Kovács Bálint

Levelet küldött a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) szerkesztőségünknek, hogy tisztázza közbringás publicisztikánk „rosszindulatú feltételezéseit”. Az alábbiakban a BKK levelét, és a publicisztika szerzőjének, Kovács Bálintnak erre adott válaszát olvashatják.

A legtöbben annyit tudnak a dramaturgokról, hogy ők azok a színházban, akik a szöveggel foglalkoznak - de ez csak részben igaz. Bejáratott definíció valóban nincs, ahány dramaturg, annyi meghatározás. Egyesek szerint ő a rendező legjobb barátja, mások szerint a történetmesélés felelőse.

Hamarosan indul a pesti közbringarendszer, a Bubi. Remek hír lenne ez, ha nem derülne fény arra is szép lassan, hogy a megrendelő fővárosnak lövése sincs arról, mire is lehetne jó ez az egész.

A társasjátékpiacon az "én előnyt próbálok szerezni magamnak, hogy te lemaradj" típusú játékok rég elveszítették egyeduralmukat. Az egyre inkább a kooperációra alapuló stratégiai játékok mellett megjelentek a kommunikációs vagy "gondolatolvasó" társasjátékok, amelyek a partnerek rosszabb helyzetbe hozását gyakorlatilag törlik az eszköztárukból, és a versengést is csak minimális szinten emelik be a játékmenetbe. A cél itt egy közösség mélyebb összekovácsolása, egymás gondolkodásának vagy akár személyiségének megismerése.

Ha egy film címe lelövi a poént, az azt szokta jelenteni, hogy valójában az egész nem is arról szól, amiről úgy tűnik, hogy szól, jelen esetben egy megtörtént amerikai hadászati fiaskóról. Itt mégis hosszú ideig csak arról van szó, hogy néhány csapdába esett amerikai katona hogyan küzd meg az afganisztáni hegyek között egy hadseregnyi tálibbal, és a látványos, jó egy órán át zajló, ritmusát tekintve és érzelmileg is remekül egyensúlyozó tűzharcjelenetben megmenekül-e egynél több amerikai.

Miért nem támogatják a nagy cégek a művészetet? Hogyan szerezhetnek mégis támogatást a színházak? Mi számít szórakoztató és mi művészszínháznak? Mire mennének utóbbiak az állam nélkül? Az Orlai Produkciós Iroda működésén kívül ezekről is beszélgettünk.

Ellen Page hollywoodi színésznő nemrégiben egy emberi jogi konferencián vállalta fel leszbikusságát. A coming out apropóján magyar színészeket kérdeztünk arról, szerintük itthon miért vállalják olyan kevesen melegségüket, és vajon jobb lenne-e, ha nem így lenne.

Az Isteni műszak női főszereplője nem akar filmsztár lenni, és nem vonzzák a nagyszínpadi bűvésztrükkök sem. Mi a közös a divatban és a színházban, és hol a világ ütőere?

Hiába a politika és a szakma állapota, nem tud kiábrándulni a színházból. Legutóbbi bemutatója az I. Erzsébet a Szkénében, de ez csak apropó, hogy megbeszéljük: mi értelme ennek az egésznek.

A lehető legjobb ötlet olyan gyerekkönyvet kiadni, amely kiemelt figyelmet szentel a mese nyelvére lefordított, fontos társadalmi problémáknak: a szociális érzékenység fejlesztését semmivel sem kell később kezdeni, mint az empátiáét vagy az erkölcsi érzékét.

„Választás 2014: több társulat beszállt a kormányellenes politikai csatározásba” – hirdeti a Heti Válasz városszerte kiplakátolt címlapja a „kampányszínház” hívószó felett. De valóban kampányolnak a színházak? Hogy kerül az aktuálpolitika a színpadra?

Jobbak-e a zsidó férfiak az ágyban? Erősítse-e a kiválasztottságtudatot a kiválasztott nép színháza? Mi történik a bezsiduláson? Hogy kerül a kereszt a zsidó hátára? Ilyesmikről beszélgettünk a Gólem Színház alapítójával.