Magyar Narancs: Amikor kijött az első lemezetek, ti voltatok az egyik legfelkapottabb új zenekar. Mi volt ebben a hirtelen jött sikerben a legrosszabb a számodra?
Jamie Smith: Nem igazán tudnék ilyet mondani, mert számunkra nem tűnt annyira gyorsnak ez a folyamat. Éveken át dolgoztunk a dalokon, és amikor végre megjelent a lemez, akkor is inkább lassú menetnek éltük meg a sikert. Persze rengeteg dolog komoly meglepetést okozott, és sosem számítottunk ekkora figyelemre, de egyikünk sem érezte úgy, hogy egyik napról a másikra kaptunk volna meg mindent.
MN: Mindjárt az első lemezeteken markáns és egységes zenei világot tudtatok felmutatni. Mennyi időbe telt megtalálni ezt a hangzást? Sok dalt kidobtatok az évek során?
JS: Nem, egyszerűen csak így szólalunk meg, ha hárman együtt játszunk. Ez a természetes hangzásunk, és fel is oszlatnánk a zenekart, ha eljutnánk oda, hogy erőltetni kell a zenét valamilyen irányba.
MN: Az új lemezeteken dominánsabb a tánczene hatása, a gitárok pedig hátrébb szorultak. Azt jelenti ez, hogy ezúttal te voltál a vezető figura a dalszerzés során?
JS: Nem; Romy (Romy Madley Croft gitáros-énekes - G. A.) egyszerűen csak más technikákkal akart kísérletezni a gitáron. Közösen készítettük az egész lemezt - mi, hárman a stúdióban, külső segítség nélkül.
MN: Kiadtál tavaly egy kétszámos szóló kislemezt, és azon az egyik szám, a Far Nearer sokkal napfényesebb, mint bármi, amit az xx játszik. Szűknek érzed olykor a zenekarod borongós világát?
JS: Nem, a legjobban ma is a szomorú zenét szeretem. De amikor a nyári hónapokban dj-zem, sokszor fényes nappal kell játszanom, és olyankor nem annyira jó választás, ha kizárólag bánatos zenét játszol - ezért próbáltam némiképp boldogabb dalt írni.
MN: Amikor Rihanna felhasználta tavaly hangmintaként az Intro című számotokat a Drunk On Love-ban, akkor eléggé megerőszakolta azt a finom témát az olcsó szintihangokkal. Neked tetszett az a szám?
Fotó: Németh Dániel
JS: Mindannyian imádjuk a popzenét, Rihannát különösen, úgyhogy fantasztikusnak találtuk, hogy ő - vagy a producere - kezdeni akart valamit az egyik dalunkkal. Nekem egyébként tetszik, amit kihoztak belőle - bár azt nem mondom, hogy én is így csináltam volna. De hát mi is használunk hangmintákat a zenénkben, és biztos, hogy sokszor nem úgy, ahogy azt a szerzők akarnák.
MN: És ahhoz mit szóltál, hogy Shakira lemezre vette az Islandset?
JS: Az nagyszerű dolog! Korábban együtt léptünk fel egy tévéműsorban Angliában, és már akkor mondta, hogy nagyon szereti a zenénket. Aztán megcsinálta ezt a feldolgozást, és el is játszotta Glastonburyben, miközben mi ott álltunk a színpad szélén: teljesen szürreális élmény volt. De klassz is.
MN: Ti meg R&B feldolgozásokat adtatok ki még az első lemez idején, és a zsáner hatása érződik is a zenéteken. A klasszikus, Motown- vagy Stax-féle soult hallgatjátok, vagy inkább a mai indie-R&B előadókat?
JS: Én a régieket bírom: ez volt az első zene, amit életemben hallottam, mert a szüleim igazi rajongók voltak, és így, ezek miatt kezdtem el mélyebben beleásni magam a zenébe. De Oliver (Oliver Sim basszusgitáros-énekes - G. A.) például inkább ezeket a mai, furcsább R&B énekeseket hallgatja.
MN: Készítettél egy remixlemezt a hiphoppionír, Gil Scott-Heron utolsó anyagából. Tudtál még találkozni vele a halála előtt?
JS: Igen, találkoztunk párszor - olykor csak úgy beszélgettünk, máskor viszont szóba került az is, hogy épp mivel és hogyan dolgozom. Aztán hazamentem, megcsináltam a verzióimat, és elküldtem neki, hogy mondjon róla véleményt. Mindig minden ötletemre nagyon nyitott volt, amiért örökké hálás leszek neki.
MN: Magányosan szeretsz ténykedni, ahogy a remixeiden dolgozol, vagy inkább zenekari tagként?
JS: Nehezen tudnék választani. Nagyon szép dolog hónapokon át együtt lenni a két legjobb barátoddal a stúdióban, és kifejezetten szomorú voltam, amikor a második lemezünk felvétele véget ért. De most, hogy turnézni kezdtünk, a legjobb dolognak érzem, hogy elvonulhatok olykor egyedül, és háborítatlanul dolgozhatok valami egészen máson.
MN: Minimalista zenét játszotok, ahol minden lejátszott hangnak szigorúan meghatározott helye van. El lehet egyáltalán térnetek a lemezverzióktól a koncerteken?
JS: Amikor felveszünk egy dalt, mindig észben tartjuk, hogy élőben is jól kell szólnia, és ha a stúdióban végül elérjük azt, amit szeretnénk, akkor később már nem igazán van kedvünk változtatni. A fesztiválfellépések ugyanakkor rámutattak arra, hogy érdemes olykor kicsit beleavatkozni a zene áramlásába - még mindig tanuljuk ennek a mikéntjét.
MN: Végezetül kíváncsi volnék rá, hogy kit tartasz most a legizgalmasabb fiatal művésznek a popzenében.
JS: Ami a producereket illeti, ott annyi van, különösen a megállíthatatlanul fejlődő európai színtéren, hogy képtelen volnék közülük egyet kiemelni. Mostanában Grimes új lemeze az, amit mind a hárman nagyon szeretünk - találkoztunk is vele nemrég Torontóban: na, ő igazán szuper arc, és nagyszerű zenét is játszik.
A The xx új lemezének kritikája itt olvasható.
