Az UNICEF és D. Tóth Kriszta gondozásában megjelent második Zinka-történet ilyen szeretne lenni - de a vállalás sikerességéig még jócskán van mit formálni a koncepción. Mert Gál László kétféleképpen írta bele a társadalmi kérdéseket a Zinka és Hugóba: vagy túlontúl direkten, mint amikor Zinkáéknak meg kell tisztítaniuk a szeméttel agyonszennyezett tengert (ráadásul egy ilyen probléma alighanem túl specifikus a hét-nyolcéves korosztály számára); vagy túlontúl kifejtetlenül: a kislány egy szigeten rátalál néhány, bogyókkal táplálkozó fiúra, és semmi perc alatt hazafuvarozza őket elveszett anyukájukhoz - csodagyerek legyen a talpán, aki ebből a harmadik világ problémáira, az éhínségre és a gyerekek embertelen körülményeire asszociál.
Ebben azért ez a "semmi perc alattiság" is ludas: a rövidke mesében minden konfliktus épp olyan villámgyorsan és könnyedén oldódik meg, mint amilyen hirtelen és a feszültség kialakulásának lehetősége nélkül felvetődött. Talán mert az arányaiban igen hosszú bevezetés miatt kevés hely maradt a kifejtésre - mindenesetre ha már így alakult, legalább a félbehagyottság látszatát keltő befejezés helyett egy keretes szerkezet nagyobb értelmet adott volna az első oldalaknak is. Nem teszik szerethetőbbé a könyvet Hitka Viktória illusztrációi sem: a részleteiben nem kidolgozott, pusztán a számítógépre bízott rajzok (Zinka csodakabátja vagy a hullámok is ismétlődő sorminták, az eső sokszorozott, szaggatott, egyenes vonal) szinte lélektelennek tűnnek.
Azért az UNICEF küldje csak a fecskéit: lehet ebből még nyár.
Bookline, 2013, 80 oldal, 2490 Ft (ebből 300 az UNICEF támogatása)
