Köves Gábor

Diszkrét ágyővel búcsúznak a muzeális falloszok, bezárt a Pigalle gyöngye, a párizsi szexmúzeum. Szerencsére mi még láthattuk, mitől dagadt a jókedv a pajzán vitrinek előtt.

Egy színészlegendát játszik Edelényi János új filmjében, a Jutalomjátékban. Kedvenc skót színészünk, számos filmes gonosz hű megformálója, Skype-on jelentkezett be New Yorkból.

A világhírű angol írót brooklyni otthonában kerestük fel, hogy a közelgő amerikai választásokról, a brit irodalmi élet kegyetlenségeiről, a pornóiparban tett látogatásáról, a hollywoodi sztárok egójáról és az amisség átkáról beszélgessünk.

1894-ben a francia hadsereg zsidó származású vezérkari tisztjét, Alfred Dreyfust kémkedéssel és hazaárulással vádolják meg: az ártatlan tisztet merő antiszemitizmusból elítélik. Az ügy főbb szereplői – maga Dreyfus és a védelmére kelt Émile Zola – jól ismertek, csupán azt az alakot feledte el a történelem, aki nélkül az igazságra jó eséllyel sosem derült volna fény.

Az azért már a nyolcvanas években sem számított újdonságnak (’82-t írunk, midőn a filmet a tengerentúlon bemutatják), hogy az írek a közhiedelem szerint iszákosak, s mint ilyenek ideális antihősök, ami persze csak akkor áll meg, ha szeretünk a közhelyek közt halászgatni, és szeretjük – naná, hogy szeretjük – az alkoholban pácolt, meredeken lefelé tartó pályaíveket.

Apja ’68-ban hagyta el Magyarországot, ő 2010 tájékán tért vissza ide. A britek nagy ígéretével jelenlegi lakóhelyén, Budapesten találkoztunk, miután negyedik regénye, az All That Man Is bekerült a világ egyik legrangosabb díja, a Booker idei jelöltjei közé.

Színpadon nagymenő, moziban örök mellékszereplő, akiben Spielberg, Iñárritu és Greengrass is megbízik. Jelenleg az HBO sorozatában, az Aznap éjjelben adja a New York-i zsarut. Ott is értük el telefonon – New Yorkban.

Végigjátszotta és végigverselte a huszadik század második felét. Állandó tagja volt az akkor épp Hungáriára keresztelt New York kávéház irodalmi asztaltársaságának. Létrehozója volt a költészetet népszerűsítő tévéműsornak, a Lyukasórának. Alapítója a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. A 88 éves költőt budai otthonában kerestük fel, hogy frissen megjelent esszékötetéről, a mindent néven nevező erotikus líráról vagy épp Illyés Gyuláról és az MMA-ról beszélgessünk.

A harmincas évei végén járó, ígéretes forgatókönyvírónak, Gabriel García Márqueznek 1966-ban jó éve volt: ekkor mutatták be a Tiempo de morir (Ideje meghalni) című mexikói westernfilmet, melynek Carlos Fuentes és ő írta a forgatókönyvét. Az idén fél évszázados westernről az író fiát, a jó nevű filmrendezőt, Rodrigo Garcíát kérdeztük.

Filmen-színházban alkotótársak, az életben házastársak: előző filmjükkel, a Délibábbal, kiiratkoztak a Vajna-féle filmfinanszírozási rendszerből; a rendszeren kívül rendezkedtek be, új filmjük, az Ernelláék Farkaséknál már a Filmalaptól teljesen függetlenül, állami támogatás nélkül készült és meg sem állt a Karlovy Vary-i Filmfesztivál fődíjáig, sőt, Hajdu a legjobb férfi színésznek járó díjat is elnyerte. A házaspárral a saját lakásukban zajló forgatásról, a rendszeren kívüliség szépségeiről és egy készséges zöldségesről is beszélgettünk.

Most jött ki nálunk DVD-n a Spotlight: Egy nyomozás részletei, amiben ő is játszik. Kedvenc jellemszínészünkkel olaszokról, maffiózókról, hitről és csirkeszárnyakról is beszélgettünk.

Nem csak a világ nagy könyves eseményein futottak össze, az irodalmi eseményeken túl is keresték egymás társaságát: a világhírű osztrák-német írót Esterházy Péterről, a németek és az osztrákok Esterházy-képéről és a közös étkezésekről is kérdeztük.