Magyar Narancs: A Spotlightban (kritikánk a filmről itt olvasható) a papok áldozatainak ügyvédjét alakítja. Ön katolikus neveltetést kapott - változott az egyházhoz való viszonya, miután fény derült a papok tömeges gyerekmolesztálási ügyeire ?
Stanley Tucci: A viszonyom nem változott, ugyanis semmilyen viszonyban nem állok az egyházzal. Jó negyven éve felhagytam a templomba járással. Nem hittem abban, amit ott mondanak, nem hiszek semmiféle fensőbb erőben. Ha valaki hisz, jó neki, remek, de senkire sem erőltethetjük rá a másik hitét. Amikor kitört a botrány, olvastam róla, engem is sokkolt a dolog, az egész nagyságrendje, mégsem ért senkit sem váratlanul. Ha valakit mégis váratlanul ért, hogy mit művelnek a papok a gyerekekkel, azzal valami komoly baj lehetett. Voltak, akik a papokat védték, láttam egy felmatricázott kocsit, rajta a szöveg: „védjük meg a papjainkat!”. Papok gyerekeket molesztáltak az egyház tudtával, és voltak, akik mindeközben a papokat védték.
| ||
MN: Az ügyvéd, akit játszik, örmény-amerikai, a kívülállók közt is kívülálló. Ön hol áll a kívülállóskálán?
ST: Most épp Londonban élek, de olasz-amerikaiként felnőni Amerikában, azon belül is a New York állambeli Westchester Countyban; nos, azt hiszem, bőven jogot formálhatok a kívülállósági státuszra. Olasz-amerikaiként Hollywoodban más sem várt rád, mint az ügyeletes rosszfiú- és gazemberszerepek. Ha színész voltál és olasz származású, egyértelmű volt, hogy a maffiózó szerepét fogod megkapni. Soha senkit nem ismertem a maffia soraiból, még csak az apám sem volt maffiózó, ellenben a Columbia Egyetemen diplomázott, tanárként dolgozott. Gondolja, hogy ezt frusztrációként éltem meg? Jól gondolja. Az általános hollywoodi vélekedés az volt, hogy minden olasz csakis valami tenyeres-talpas, nem túl okos gazember lehet, akinek mindene az evészet és ivászat. A felsoroltak közül talán csak az evés-ivással tudok azonosulni. Egyszer volt is egy éttermem, társtulajdonos voltam.
MN: Utálta, ha maffiózószereppel kínálták meg?
ST: Az utálat erős szó ide, mert legalább volt munkám, az sem kis dolog. De egy idő után megelégeltem, és kezdtem visszautasítani a maffiózószerepeket. Jó tíz évet töltöttem így, maffiamentesen. De Sam Mendesnek még én sem tudtam ellenállni. A kárhozat útjában kínált szerepet. Nem az volt, hogy na, az olaszok milyen elvetemültek, az írek meg micsoda jófiúk – ennél sokkal árnyaltabb a sztori: alapból anyaszomorító gazember volt mindenki.
| ||
MN: Mikor változott meg az olaszok sanyarú sorsa Hollywoodban?
ST: Az elmúlt tíz év már úgy-ahogy rendben telt. Jó, tudom, a Maffiózókat mindenki imádja, és jó okkal, mert igazi mestermű, de ezzel együtt az „olasz=maffiózó” sztereotípia abban is a felszínre tört. Ma már azonban az sem ritka, hogy ha feltűnik egy olasz családnevű szereplő valamelyik hollywoodi filmben, az derül ki róla, hogy tanár. Vagy orvos. Képzelje, egy olasz-amerikai orvos! És sem a tanárnak, sem az orvosnak semmi köze a maffiához. Régebben nem volt olyan, hogy ne tartozott volna az olasz névhez valami maffiakötelék. Vagy ha mégsem, valami vaj azért mégis volt az illető fején.
MN: A keresztapa volt az ősbűn, amit az olaszok ellen Hollywood elkövetett?
ST: A keresztapa olyan hihetetlenül nagy film volt, briliáns remekmű, tele romantikával és mindennel, hogy mindenki azt gondolta, ám legyen, soha rosszabbat! De persze nem ez történt, hanem jöttek az olcsóbbnál olcsóbb koppintások.
MN: Legutóbb egy Jason Statham-filmben adta az alvilági kiskirályt. Ez nem visszaút a sztereotípiákhoz?
ST: Alvilági kiskirály – végül is ez is egy interpretációja a figurának. Na, de mondja meg nekem: elhangzik egyszer is a filmben, hogy olasz a pasas?
MN: Tényleg nem.
ST: Na, látja!
| ||
MN: Említette, hogy Londonban él. Miért hagyta ott az Egyesült Államokat?
ST: Az első feleségem hét évvel ezelőtt meghalt. Újranősültem, és a feleségem brit állampolgár. Most Barnesban élünk. Az egyedüli baj Barnesban, hogy nem lehet rendes csirkeszárnyat kapni. Tegnap a kölyköknek összeütöttem valami gyorsat, csirkeszárnyakat barbecue szósszal, ahogy azt szegény, megboldogult feleségem csinálta. Borzalmas lett, nem kaptam rendes csirkeszárnyat. Nagyon pipa vagyok. Ez itt a dráma! Sok mindent el tudok szúrni, de van egy nagy büszkeségem, arra nagy gondot fordítok: cannellini bab, fodros kel, marinaraszósz. Külön főzöd őket hagymával, fokhagymával. Aztán együtt.
| ||
MN: Desszertben jó?
ST: Borzalmas vagyok.
