Kegyenckeringő - Orbán Viktor káderpolitikájáról

  • Keszthelyi András
  • 2016. március 7.

Publicisztika

Orbán sikerének egyik ritkán emlegetett titka menedzseri képességeiben rejlik. Az, ahogyan megválogatja embereit, majd, ha szükséges, megszabadul tőlük, de úgy, hogy a többségüket mégis magához láncolja – kétségkívül vezetői képességekről tanúskodik.

Kifizeti őket a bukásuk után is, nem engedi el őket, nem hagyja, hogy tábort váltsanak; ügyel arra, hogy a főúri kegy elvesztése ne okozzon megélhetési traumát, és ne keltsen átigazolási kényszert. Egykor aktív segéderői, volt szövetségesei „megtartásában” Orbán fölényesen veri riválisait. Ám mielőtt hosszan lengetnénk a kalapunkat és újraírnánk a menedzseriskolák tananyagát, emlékezzünk meg arról is, hogy mindennek az árát mi, adófizetők fizetjük meg. A kegyvesztettek, valamilyen politikai kényszer miatt kihullottak stallumainak, biztos megélhetésének forrásait ellenzéki időkben a Simicska Lajos működtette közpénzszivattyú, az elmúlt hat évben pedig a százas nagyságrendben osztogatott állami pozíciók fedezték, fedezik. Soha egyetlen kormánynak sem volt annyi államtitkára, helyettes államtitkára, kormánybiztosa és miniszteri biztosa, mint az Orbán-kormánynak 2010 után. És akkor még nem is beszéltünk a kormányirodák vezetőiről – tekintettel arra, hogy ezt a pozíciót is a mostani kormány hozta létre. Összességében ma kétszer annyi állami vezető és másfélszer annyi vezető tisztségviselő van, mint öt évvel korábban, a Bajnai-kormány idején.

false

 

Fotó: MTI

A Fideszt Fodor Gáborék óta nem hagyta el a saját Pozsgayja, Tölgyessyje vagy Szili Katalinja – a Fidesz világából nem dezertálnak a bukott prominensek. A legmesszebb talán Ángyán József jutott, de manapság ő is a Jobbik kongresszusán csápol; azaz nem át-, csak továbbállt. Orbán persze örömmel csap le a más pártokban ülő Pozsgaykra és Szilikre, a Lezsákokra és Balsaikra, a Turi-Kovács Bélákra, ha úgy alakulnak a dolgok. Ez alkalmasint a szövetségesi kör bővítését jelenti (az MDF, a KDNP, az FKGP egy részének annektálása), néha egyszerű body-shopping (Tölgyessy, Szűrös, Szili stb.). És mindeközben figyelni kell az ifjú és lojális titánok karriertervezésére is. Röviden: Orbán okosan integrált, folyamatosan nőtt azok száma, akik meghívót kaphatnak Kötcsére, Tusványosra, az évértékelő beszédekre.

Egyvalamit azonban jó, ha eszébe vesz mindenki, legyen az illető alapító atya vagy feltörekvő fidelitasos: a lázadásra, a pártütésre nincs bocsánat. A kormányt, a pártot és különösen Orbán Viktort már bírálni is csak otthon, egyedül dünnyögve szabad (kivéve Kövér Lászlónak). Aki ennél messzebbre megy, az nem számíthat semmiféle jutalomra. Köddé válik, létezéséről többé nem vesznek tudomást. Illés Zoltán egykori környezetvédelmi államtitkár nem egészen egy éve még a pártelnöki és a miniszterelnöki pozíció szétválasztását követelte, azaz lemondatta volna Orbánt, mint a Fidesz elnökét. Ma kívülről, semmilyen kormányzati pozíciót nem birtokolva bírálja az ATV-ben a kormányt. És vannak, akik rosszabbul jártak, a bosszú hosszú évekig kísérte még őket: hosszan mesélhetne erről Dávid Ibolya, Torgyán József vagy Szabadi Béla is.

Robotok

Februári 6-án menesztették Czunyiné dr. Bertalan Judit közoktatási államtitkárt. A bukást bejelentő Balog miniszter ugyanazzal a lendülettel ki is nevezte a közoktatás digitális megújulásáért felelős kormánybiztosnak.

