A gyógyító magány

KOmplett

Napról napra világosabb, hogy valóban életmentő volt elmenekülnöm...

Néha órákra elmegy az áram. Mindig onnan veszem észre, hogy leáll a ventilátor. A szél, ami elég szeszélyes errefelé, nem elég, hogy akár csak egy kicsit is lehűtsön. Ilyenkor nem tudok írni, vagy azért nem, mert épp lemerült a gépem is, vagy mert nem bírom a meleget, szirupossá teszi a gondolatokat. Kis fészket építettem a teraszra, gyékényből és párnából, fekszem órákig a tengert bámulva. Eltűntek a feladatok, határidők, nem hittem, hogy ilyen könnyűség létezik. A ház oldalában termeszek vonulnak, figyelem őket, viszik szét a figyelmemet. Gyümölcsre vágyom, mangóra, ananászra, feltűnően vonzódom az édeshez, papaya shake, gyorsan olvad a jég, gyorsan támad a meleg újra meg újra. Zúg egy kirándulóhajó, eszem ágában sincs kirándulni, nem megyek sehová, a mi tengerpartunk most a minden nekem, hetek óta nem mozogtam messzebb a parti bárnál.

Eleinte rettegtem mindentől. Egyik nap azt mondta valaki, egy kobrát látott a bungalóknál. Éjjel mentem volna fel egyedül az enyémhez, mikor megéreztem, ott van. Lenéztem, láttam is, futólépésben vissza az étteremhez. Késő volt, egyedül voltam, bő húsz percig elparázgattam. Félholt voltam az álmosságtól, hát kénytelen-kelletlen elindultam vissza. Még mindig ott volt. Újabb őrjítő húsz perc lenn, egyedül. Arra tippeltem, ennyit egy fenevad sem bír ki, unatkozik már biztosan ott, a lépcső tövénél. Rájöttem, van elemlámpa a telefonomban, na, most megvizsgálom és elrettentem a dögöt. Rá a fény. És rám a frász. Aztán kitört belőlem a hisztérikus nevetés. A gyanús, életveszélyes bestia a villanyvezeték volt. A vezetékek egyike, amik itt oly szeszélyesen tekeregnek, tényleg olyanok, mint a vadállatok, bárhol felbukkanhatnak (a szennyvízelvezető csövekkel barátkoznak, azok még ilyen random élőlények).

Nem kedveltem a nagy, félméteres gyíkokat sem, akik ki tudja miféle skizofrén lendületből leginkább madárhangon társalognak. De egy nap, mikor felelőtlenül kinn felejtettem egy mangót, amit ő vendégváró falatnak érzett, és reggelre már csak a kis fogacskák nyoma jelezte (van a gyíknak foga?, nem tudom, mindenesetre mesterien volt körbeharapdálva a vágyott reggeli gyümölcsöm), vendégem volt. Azóta gyakorlatilag ideszokott, köszönök is neki, helló Jim, szemezünk, csóválja hosszú farkát. Kicsit ferde a barátságunk, tegnap éjjel például beleszart a cipőmbe, ezt nem tudom, miféle üzenetnek érzékeljem. De már a rovarokkal sem harcolok. Tudom, hogy este meglepnek a szúnyograjok, be a hálóbaldachin mögé, majd elmennek. Nem hagy ki a szívem, ha egy hatalmas lepke erre köröz, megpihentetem csak rajta a tekintetem, de azért imádkozom, hozzám ne érjen. Gyerekkorom óta irtózom a lepkéktől, a légies szárnyaktól, amik abból a viszolyogtató testből nőnek ki. Nincs magyarázat, míg mások tudnak gyönyörködni a könnyedségükben, engem az undor ráz. De már legalább el bírom viselni, nem rohanok sikítva fedezékbe, ha meglátok egyet. Talán mert tudom, jelentősen megnehezítené az életem itt ez a fajta hozzáállás.

