nem a nehézsúlyú paródiák versenyében indul – de az igyekezet inkább csak a holnapoknak szól, amikor egy-egy olyan bájos részlet, mint amikor a John McCain oldalán majdnem az alelnökségig jutó alaszkai exkormányzónő úgy véli, Szaddám Huszein volt az, aki megtámadta az USA-t szeptember 11-én, gonosz szívvel eltervezett koholmánynak tűnhet majd. Ma azonban még, hála a brutális következetlenségeit, rontott idézeteit és egyéb szamárságait egymásra halmozó, pár éve még oly népszerű best of-videóknak, elevenen élhet bennünk Palin asszony fülgyullasztó beszédmóddal teljessé varázsolt boszorkányos alakja, így a Versenyben az elnökségért, bár dermesztőbbnél dermesztőbb apróságokkal szórakoztatja csúfondáros nézőit, sok új színt már nem fest hozzá a hokianyu eddig ismert, comicsszerű képéhez.


De nem is ez a legfőbb célja. A 2008-as amerikai elnökválasztási kampány záró szakaszára fókuszáló ténydráma legfontosabb figurája Steve Schmidt, az utak és harcmodorok megválasztásában kulcsszerepet játszó republikánus főstratéga. Az ő alakján keresztül Roachnak sikerül felmutatnia egy olyan dilemmát, ami könnyedén leválasztható a megidézett, nagyon is konkrét eseménysorról: mit is tegyünk akkor, ha rájövünk, hogy rossz hajóra szálltunk, de váltani már késő, s ha nem szeljük a habokat, mehetünk a víz alá? Nos, a Schmidtben megtestesülő amerikai profi befogja az orrát, feltűri ingujját (három keze van), és – megcsinálja. Vagyis csak majdnem, de a végeredmény kétségkívül nem őrajta múlik. S ez az értő kezű hibaelhárítás épp annyira lenyűgöző, mint amennyire szívfacsaró: mintha katasztrófafilmet látnánk, ahol az acélszívű lánglovag az erdőtüzet Molotov-koktéllal kísérli meg eloltani.

A precíz szubjektív öncsalás (a stábban mindenki igyekszik úgy tekinteni magára, mint aki kizárólag a filmben remek embernek ábrázolt McCainért dolgozik) nem lehetetleníti el a külső valóság józan analízisének lehetőségét, hanem egyenesen következik belőle, s ezt a kényelmetlenül pontos állítást Roach filmje jelentős meggyőző erővel képes a néző elé tárni. S nem utolsósorban magas élvezeti értékkel: akárcsak legutóbbi hasonszőrű munkája, a 2008-as Újraszámlálás, az eredeti formai húzásoktól tökéletesen mentes, egyenes vonalú, egyenletes mozgást végző Versenyben az elnökségért is a hiteles atmoszféra és a kimagasló színészi alakítások filmje, melyben a diadalmas jutalomjátékot űző Julianne Moore és a Schmidtet lehengerlően adó Woody Harrelson mellett még a Deadwoodban megszeretett Sarah Paulsonnak is van ereje rá, hogy tiszta fénnyel kiragyogjon.

A filmet szeptember 16-án mutatta be az HBO


Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.