Czunyiné a kormányzati portálon két nap múltán még fellelhető életrajza szerint viszonylag későn, 2004-ben lépett be a pártba, de felettesei minden bizonnyal értékelték, hogy mindez a nehéz ellenzéki időkben történt. 2010-ben és 2014-ben is megnyerte Komárom-Esztergom megyei választókerületét, a harmadik Orbán-kormányban ő lett a közoktatás felelőse. Hogy ezt mivel érdemelte ki a korábban egyházi főiskolák oktatójaként és Tata város humánszolgáltatási irodájának vezetőjeként tevékenykedő politikus, azt nem tudjuk.

Czunyiné ugyanolyan automatája a kormányzó pártnak, mint Szijjártó külügyminiszter vagy Németh Szilárd „rezsibiztos”. Évekig tartó kemény robot, a pártvonal rendíthetetlen képviselete ilyen-olyan önkormányzati posztokon, a sportvonalon, szóvivők esetében akár a kínos bohóckodás is elvárás (lásd Szijjártót, amint feltűrt nadrágban masírozik a Balaton sekély vizében) – de a jó munka előbb-utóbb elnyeri jutalmát. A jó automata előbb képviselő, majd frakcióvezető lesz vagy miniszter, de legalábbis államtitkár vagy megyei kormánymegbízott, aszerint, hogy éppen hol tudja nagyobb haszonnal kamatoztatni képességeit és ambícióit. Mindezt Orbán Viktor szoros felügyelete alatt, hiszen minden érdemi személyi kérdésben a miniszterelnök dönt. Az automata soha nem keveredik bármifajta önálló kezdeményezés, uram bocsá’, önálló gondolat gyanújába. Ezért aztán a szakmai előélet vagy tapasztalat sem különösebben számít – a lojalitás annál inkább. Tegyük hozzá persze azt is, hogy a frakció és a kormányzati szereplők jelentős részének a pártéleten kívül semmilyen érdemi szakmai tapasztalata nincsen, ha csak a fiatalabbaknál a Fidelitasban végzett tevékenységet nem soroljuk ide.

A párt érdekei most mégis úgy kívánták, hogy megszabaduljon Czunyinétól. De a NER őt sem hagyta az út szélén: a semmilyen érdemi feladattal nem terhelt, de jó fizetéssel járó kormánybiztosi megbízatással honorálja hűségét, eddigi munkáját. Valami hasonló történt Nyitrai Zsolttal, Szőcs Gézával, L. Simon Lászlóval vagy az egykoron a kormány erős emberének számító Gál András Leventével is – és szinte mindegy, hogy hibáztak-e és mit, vagy önhibájukon kívül kellett a körön kívülre lépniük. Wachsler Tamás, Orbán utolsó (és egyben első) kihívója a pártelnökségért (1994-et írunk!), az első Orbán-kormányban államtitkár; ma a Steindl Imre Program vezetőjeként felügyeli a Kossuth tér felújítását. Az 1990 óta folyamatosan képviselő Mádi Lászlót a 2010-es kampányban habozás nélkül megfosztják egyéni jelöltségétől és a listáról is leveszik, miután megengedőleg szól a Fidesz által folyamatosan ellenzett (és 2011-ben mégiscsak bevezetett) ingatlanadóról. Politikai karrierjének vége lett, de előbb a Magyar Posta, majd az MNB nyújtott számára biztos támaszt.

Vazallusok

A történet a 90-es évek közepén kezdődik. A Fidesz az 1994-es választások előtt mért népszerűsége dacára éppen hogy bekerül a parlamentbe. Üzenetrögzítős párt, mondják rá ellenfelei annak jelzéseként, hogy bár Orbán és frakciója népszerű munkát végez az akkor még a népszerűséget megalapozni képes Országgyűlésben, ám a helyi beágyazottsága csekély, a vidéki közéleti vitákban egyszerűen nem tényező.