Napközben egyszer lekúszom a beachre, a halacskás gumimatracommal. Szigorúan a bójákig úszkálok, lebegek, hagyom magam. Reggel és este meditációs zenékre relaxálok, úgy, ahogy otthon soha nem sikerült. És napról napra jobban vagyok. Ráadásul kitaláltam, hogy hosszú évek után itt fogom elhagyni a gyógyszereket. (Persze egyeztettem előtte a szakemberrel.) És ma van a nyolcadik napja, hogy antidepresszáns nélkül élek. Volt bennem félsz persze, mi lesz, megkattanok, beborulok? De arra gondoltam, inkább legyen itt, a védett helyen elvonás, rosszullét, mint otthon. Egyszer vagy tíz éve otthon is kísérleteztem, és nagyon kemény volt. Nehezen birkóztam meg a szájszárazsággal, szédüléssel, nekimentem a városban embereknek, oszlopoknak, a munkámat gyatrán végeztem. Két hétig tartott az a pokol. Mivel itt nincs semmi, ami kössön, akkor dőlök le, amikor akarok, ez nagy mankó volt. És csodák csodájára semmi bajom. Nem tapasztalok tüneteket, remekül viselem a megvonást. Ez annak a fényében különösen jó, hogy a méregerős altatókat is letettem. Első éjjel még felvetődött bennem, hogy talán nem is sikerül egyáltalán elaludnom, de azon kívül, hogy három napig rendszeresen felriadtam, most már végigalszom az éjjeleket. És nem is akárhogy. Mint egy gyerek. Mélyen, rossz álmok nélkül. Állítólag két éjszakán át rettenetes viharok tépázták a szigetet. Fel sem riadtam rá.

Egyszóval napról napra világosabb, hogy valóban életmentő volt elmenekülnöm. Egy itt megismert jógás lány azzal biztat, ez a hatás sokáig kitart majd. Remélem. De egyelőre még nem is gondolok a hazatérésre.

Figyelmébe ajánljuk

Ének az előcsarnokból

  • - turcsányi -

Quentin Tarantino nem filmrendező, jó, nem elsősorban filmrendező, hanem valami szekta, de híveinek számossága miatt sokkal inkább valamiféle egyház érinthetetlen Jézuskája, aki történetesen filmrendező (is).

Nyomasztó naplemente

  • Kiss Annamária

Az izraeli Hanoch Levin 1975-ben bemutatott méltán híres tragikomédiájának új interpretációjából pont az nem jön át, amitől izgalmas lenne a darabot épp most elővenni: az élni akarás ereje.

 

A múlt titkai

Nem sokon múlt, hogy Brückner Jánosból (1984) festőművész lett; az egyébként kémia–biológia tagozaton eltöltött középiskolai évek alatt fordult a rajzolás felé, majd a kétezres évek elején, amikor az ELTE BTK magyar irodalom és filozófia szakán tanult, kezdett el hobbi szinten festegetni.

Focipálya, lovarda, Dubaj - Rákosrendezőn

Lázár János szerint a volt teherpályaudvar helyére építendő városközpont születése egyenesen Orbán Viktor kívánsága volt, aki a minisztert nemcsak azzal bízta meg, hogy találjon helyet az új szenzációnak, de azt is kikötötte, hogy a területen középszerű projekt nem valósulhat meg.

Kartávolság

Amikor időről időre kísérletet tesznek arra okos, mérsékelten okos és kifejezetten hülye ún. elemzők („megfigyelők”), hogy meghatározzák a 2010 utáni magyarországi berendezkedés mibenlétét, a hülyék általában arra jutnak, hogy minden problémája ellenére ez még mindig demokrácia.

A 2023-as kormányprogram

Sok ronda disznóság megtörtént már Magyarország parlamentjében a rendszerváltás óta eltelt évtizedekben, de ennél a múlt csütörtöki esetnél szégyenteljesebb aligha.

Mítosz és világrend

A diplomácia zsenije, vagy háborús bűnös? Eredeti gondolkodó, vagy közhelyes frázisok ismételgetője? A világpolitika sztárja, vagy a kapcsolati tőke legprofesszionálisabb kiaknázója? A százéves korában elhunyt Henry Kissinger ellentmondásos örökségét még évtizedekig fogják elemezni – pályája mindenesetre összefonódott az amerikai külpolitikai dominancia évtizedeivel.

Magánbankok viszik a prímet

Az Orbán-rezsim térfoglalása egyedülálló helyzetet hozott létre a magyar bankszektorban. Míg másutt a politikai vezetés elsősorban állami pénzintézeteket használ föl céljai megvalósítására, addig nálunk magántulajdonú bankok bekebelezésével erősíti és tartósítja a hatalmát.

Szájzárrendelet és székbírság

Jogkorlátozó, a szólásszabadságot szűkítő intézkedésnek tartják az ellenzékiek, míg a fideszesek a testületi munka hatékonyságát biztosító rendelkezésnek azt az új szankciós lehetőséget, amelyet a polgármester kezdeményezésére a testület kormánypárti többsége szabhat ki a renitens képviselőre.