Nem szeretne hőbörögni, de néha gyávának érzi magát, ha nem áll ki az apja mellett. Büszke rá, hogy játszott a Nemzeti Színházban, de esze ágában sem lenne odaszerződni. A színikritikusok idén őt választották a legígéretesebb pályakezdőnek, a Radnótiban rendezni is fog.
Nagyban megy a társasjátékparti, amíg a kis család várja, hogy a mami új udvarlója visszajöjjön a régi családjától, miközben a nagyfiúval is bajok vannak, a lánynak meg hiányzik a pasija, szóval nem könnyű az élet egyáltalán. Közben odakint egyébként feltámadt pár halott.
„Kiderült, hogy Hunter [S. Thompson] egy kis buzi, és ráadásul gyáva is. Igazi hangember, aki mindig megpróbált keménykedni, mikor velünk volt, de bármi történt, azonnal beszart.”
Bár Jordán Tamás igazgató itt sem tudta maradéktalanul megvalósítani élete álmát, a szombathelyi színház néhány éves fennállása mégis egy sikertörténet. Bemutatjuk az ország egyetlen vidéki színházát, amelyen még egyetlen politikus sem próbált foltot hagyni, és a kereszténydemokratáknak is az a legnagyobb bajuk, hogy sok a csúnya szó.
A városi kerékpáros közlekedés érzékeny pontjai a kétirányúsított egyirányú utcák, de a Bajza utcában kiderült: a főváros néha pontosan tudja, hogyan is kell az ilyet csinálni.
A nagy visszatérők, a magyarok egy részének szemében a világzene egészét megtestesítő, macskajajos haknibalkán kompániák, vagyis Goran Bregović és Boban Marković nagyzenekarai versenyt versengenek a magyar táncos csizmákért – de ennek most vége: idén végre nem kell nélkülözni egyiküket sem, mert a Sziget hajdan – nem is olyan rég – talán legnagyobb merítéssel reprezentált műfaja, a világzene aktuális túlélőszínpadán mind a ketten fellépnek.
A „legendás Máté–Horvai-osztály” tagjaként idén az ő életéről szólt az AlkalMáté Trupp előadása. A színészként indult rendezővel hazafiasságról, Darth Vaderről, felbomlott apaszerepről beszélgettünk, és arról, miért érezzük az életünket még szarabbnak a bulvárelőadások után.