Orbán nem felejt, de képes tanulni. Az első és legfontosabb felismerése, hogy a monolitikusnak látszó baloldallal (Horn Gyula MSZP-je) szemben csak egy hasonlóan egységes jobboldalnak van esélye, azt kell tehát felépítenie. Fiatalabb olvasóink kedvéért: a jobboldal akkoriban a Fidesz mellett további három pártot (MDF, KDNP, FKGP) jelentett, ráadásként pedig ott volt a magát radikálisnak tekintő, és a baloldal által szélsőjobboldalinak tartott Csurka vezette MIÉP is.

A projekt sikeres: 1998-ra Orbán lényegében egyesíti a jobboldalt, megtöri és bekebelezi az MDF-et és a KDNP-t. A kisgazdákat majd később, a kormányzás során darálja be: előbb koalícióra lép velük, majd Torgyán József akkori kisgazdaelnök fokozódó népszerűtlenségét kihasználva, leszalámizza őket. Első jobboldali vazallusait ezekből a csörtékből nyeri: Lezsák, Harrach, Mikola, a méltán jó nevű Turi-Kovács Béla említhető ebben a sorban.

Nézzük röviden Turi-Kovács esetét. Miután Orbán felrobbantotta jobboldali riválisát, az FKGP-t, Torgyán József pártját, nevezett sietve megalapította a Kisgazda Polgári Egyesületet és nyomban megállapodást kötött a Fidesszel, így biztosítva (a MIÉP szavazatai mellett) a kormánytöbbséget 2001 után. A manővert 2002 után garantált listás helyekkel és frakcióvezető-helyettesi pozícióval jutalmazták, melyet Turi-Kovács mindmáig betölt. A kedves olvasó ne lepődjön meg, ha mindez nem tűnt volna fel neki. A képviselő úrnak olyan interpellációkkal és írásos kérdésekkel kellett volna feltűnést keltenie, mint hogy „a nehéz sorsú alföldi emberek várják a megújuló 4-es számú főútvonalat” vagy „miért nem kapták meg a lótenyésztők a kancatámogatást?”

Az elmúlt években Turi-Kovács egyszer szólalt meg érdemben, amikor váratlanul a kisgazdalogót hiányolta a választási plakátokon, és nagyobb szerepet követelt a Fidesz-frakció­ban politizáló kisgazdák számára. Történt mindez akkor, amikor a Fidesz tavaly elvesztette a kétharmadot a veszprémi időközi választás után. A krónikák nem emlékeznek meg arról, hogy a Fidesz reakcióra méltatta volna a bátor felszólamlást.

Miután a jobboldal Fideszen kívüli része elfogyott, Orbán Viktor a baloldal egykori prominenseivel kötött vazallusi megállapodásokat, bár ezek hozzáadott értéke a Fidesz szempontjából viszonylag csekély. Új szavazót nem hoznak, legfeljebb arra alkalmasak, hogy példát mutassanak a baloldalt esetleg elhagyni kívánó többiek számára: mindig van út arrafelé is. Elég az árulást nyilvánossá és egyértelművé tenni, a Fidesz gondoskodni fog rólad. Így vált a NER részévé Pozsgay Imre, Szűrös Mátyás és Szili Katalin a kétezres évek első évtizedében.

A vazallusok sorában kivételt képez Tölgyessy Péter, az SZDSZ alapítója. Ő 1996-ban lépett ki a szabaddemokrata pártból és ült át a függetlenek közé. 1998-ban az akkor még a liberális szavazókat is megszólítani akaró Fidesz értékes listás hellyel honorálta átállását. Tölgyessy azonban viszonylag rövid fideszes pályafutás után 2006-ban a politikából is kivonult. Azóta Orbán Viktor egyik legmarkánsabb kritikusa.

 

Bölények

Orbán Viktor szövetségesi világának egykoron felette értékes szereplői, hajdanán autonóm, saját jogon respektust kivívó figurák, s akkor csatlakoztak a Fideszhez, amikor még szabad akaratukból csatlakozhattak – és csatlakozásukkal szervezeteiket is átzsilipelték.

