Könyv

Zinka és Hugó - A rejtélyes üzenet

  • Kovács Bálint
  • 2014. február 16.

Könyv

A lehető legjobb ötlet olyan gyerekkönyvet kiadni, amely kiemelt figyelmet szentel a mese nyelvére lefordított, fontos társadalmi problémáknak: a szociális érzékenység fejlesztését semmivel sem kell később kezdeni, mint az empátiáét vagy az erkölcsi érzékét.

Az UNICEF és D. Tóth Kriszta gondozásában megjelent második Zinka-történet ilyen szeretne lenni - de a vállalás sikerességéig még jócskán van mit formálni a koncepción. Mert Gál László kétféleképpen írta bele a társadalmi kérdéseket a Zinka és Hugóba: vagy túlontúl direkten, mint amikor Zinkáéknak meg kell tisztítaniuk a szeméttel agyonszennyezett tengert (ráadásul egy ilyen probléma alighanem túl specifikus a hét-nyolcéves korosztály számára); vagy túlontúl kifejtetlenül: a kislány egy szigeten rátalál néhány, bogyókkal táplálkozó fiúra, és semmi perc alatt hazafuvarozza őket elveszett anyukájukhoz - csodagyerek legyen a talpán, aki ebből a harmadik világ problémáira, az éhínségre és a gyerekek embertelen körülményeire asszociál.

Ebben azért ez a "semmi perc alattiság" is ludas: a rövidke mesében minden konfliktus épp olyan villámgyorsan és könnyedén oldódik meg, mint amilyen hirtelen és a feszültség kialakulásának lehetősége nélkül felvetődött. Talán mert az arányaiban igen hosszú bevezetés miatt kevés hely maradt a kifejtésre - mindenesetre ha már így alakult, legalább a félbehagyottság látszatát keltő befejezés helyett egy keretes szerkezet nagyobb értelmet adott volna az első oldalaknak is. Nem teszik szerethetőbbé a könyvet Hitka Viktória illusztrációi sem: a részleteiben nem kidolgozott, pusztán a számítógépre bízott rajzok (Zinka csodakabátja vagy a hullámok is ismétlődő sorminták, az eső sokszorozott, szaggatott, egyenes vonal) szinte lélektelennek tűnnek.

Azért az UNICEF küldje csak a fecskéit: lehet ebből még nyár.

Bookline, 2013, 80 oldal, 2490 Ft (ebből 300 az UNICEF támogatása)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.