Keszthelyi András

A tegnapi népszavazásnak nemigen vannak győztesei, csak vesztesei. Mindazok a magyar emberek, akiket ismételten megtanítottak mélyen gyűlölni.

Vessünk egy pillantást az ellenzék állapotára. A 2018-as kormányváltás lehetősége vagy lehetetlensége ugyanis október 2-án, a népszavazással dől el.

Aki netán azt a következtetést vonná le, hogy ez valamilyen konszolidáció kezdete, bizonyosan téved.

Molnár Gyula pártelnökké választása első ránézésre logikus következménye elődje kétéves elnöki teljesítményének.

A magyar választók kétharmada szerint az Orbán-kormány korrupt, többségük mégis a Fideszre szavazna. Most akkor mi van?

Ha nyer, világháború lesz, amerikai államcsőd és gazdasági-politikai katasztrófa? A Trump-jelenségről hideg fejjel.

A látszat ellenére továbbra is Orbán kezében a gyeplő.

Ha én Gyárfás Tamás lennék, most kezdenék el igazán aggódni.

Kaptunk egy lehetséges választ arra, hogy miért őrzi még mindig stabilan Orbán Viktor és pártja a népszerűségét.

Orbán sikerének egyik ritkán emlegetett titka menedzseri képességeiben rejlik. Az, ahogyan megválogatja embereit, majd, ha szükséges, megszabadul tőlük, de úgy, hogy a többségüket mégis magához láncolja – kétségkívül vezetői képességekről tanúskodik.