Amikor Orbán 2002-ben meglepetésszerű vereséget szenvedett, már övé volt a pártpaletta jobboldalának döntő többsége. A Fidesz beágyazottsága is jelentősen nőtt, ám a politikán kívüli, de a politikára jelentős hatást gyakorló, úgynevezett civil világ feletti befolyása még mindig csekély volt. A vereség egyik kézenfekvő tanulsága tehát az, hogy szükség van külső szövetségesekre is. Orbán számos politikai teljesítménye közül az egyik leginkább figyelemre méltó, hogy ezt a fajta építkezést ellenzékben is képes volt megvalósítani. A nyolc év szocialista kormányzás alatt a Fidesz szövetségesi köre nem csökkent, hanem bővült. A jelenséget jól figyelte meg egy bizonyos Gyurcsány Ferenc sportminiszter, amikor a Fidesz árnyékállamáról beszélt még 2003-ban. Tenni ellene azonban (immáron miniszterelnökként) sem ő, sem a baloldal (és kormányainak) többi vezetője nem volt képes.

„Ami körülvesz minket, az csupán ideiglenesen körülöttünk állomásozó állapot” – mondta Orbán Viktor 2003. október 23-án. Nyugodtan mondhatta, hiszen addigra pártja már nem csak fontos közjogi pozíciókat (Polt Péter) birtokolt, hanem civil szövetségesei is egyre gyarapodtak. A 2002-es főpolgármester-választásokra bejelentkezett a szocpárt által korábban kikosarazott Schmitt Pál, aki megsemmisítő veresége ellenére is a Fidesz egyik arca maradt, és fontos szerepet játszott abban, hogy a magyar sportvilág celebjeinek jelentős része beállt Orbán mögé. Hasonlóképpen kitartott választási szövetségese mellett Farkas Flórián Lungo Drom-elnök, az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat akkori vezetője is. 2003-ban lett a Magyar Orvosi Kamara elnöke Éger István, s villámgyorsan egyértelművé tette ideológiai kötődését, melynek megjelenítésére különösen jó ürügyet szolgáltatott 2006 után Molnár Lajos harcos egészségügyi reformja.

A „bölény” kifejezés Orbán Viktortól származik. „Olyan kevesen maradtak a rendszerváltozás utáni bölényekből, hogy a bajtársiasság érzése erősebb, mint a szembenállás” – mondta Orbán a második ciklusa közepén egy szakszervezeti tárgyalás után, magát és Gaskó István szakszervezeti vezetőt aposztrofálva így. Ám mielőtt elfacsarodna a szívünk a miniszterelnök szentimentalizmusán, jegyezzük meg, hogy a Gaskó vezette Liga Szakszervezet volt a gyurcsányi reformok egyik legádázabb ellensége, tüntetésekkel, sztrájkokkal – ahogy kell. A hála nem is maradt el a 2010-es győzelem után. A Ligát kitömték fejlesztési pénzekkel, Orbán bölényezett és csak annyit várt el, hogy a szakszervezet szűnjön meg az lenni, ami: a dolgozók érdekvédelmi képviselete. Gaskó szépen teljesített, szava nem volt a munka törvénykönyve átírásához, a sztrájkjog de facto megszüntetéséhez, a béremelés elmaradásához.

A bölények mára megfogyatkoztak, lassan kihalnak. Gaskó István éppen a minap mondott le a Liga, Farkas Flórián az OCÖ vezetéséről, és ki hallott mostanában Égerről vagy Parragh Lászlóról, Orbán másik hű padavanjáról? Az okok bizonyára többfélék. Beszélnek holmi sikkasztásokról, pénzügyi visszaélésekről stb. A valóság azonban minden bizonnyal az, hogy a NER-nek nincs már égető szüksége ezekre az emberekre és az általuk vezetett szervezetekre. És ami talán ennél is fontosabb: nincs szükség akár az autonómia látszatát őrző és számottevő tagság által legitimált figurákra, mert a végén még hangot adnak valaminek, aminek a Főnök nem örülne egyáltalán. Schmitt Pál megbecsült alkatrésze a NER-nek, de a MOB-nak már más elnöke van. Legyen ez vigasz Gaskó és a többiek számára is: ha jól viselkednek, még ők is kaphatnak meghívót Tusványosra vagy Kötcsére.

Neked ajánljuk