Karafiáth Orsolya

Miért fontos, mit gondolt egy nagy művész az ötvenes évektől kezdve a jövőről? Tanulhatunk-e belőle valamit? Schöffer-kiállítás a Műcsarnokban.

Ma délután kísérték végső nyughelyére Göncz Árpádot az óbudai temetőben. Helyszíni tudósításunk.

Finom vonalak, sejtelmes színek, egyetlen vonalban a mozdulat és a mozdulatlanság. Vida Virág egyszerű formákkal kísérletezve bontja ki a történeteit.

„A világ tágul, de vészjóslón összetart minden, ami bennünket összetart” – írja egy versében Váradi Péter. „Brooklyn nem tágul” – mondja a kis Woodynak édesanyja a pszichiáternél, mintegy a szorongást legyűrendő.

Csurka Eszter az egyik legsokoldalúbb képzőművész: fest, szobrokat készít, performance-okat csinál, filmeket forgat, ékszereket tervez. Most a képeiből nézhetünk meg párat, én is ezekhez írtam egy szöveget.

Amikor Robbie Williams megkérte, üvöltsenek előbb a harminc alattiak, majd a felettiek, és az utóbbiak – akiknek kórusához én is tartoztam – cincogása alig hallatszott, kicsit igaznak kezdtem érezni a barátnőm felvetését, hogy tudniillik én leszek a fesztivál Medveczky Ilonája. A díva később, a mobilvécében is eszembe jutott.

Valahogy úgy rémlett, a Tarot labirintus mindig a fesztiválhoz tartozott, még a legelején végig is jártam. Idén végre, sok-sok év után, újítottak.

A jelentős költőnő jó szokásához híven idén is felkereste a jelentős fesztivált, s lapunk nyomtatott kiadásának jelentett róla. Alább a legszelídebb részlet következik.

Ha valaki fáradtabbnak, feszültebbnek tűnik, netán a munkája miatt panaszkodik, rögtön rávágjuk: kiégett, burn out szindrómája van. A cikkek tömegei arra utalnak, hogy az egyén maga keveredik bele az egészbe, és így ő maga is tehet ellene. Holott szerintem társadalmi szintű problémáról van szó.

A paranoia a bőrünk alá kerül, minden szó az öncenzúra áldozata lesz. Suki Kim Nélküled mi sem vagyunk című könyve egy óvatoskodó kísérlet Észak-Korea zárt világának az ábrázolására. Azt mindenesetre hűen mutatja, hogy a visszatérés után sem lehet nyíltan beszélni.

Ha már az e heti Narancsban ott a Balaton-melléklet, gondoltam, felidézem én is a régi nyarakat, melyek annak idején számomra – a nyári a táborok mellett – elsősorban a vállalati üdülőket jelentették.

Somogyi Réka selyemfestő képeit a Heartcoutu.re tervezi át: ruhákra. Mindegyik kép – bár nagyon színes – egy-egy nehéz sztorit fed. Immár a második divatbemutatóval egybekötött kiállításukat nyitottam meg. Természetesen saját mesével.