„A dinoszauruszok miatt” - Márquez westernjéről az író fiával beszélgettünk

Film

A harmincas évei végén járó, ígéretes forgatókönyvírónak, Gabriel García Márqueznek 1966-ban jó éve volt: ekkor mutatták be a Tiempo de morir (Ideje meghalni) című mexikói westernfilmet, melynek Carlos Fuentes és ő írta a forgatókönyvét. Az idén fél évszázados westernről az író fiát, a jó nevű filmrendezőt, Rodrigo Garcíát kérdeztük.

Magyar Narancs: Hagyományos westernnek mondaná a Tiempo de morirt?

Rodrigo García: Egy mexikói kisvárosban játszódik, majdhogy valósághű helyszínen, de persze minden western műwestern, hiszen a vadnyugat sosem létezett. Van ebben a filmben minden, ami a westernben alapvetés. Visszatérő hős, aki nem akar hős lenni, de nincs más választása: pipa. Leszámolás a múlt bűneiért: pipa. Sorsszerűség: pipa. Ami viszont egyáltalán nincs benne, az a mágikus realizmus, amivel az apámat később oly sokszor azonosították. Inkább nevezném westernbe ágyazott görög tragédiának, mint bármi másnak. Valami hasonlóhoz tért vissza apám az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikában. Az abban leírtakat ihlető gyilkosság az ötvenes években, tehát még a Tiempo de morir előtt esett. Apám persze nem volt nagy westernes, inkább Kuroszaváért és Truffaut-ért lelkesedett.

false

MN: 50 éve mutatták be a filmet. Jól öregedett?

RG: A sztori működik, súlya van, az alakítások rendben vannak. Arturo Ripstein nagyon fiatalon rendezte, azóta számos, sokkal kiforrottabb filmet készített. Szó se róla, rendezésileg kicsit fapados a film, de a főhőst játszó színész messze megelőzte a korát, mindazt, ami az idő tájt a mexikói színjátszást jellemezte. Realisztikus, a valóságban gyökerező alakítás az övé.

MN: A film főhőse 18 évet ült börtönben, az ön dédapja, Nicolás Márquez ezredes csak egyet, de mindketten gyilkosságért ültek, mert lelőtték az ellenfelüket. Aligha véletlen a párhuzam…

RG: Igen, a dédapám, azt hiszem, valóban megölt valakit, és természetesen nagyon megbánta, amit tett. Apám nem egy könyvében találni olyan figurát, aki lelőtt valakit, és ezért börtönbe csukták, vagy más módon bűnhődött. Ezt a többször felbukkanó alakot valóban az apám nagyapja ihlette. De nem ő az egyetlen figura a filmben, aki később is megjelent apám műveiben: szerepel a westernben egy ágyhoz kötött beteg, őt a Szerelem a kolera idején első oldalán láthatja viszont, ő az, aki öngyilkos lesz. De máshol is felbukkan.

Márquez & son

Márquez & son

 

MN: García Márquez maga is felbukkan egy 1964-es mexikói filmben, mely az egyik írásából született: a There Are No Thieves in This Town (Nincsenek tolvajok ebben a városban) című opusban a falusi mozi jegyszedőjeként tűnik fel. Büszke volt az alakítására?

RG: Hecc volt az egész, egy kis tréfa, semmi több. Nem hiszem, hogy apámból jó színész lett volna. Csak a saját bőrében volt hiteles, máséban aligha lett volna az.

MN: Ugyanebben a filmben Luis Buñuel is feltűnik a szereplők közt. A nagy mexikói filmrendező és az édesapja jól kijöttek egymással?

RG: Buñuel gyakran járt nálunk azokon a híres, vasárnapi családi ebédeken, melyek sosem akartak véget érni. Kamaszként én is sokszor láttam nálunk. Úgy festett, mint egy vidéki nagybácsi, valahonnan a hegyekből. Ránézésre meg nem mondta volna senki, hogy a huszadik század legnagyobb művésze ül az asztalunknál. Olyan családban nőttem fel, akikhez nem üzletemberek jártak, hanem mindenféle művészek, festők, írók, filmesek. Jó, azért néhány orvost is ismertünk. És persze politikusok is megfordultak nálunk. Főleg ellenállók és forradalmárok tartoztak a vendégkörhöz. Be-becsúszott egy-két reklámipari alak is, de ők is írók voltak, csak valamiből meg kellett élniük. A mi családunkban egyetlen vallást tiszteltek igazán: a jól elmondott jó sztoriét.

MN: Nem csak Buñuel, az apja is kísérletezett a szürrealizmussal: az eredmény egy kísérleti rövidfilm, A kék homár.

RG: Hát, igen, egy radioaktív rákról szólt. 40 éve láttam utoljára, többre én sem nagyon emlékszem.

false

MN: García Márquez filmkritikusként kezdte, meglehetősen Hollywood-ellenes kritikusként. Ön Amerikában dolgozik, nagy sztárokkal (például Ewan McGregorral, Glenn Close-zal, Anne Hathaway-jel - a szerk.) forgat: ez nem okozott feszültséget önök közt?

RG: Nem Hollywoodot utálta, csak a hollywoodi szemetet. A stúdiók lelketlen termékeit. Mindig is rajongott az amerikai filmekért. A Jurassic Park ügyében össze is különböztünk. Én nem szerettem, apám viszont imádta. De hát, miért? – kérdeztem. Mire ő: már hogyne szeretném, amikor dinoszauruszokat láthatok benne. A dinoszauruszok miatt szerette.

MN: Bergman nagy kedvence a Die Hard volt.

RG: Bergman sosem rendezte volna meg a Die Hardot, eszébe sem jutott volna, nem is tudta, hogy kell ilyet csinálni, de ettől még élvezhette nézőként. Tudja, mi volt Buñuel kedvence? Kubrick első világháborús filmje, A dicsőség ösvényei. Egy film az emberi méltóságról, a hősiességről. Ki gondolta volna, hogy pont ez a szíve csücske?

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Dzsúdló és a magány

  • Puskás Panni

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.

Politikai inszeminátor

Egy ország találgatja éppen, hogy mi a fenét is akar ez az egész jelenteni. Hogy Gattyán György, aki a LiveJasmin nevű site-ján keresztül élő webkamerás pornóval begyűjtött nagyjából 300 milliárd forintot, most minden előzmény nélkül miniszterelnök-jelöltként bukkant fel a honi média megfelelő bugyraiban. 

Apácától nyalókáig

Az elsősorban tematikus kiállításokat bemutató, programjaival a tradíciót és a történelmi eseményeket szokatlan fénytörésben vizsgáló 2B Galéria 19 alkotót felvonultató csoportos kiállítása most a kakast állítja a középpontba.

Itt mindenki figyel

A szerző specialitása, hogy olyan zárt világokról fest részletes képet, amely a legtöbb ember számára még szeleteiben sem megközelíthető: ilyen volt a magyar szervezett bűnözés 1970-es évektől zajló történetére koncentráló Maffiózók mackónadrágban, majd a kokain magyarországi szerepét az 1920-as évektől napjainkig végigkövető Magyar kóla is.