Lemez

Tankcsapda: Urai vagyunk a helyzetnek

  • Kovács Bálint
  • 2014. december 22.

Zene

Sokkal több ki­­szá­míthatóság és sokkal kevesebb meg­lepő, újszerű vagy csak igazán jól eltalált téma került a Tankcsapda huszonötödik születésnapi leme­zére, mint amennyi ahhoz kellene, hogy az összkép ne csak a „rutinos, de jó” meg a „rutinos és nem is túl jó” között ingadozzon.

Nemcsak a struktúra kiszámítható – néhány társadalmi problémákról szóló szám mellett ott vannak az obligát csajozós, a romantikus és a magáról a rakendrollról szóló dalok –, hanem mindig túl sok idő telik el két olyan rész között, amikor lenne miért felkapni a fejünket.

Ugyanakkor letagadhatatlan – a szokatlanul tiszta és erős hangzás mellett –, hogy vannak nyomai annak, hogy a zenekar negyedszáz év után is tud még újat mutatni – ha nem is albumszinten, de egy-egy ötletet tekintve mindenképp. A szövegek ezúttal kicsikét politikusabbak, és ez a zsigeri, nem túl összetett odamondogatás jól passzol a zenéhez, amikor az is üvölt, és éppen nem ásít. Igaz, legalább ugyanennyiszer zsibbasztanak le az olyan nyelvi „poénok”, mint az „Uraim, urai vagyunk a helyzetnek”, vagy a „rockcsempész”, a „dallamdíler” és a „ritmusdoktor” fájdalmas triásza. Az önmagukban tisztességgel összerakott témákból álló, egészében mégis egysíkúnak, ötlettelennek tűnő zenének pedig kifejezetten jót tesz egy-egy olyan vérfrissítés, mint az Ektomorf főnökével, Farkas Zoltánnal felvett, és talán az ő tiszteletére sírkőkeményre thrashesített apokalipszisvízió, a Koponyák és csontvázak, vagy mint a Köpök rátok metálos, de fülbemászó durvulása. Utóbbi nemcsak a lemez legjobb riffjei, hanem a legkínosabb szöveg miatt is maradandó: a saját közönség – akár rosszindulatú – tagjait szánalmas férgeknek és nyomorult patkányoknak nevezni sehonnan nézve sem a rock and rollhoz méltó húzás.

Tankcsapda Music, 2014

Figyelmébe ajánljuk

A falnak is szeme van

Túlzás lenne azt állítani, hogy a Radiohead különösebben sok vidámságot csalt volna az arcunkra, épp ezért furcsa a némiképp utódzenekarának tekinthető The Smile névválasztása.

Mélyen tisztelt publikum!

  • - turcsányi -

„Vándorcirkuszos szeretnék lenni, hóban-esőben a cirkusszal menni…” – köszöntötte az új évtizedet 1970-ben Karda Beáta.

Szabó, baka, kém

Hogyan válhatott a II. világháború kulcsfontosságú alakjává egy divattervező? Miért hízelegtek nagy hatalmú német vezetők egy töpörödött francia nőnek?

Elfordított arccal

  • SzSz

Hosszú percekig kitartott, éjfekete vászonnal indulunk, amelyet hirtelen vált fel az idilli kép: családi délután a folyóparton, a madárcsicsergést csak a játék és hancúrozás hangjai szakítják meg. Jonathan Glazer filmjében ugyanis a sötétség és a fényesség a szó szoros értelmében egymás szomszédságában honol.

Fejjel a falnak

A rasszizmus mindig újratermelődik, és már csak emiatt is elemi érdekünk, hogy újra és újra elővegyük a tiszaeszlári történetet, és beszéljünk róla.

A jelmez hatalma

A zalaegerszegi színház minden évadban műsorra tűz egy kötelező olvasmányból készült előadást; az idén a Tartuffe-öt a színház színművésze, Farkas Ignác állította színpadra.

Boldogan éltek, míg

Három, fehér menyasszonyi ruhába öltöztetett próbababa tájol minket a lépcsőfordulóban, körülöttük papírból kivágott virágok és levelek, mintha egy kicsit sután berendezett menyasszonyi szalon kirakatát látnánk.

A nem haszonelvű szeretet

Ennél abszurdabb és szerencsétlenebb szituációt nehezen lehetett volna elképzelni, erre tessék. A Kossuth rádión ugyanis épp Balog Zoltán mondta el a reggeli imát aznap, amikor egész mást kellett volna mondania.

A szomorú bohóc

  • Domsa Zsófia

Hjalmar Bergman a svéd próza és dráma egyik klasszikusa. A történetcsokor első darabjában egy svéd vidéki kisvárosban járunk, a múlt század elején, a szerző legjobban sikerült elbeszéléseinek idején. Bergman a realizmust fantasztikummal, a vígjátékot mély tragédiával vegyítő írásmód mestere. A Nagymama és az Úristen egy matriarcha életét és elmúlását, egy társadalom átrendeződését tárja elénk.

Az utolsók

Már az első magyarázkodásuk is átlátszó és röhejes volt: az tudniillik, hogy Svédország NATO-tagsága miatt „vita van” a kormány és a Fidesz-frakció között. Volt ám ilyen vita Finnország ügyében is! Aztán amikor Törökország, amellyel a baráti magyar kormány együtt mozgott a két ország tagságának a blokkolásában, bejelentette, hogy a finnek részükről jöhetnek, Orbán is meggondolta magát.