Film

Arabbér – Peter Berg: A túlélő

  • Kovács Bálint
  • 2014. március 6.

Film

Ha egy film címe lelövi a poént, az azt szokta jelenteni, hogy valójában az egész nem is arról szól, amiről úgy tűnik, hogy szól, jelen esetben egy megtörtént amerikai hadászati fiaskóról. Itt mégis hosszú ideig csak arról van szó, hogy néhány csapdába esett amerikai katona hogyan küzd meg az afganisztáni hegyek között egy hadseregnyi tálibbal, és a látványos, jó egy órán át zajló, ritmusát tekintve és érzelmileg is remekül egyensúlyozó tűzharcjelenetben megmenekül-e egynél több amerikai.

A túlélő ott kezd igazán izgalmassá válni, amikor elkezd derengeni, mi másról is szól ez a bő másfél óráig azért elég határozottan sematikus akciófilmnek tűnő történet.

Hát arról szól, hogy azért az arab is ember ott, a hülye sapka meg a mellkastájt vibráló lézerfény között - és ez pont az az egy állítás, ami jellemzően nem merül fel az aktuális amerikai hősi eposzokban. (Persze végül ez is egy lesz közülük: giccses zene alatt mutogatják az elhunyt bátor hősök családi és kutyás fényképeit hosszú percekig.) Már az is ígéretes, amikor Mark Wahlberg figurája úgy dönt, mégsem kéne megölni azt a rosszkor rossz helyen mutatkozó afgán bácsit és kisgyerekeit, akik életben maradásuk esetén alighanem rájuk küldik a tálibokat: olyan dilemma ez, aminél kevesebbért nem is kéne háborús filmet forgatni.

Aztán amikor Wahlberg tényleg Egyetlen Túlélővé lép elő, és mit ad isten, pont egy afgán menti meg, olyan morálfilozófiai drámába vált át az akció, amely egészen elfogadható dolgokat fogalmaz meg emberi minőségről, önfeláldozásról és hősiességről, miközben csupa olyasmit vet fel a közel-keleti társadalom kapcsán, amit az utóbbi évtizedben nemigen mondtak ki amerikai háborús filmben. S teszi mindezt egy hihetetlen profi hatásmechanizmussal felépített, példázatszerű történettel. És ez a pár jelenet olyan érdekes és hatásos, hogy könnyedén elbírna egy egész filmet.

De nem kap többet húsz percnél - és épp ez a probléma. Nem is csak azért, mert a hosszú sortűz nem arányos a rövid elmélkedéssel, de azért is, mert így a felmerülő kérdések sincsenek kifejtve, inkább csak említik őket. Olyan ez, mint a már előre tudottan többrészes filmek első epizódjai: épp csak kezdene érdekes lenni, erre vége lesz. És itt a második részre is hiába várunk.

Forgalmazza a Cinetel

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).