Kovács Bálint

Sokkal több ki­­szá­míthatóság és sokkal kevesebb meg­lepő, újszerű vagy csak igazán jól eltalált téma került a Tankcsapda huszonötödik születésnapi leme­zére, mint amennyi ahhoz kellene, hogy az összkép ne csak a „rutinos, de jó” meg a „rutinos és nem is túl jó” között ingadozzon.

Hogyan kezeljük a dühkitöréseinket? Mit tegyünk, ha eluralkodik rajtunk az indulat? Jó-e ilyenkor szétverni valamit, vagy vissza kell fojtani a haragunkat?

Fázósabbak is elkezdhetik – avagy mire figyeljünk, ha télen sem szeretnénk elkésni, tömegben nyomorogni, metróban izzadni, dugóban füstöt szívni, és kísértetiesen elhagyatott megállókban fagyoskodni. Vagy egyszerűbben szólva: felhagyni a bringázással?

Mit mesél az unokáinak Pogány Judit? Mit tart a hetvenéves színésznő az öregedés egyetlen előnyének? Mitől érez légszomjat, és mit csinált Michael Haneke lakásán? És mi köze van mindennek egy vak farkashoz?

Néhány éve belevetette magát az amerikai filmiparba, aztán sokat játszott Berlinben. Itthon a Stuart Mária főszerepét játssza, és egy nemváltoztató műtéten átesettekről szóló dokumentumdrámát próbál. Saját lemezt adott ki, vett egy kamerát, filmet akar forgatni, argentin nyomornegyedekben ismerkedik az élettel. És nem szeret beszélni róla.

Hogy hangzik Lady Gaga, Britney Spears vagy Michael Jackson egy-egy slágere, ha minden dallamot kizárólag emberi hanggal, gépek és hangszerek nélkül adnak elő? Milyen a Vétkezz velem capella verzióban? Hát olyan, mint a HOPPartklub színészzenekar koncertjei.

A húsz éve Mezőkovácsházáról indult thrash metal zenekar ma már világhírű. A frontemberrel a Soulfly koncertje előtt beszéltünk, ahol előzenekarként léptek fel: szóba kerültek a szkinhedek, a halálbüntetés, a tekerőlant, a pénz és az ikonokból lett barátok is.

A független színházi és a civil szférának úgy hiányzott, mint egy falat kenyér, így nem csoda, hogy a mára 55 szervezetnek otthont és segítséget nyújtó inkubátorháznak két év alatt jelentősen bővült a tevékenységi köre. Ezzel csak az éves támogatást megítélő kuratórium nem törődött.

A színházi plakátoktól egészen a rózsaszín nyalókák készítéséig terjed a tevékenységi körük. Nem árt, ha előre kitalálják, miről fog szólni egy előadás, és nem szabad agyvérzést okozniuk a retikülös néniknek. A színházi grafikusok munkáiról a legszigorúbb ítélet akár Alföldi Róbert elsuhanó taxijában is megszülethet.

Magyarország első siket színésznője már gyerekként eltökélte, hogy színésznő lesz. A színművészeti egyetemen nem foglalkoztak vele, de megszerezte a „Színész II.” képesítést, a Trafóban, az Utolsó című előadásban – egy olyan siket nőt alakított, aki színész akar lenni.

Hát ilyet már láttunk a moziban, de hányszor! Nincstelen, napról napra tengődő lányok lesik tátott szájjal a nyóckerben, ahogy barátnőik csiricsáré ruhákban jönnek haza Svájcból, ahol a könnyű meggazdagodáshoz csak pár hónapig kell az út szélén várni a kuncsaftot.

Máté Gábor és Horvai István híres-neves egyetemi színészosztályának tagjaként idén az ő éle­­té­ről készült előadás a Jurányiban, amelyben vallásos neveltetése, pályaelhagyása és nyomozói karrierje is szóba került.