„Na és te mikor teszed el a bringát?”
Ez az a kérdés, amit az évnek ebben a szakában mindenkitől, aki kerékpárral közlekedik, megkérdeznek legalább hetente egyszer, és amire nem illik (pedig logikus lenne) azt felelni, hogy „na és te mikor teszed el a BKV-bérletet?”. Mert aki egész évben hozzászokott, hogy nem kell a közeli célig is kétszer átszállni, nem kell a megállótól az úticélig még tíz percet gyalogolni, nem áll be vagy legalábbis nélküle áll be a forgalom a Kiskörúton, nem csukják be az orra előtt az ajtót, meg hogy nem kell a menetrendet böngészve lélekszakadva rohanni a megállóig, az télen sem fog tudni egykönnyen lemondani erről a kiváltságos helyzetről.
Lehet, hogy télen bringázni nem mindig olyan felhőtlen mulatság, mint a nyári szellővel és a mélyen dekoltált vagy szűk rövidnadrágos sorstársakkal szembekerekezni, de nincs az a jégmorzsalékot az arcba vágó hóvihar, ami kellemetlenebb lenne annál, mint amikor az ember a télikabátját diszkréten átizzadva nyomakszik az utolsó félembernyi helyre a könnyfakasztó ájerű metrókocsiba. Na meg ahogy a közkeletű bölcsesség tartja: a buszmegállóban egy helyben állva könnyű átfázni, a pedált tekerve annál nehezebb.
| ||
Egyébként is, annak az infrastruktúrát és a városvezetést elnézve elég meglepő, de amúgy igen örömteli ténynek, hogy Budapest egyre inkább bringás várossá válik, az ország meg egyre inkább kerékpárosbaráttá, megvan az a hátránya, hogy a nálunk jó hagyomány szerint szűk egyembernyi szélességű bicikliutakon egyre gyakoribbak a forgalmi dugók, mivel kifejezetten nehéz és veszélyes előzgetni, noha igény volna rá. Hát ennek télen végre vége: aki bringára ül, az tekerhet kedvére, gátat csak a józan ész meg a KRESZ szab a száguldásnak. Nem úgy az autóutakon: a nem kötöttpályás alternatívák – a buszok és az autó – karácsony előtt alamuszi lassúsággal hajszolják idegbajba a közlekedőket az állandósuló dugókkal; nincs is jobb hát, mint sál alá rejtett széles mosollyal elhajtani a kocsisorok mellett.
Ahhoz pedig, hogy a téli bringázás se okozzon nagyobb problémát, mint például a téli gyaloglás, olyan sok mindenre nem is kell odafigyelni. A kerékpár karbantartásáról és a praktikus öltözködésről korábbi, előzékeny részletességű cikkünkben már mindent leírtunk. Mindemellett csak néhány apróságot kell észben tartani, és már nem is érhet semmiféle baj.
Kezdetnek hagyjuk el a kerekek máskor dicséretes gyakoriságú pumpálását, mert a kicsikét laposabb gumi nagyobb felületen tapad, az meg ilyen időben sosem árt – tavaszig kibírjuk egy levegővel.
Máskülönben nagyjából ugyanaz igaz most is, mint ami esőben (na persze aki esőben sem bringázik…): a vizes felnin kevésbé tapad a fék, így nedves időben muszáj kicsit nagyobb féktávval számolni, vagy a hirtelen helyzetekből adódó ijedtséget elkerülendő akár egy kicsit lassabban is tekerni. Ha kilátszik a hó alól, a fémrészeket mindenképpen kerüljük el messzire: az esővíz-elvezető, a csatornafedél és pláne a villamossín már vizesen is úgy csúszik, mint a hatodik üveg sör a kánikulai nyáréjszakában, pláne jegesen.
Ha fagypont alá süllyedt a hőmérséklet, kanyarban is sokkal jobban kell figyelni, és mivel még az ilyenkor elengedhetetlen, mindig nálunk lévő, vakítóan erős lámpa (hiszen nem tudunk elég korán elindulni, hogy még világosban hazaérjünk) sem képes észrevehetővé tenni minden jégfoltot, a kanyar ívét egy kicsit nagyobbra kell hagyni, hogy a bringa se dőljön be annyira alattunk, mert ha kicsúszik alólunk a nyereg, annak igen csúnya baleset lehet a vége. Sőt! Akár még a kerékpár is megsérülhet.
