„Alapból anyaszomorító mindenki” - Stanley Tucci színész

Film

Most jött ki nálunk DVD-n a Spotlight: Egy nyomozás részletei, amiben ő is játszik. Kedvenc jellemszínészünkkel olaszokról, maffiózókról, hitről és csirkeszárnyakról is beszélgettünk.

Magyar Narancs: A Spotlightban (kritikánk a filmről itt olvasható) a papok áldozatainak ügyvédjét alakítja. Ön katolikus neveltetést kapott - változott az egyházhoz való viszonya, miután fény derült a papok tömeges gyerekmolesztálási ügyeire ?

Stanley Tucci: A viszonyom nem változott, ugyanis semmilyen viszonyban nem állok az egyházzal. Jó negyven éve felhagytam a templomba járással. Nem hittem abban, amit ott mondanak, nem hiszek semmiféle fensőbb erőben. Ha valaki hisz, jó neki, remek, de senkire sem erőltethetjük rá a másik hitét. Amikor kitört a botrány, olvastam róla, engem is sokkolt a dolog, az egész nagyságrendje, mégsem ért senkit sem váratlanul. Ha valakit mégis váratlanul ért, hogy mit művelnek a papok a gyerekekkel, azzal valami komoly baj lehetett. Voltak, akik a papokat védték, láttam egy felmatricázott kocsit, rajta a szöveg: „védjük meg a papjainkat!”. Papok gyerekeket molesztáltak az egyház tudtával, és voltak, akik mindeközben a papokat védték.

Spotlight: a papok áldozatainak ügyvédje szerepében

Spotlight: a papok áldozatainak ügyvédje szerepében

 

MN: Az ügyvéd, akit játszik, örmény-amerikai, a kívülállók közt is kívülálló. Ön hol áll a kívülállóskálán?

ST: Most épp Londonban élek, de olasz-amerikaiként felnőni Amerikában, azon belül is a New York állambeli Westchester Countyban; nos, azt hiszem, bőven jogot formálhatok a kívülállósági státuszra. Olasz-amerikaiként Hollywoodban más sem várt rád, mint az ügyeletes rosszfiú- és gazemberszerepek. Ha színész voltál és olasz származású, egyértelmű volt, hogy a maffiózó szerepét fogod megkapni. Soha senkit nem ismertem a maffia soraiból, még csak az apám sem volt maffiózó, ellenben a Columbia Egyetemen diplomázott, tanárként dolgozott. Gondolja, hogy ezt frusztrációként éltem meg? Jól gondolja. Az általános holly­woodi vélekedés az volt, hogy minden olasz csakis valami tenyeres-talpas, nem túl okos gazember lehet, akinek mindene az evészet és ivászat. A felsoroltak közül talán csak az evés-ivással tudok azonosulni. Egyszer volt is egy éttermem, társtulajdonos voltam.

MN: Utálta, ha maffiózószereppel kínálták meg?

ST: Az utálat erős szó ide, mert legalább volt munkám, az sem kis dolog. De egy idő után megelégeltem, és kezdtem visszautasítani a maffiózószerepeket. Jó tíz évet töltöttem így, maffiamentesen. De Sam Mendesnek még én sem tudtam ellenállni. A kárhozat útjában kínált szerepet. Nem az volt, hogy na, az olaszok milyen elvetemültek, az írek meg micsoda jófiúk – ennél sokkal árnyaltabb a sztori: alapból anyaszomorító gazember volt mindenki.

A kárhozat útja

A kárhozat útja

 

MN: Mikor változott meg az olaszok sanyarú sorsa Hollywoodban?

ST: Az elmúlt tíz év már úgy-ahogy rendben telt. Jó, tudom, a Maffiózókat mindenki imádja, és jó okkal, mert igazi mestermű, de ezzel együtt az „olasz=maffiózó” sztereotípia abban is a felszínre tört. Ma már azonban az sem ritka, hogy ha feltűnik egy olasz családnevű szereplő valamelyik hollywoodi filmben, az derül ki róla, hogy tanár. Vagy orvos. Képzelje, egy olasz-amerikai orvos! És sem a tanárnak, sem az orvosnak semmi köze a maffiához. Régebben nem volt olyan, hogy ne tartozott volna az olasz névhez valami maffiakötelék. Vagy ha mégsem, valami vaj azért mégis volt az illető fején.

MN: A keresztapa volt az ősbűn, amit az olaszok ellen Hollywood elkövetett?

ST: A keresztapa olyan hihetetlenül nagy film volt, briliáns remekmű, tele romantikával és mindennel, hogy mindenki azt gondolta, ám legyen, soha rosszabbat! De persze nem ez történt, hanem jöttek az olcsóbbnál olcsóbb koppintások.

MN: Legutóbb egy Jason Statham-filmben adta az alvilági kiskirályt. Ez nem visszaút a sztereotípiákhoz?

ST: Alvilági kiskirály – végül is ez is egy interpretációja a figurának. Na, de mondja meg nekem: elhangzik egyszer is a filmben, hogy olasz a pasas?

MN: Tényleg nem.

ST: Na, látja!

Statham & Tucci

Statham & Tucci

 

MN: Említette, hogy Londonban él. Miért hagyta ott az Egyesült Államokat?

ST: Az első feleségem hét évvel ezelőtt meghalt. Újranősültem, és a feleségem brit állampolgár. Most Barnesban élünk. Az egyedüli baj Barnesban, hogy nem lehet rendes csirkeszárnyat kapni. Tegnap a kölyköknek összeütöttem valami gyorsat, csirkeszárnyakat barbecue szósszal, ahogy azt szegény, megboldogult feleségem csinálta. Borzalmas lett, nem kaptam rendes csirkeszárnyat. Nagyon pipa vagyok. Ez itt a dráma! Sok mindent el tudok szúrni, de van egy nagy büszkeségem, arra nagy gondot fordítok: cannellini bab, fodros kel, marinaraszósz. Külön főzöd őket hagymával, fokhagymával. Aztán együtt.

Tucci paellája

Tucci paellája

 

MN: Desszertben jó?

ST: Borzalmas vagyok.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.