Film

Arabbér – Peter Berg: A túlélő

  • Kovács Bálint
  • 2014. március 6.

Film

Ha egy film címe lelövi a poént, az azt szokta jelenteni, hogy valójában az egész nem is arról szól, amiről úgy tűnik, hogy szól, jelen esetben egy megtörtént amerikai hadászati fiaskóról. Itt mégis hosszú ideig csak arról van szó, hogy néhány csapdába esett amerikai katona hogyan küzd meg az afganisztáni hegyek között egy hadseregnyi tálibbal, és a látványos, jó egy órán át zajló, ritmusát tekintve és érzelmileg is remekül egyensúlyozó tűzharcjelenetben megmenekül-e egynél több amerikai.

A túlélő ott kezd igazán izgalmassá válni, amikor elkezd derengeni, mi másról is szól ez a bő másfél óráig azért elég határozottan sematikus akciófilmnek tűnő történet.

Hát arról szól, hogy azért az arab is ember ott, a hülye sapka meg a mellkastájt vibráló lézerfény között - és ez pont az az egy állítás, ami jellemzően nem merül fel az aktuális amerikai hősi eposzokban. (Persze végül ez is egy lesz közülük: giccses zene alatt mutogatják az elhunyt bátor hősök családi és kutyás fényképeit hosszú percekig.) Már az is ígéretes, amikor Mark Wahlberg figurája úgy dönt, mégsem kéne megölni azt a rosszkor rossz helyen mutatkozó afgán bácsit és kisgyerekeit, akik életben maradásuk esetén alighanem rájuk küldik a tálibokat: olyan dilemma ez, aminél kevesebbért nem is kéne háborús filmet forgatni.

Aztán amikor Wahlberg tényleg Egyetlen Túlélővé lép elő, és mit ad isten, pont egy afgán menti meg, olyan morálfilozófiai drámába vált át az akció, amely egészen elfogadható dolgokat fogalmaz meg emberi minőségről, önfeláldozásról és hősiességről, miközben csupa olyasmit vet fel a közel-keleti társadalom kapcsán, amit az utóbbi évtizedben nemigen mondtak ki amerikai háborús filmben. S teszi mindezt egy hihetetlen profi hatásmechanizmussal felépített, példázatszerű történettel. És ez a pár jelenet olyan érdekes és hatásos, hogy könnyedén elbírna egy egész filmet.

De nem kap többet húsz percnél - és épp ez a probléma. Nem is csak azért, mert a hosszú sortűz nem arányos a rövid elmélkedéssel, de azért is, mert így a felmerülő kérdések sincsenek kifejtve, inkább csak említik őket. Olyan ez, mint a már előre tudottan többrészes filmek első epizódjai: épp csak kezdene érdekes lenni, erre vége lesz. És itt a második részre is hiába várunk.

Forgalmazza a Cinetel

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.