Lemez

Tankcsapda: Urai vagyunk a helyzetnek

  • Kovács Bálint
  • 2014. december 22.

Zene

Sokkal több ki­­szá­míthatóság és sokkal kevesebb meg­lepő, újszerű vagy csak igazán jól eltalált téma került a Tankcsapda huszonötödik születésnapi leme­zére, mint amennyi ahhoz kellene, hogy az összkép ne csak a „rutinos, de jó” meg a „rutinos és nem is túl jó” között ingadozzon.

Nemcsak a struktúra kiszámítható – néhány társadalmi problémákról szóló szám mellett ott vannak az obligát csajozós, a romantikus és a magáról a rakendrollról szóló dalok –, hanem mindig túl sok idő telik el két olyan rész között, amikor lenne miért felkapni a fejünket.

Ugyanakkor letagadhatatlan – a szokatlanul tiszta és erős hangzás mellett –, hogy vannak nyomai annak, hogy a zenekar negyedszáz év után is tud még újat mutatni – ha nem is albumszinten, de egy-egy ötletet tekintve mindenképp. A szövegek ezúttal kicsikét politikusabbak, és ez a zsigeri, nem túl összetett odamondogatás jól passzol a zenéhez, amikor az is üvölt, és éppen nem ásít. Igaz, legalább ugyanennyiszer zsibbasztanak le az olyan nyelvi „poénok”, mint az „Uraim, urai vagyunk a helyzetnek”, vagy a „rockcsempész”, a „dallamdíler” és a „ritmusdoktor” fájdalmas triásza. Az önmagukban tisztességgel összerakott témákból álló, egészében mégis egysíkúnak, ötlettelennek tűnő zenének pedig kifejezetten jót tesz egy-egy olyan vérfrissítés, mint az Ektomorf főnökével, Farkas Zoltánnal felvett, és talán az ő tiszteletére sírkőkeményre thrashesített apokalipszisvízió, a Koponyák és csontvázak, vagy mint a Köpök rátok metálos, de fülbemászó durvulása. Utóbbi nemcsak a lemez legjobb riffjei, hanem a legkínosabb szöveg miatt is maradandó: a saját közönség – akár rosszindulatú – tagjait szánalmas férgeknek és nyomorult patkányoknak nevezni sehonnan nézve sem a rock and rollhoz méltó húzás.

Tankcsapda Music, 2014

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.