Javában zajlik Németországban az utóbbi időszak legjobban beharangozott és legköltségesebb emlékéve. Ezeregy program, botrány, Gropius dögivel, elsikkadó lényeg és a kihagyhatatlan Berlin.
Bécs az idei centenáriumon két kiállítással is adózik Otto Wagner emlékének. Ausztria és alighanem a régió legfontosabb 20. századi építésze ugyan nem lett megasztár, mint a szintén 100 éve elhunyt művésztársak, Gustav Klimt és Egon Schiele, de életműve és hatása megkerülhetetlen.
A kultúrára fókuszálva, de a politikai gesztusokat és a belső vitákat sem mellőzve zajlanak a Luther-év nagyszabású eseményei Németországban. Az állam a németekről alkotott nemzetközi kép finomodását, az egyházak pedig a satnyuló közösségi élet és vallásos bizalom fellendülését remélik a reformáció kezdetének 500. évfordulójától.
Néhány száz méterre a Potsdamer Platztól szinte észrevehetetlenül húzódik meg Berlin legújabb művészeti attrakciója. A II. világháborús betonbunker falai mögött Desiré Feuerle távol-keleti klasszikus művészetet vegyít tabudöntögető kortársakkal. Itt nemcsak a bemutatott tárgyakat válogatják meg, hanem a közönséget is, akárcsak Christian Boros közeli, ugyancsak egy egykori óvóhelyen elhelyezett gyűjteményénél.
Az első globális építészeti pályázat az ötvenes évekből, ahol összecsapott a nyugati és a keleti blokk, meglepően sokat elárul a magyar építészet 20. századi történetéről.
A világ egyik legjobb ipari épülete, hobbitlakba rejtett borászat és a hatvanas évek megújult futurizmusa is minket vár. A balatoni építészetet már nem a telektulajdonosok önmegvalósító kedve jellemzi.
Orbán Viktor tavaly márciusban adta át a felújított Ludovika Akadémiát a két évvel korábban alapított Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek, idén ősszel a hallgatók már a szomszédban elkészült új kollégiumba is beköltözhetnek. A 38 milliárdos Ludovika Campus projekt komoly ütemet diktál.
Négy év hosszú idő, ennyi idő alatt a nagypolitika komoly változásokat hozhat egy szakmában. Az építészetben ez sikerült is a Fidesznek, de korántsem úgy, ahogyan ők vagy mások képzelték volna. Mindenesetre nyilvánvalóvá vált, mit vár el az Orbán-kormány az építészektől, és mi az, amit ők megcsinálnak – vagy nem.
Racionális ellenérvek egész sorát toljuk félre egy merész gesztussal, amikor leszögezzük: alapvetően nem baj az, ha minőségi stadionok készülnek egy országban, ahol eddig hiányoztak. A kivételes 2014-es esztendő többarénányi látnivalót kínál, és már nem csak a sportrajongóknak.
100% kreativitás - ezzel az alcímmel nyitott a tárlat a Műcsarnokban. Speciel épp a kreativitás hiányzik az értelmezés minden lehetséges szintjéből. A szerteágazó anyag egyben szomorkás és teljesen időt tévesztett kísérlet a Makovecz-iskola kanonizálására.