Kísért a múlt III.

Flipperrel a kardigán ellen - Sidney Lumet: Az ítélet

Film

Az azért már a nyolcvanas években sem számított újdonságnak (’82-t írunk, midőn a filmet a tengerentúlon bemutatják), hogy az írek a közhiedelem szerint iszákosak, s mint ilyenek ideális antihősök, ami persze csak akkor áll meg, ha szeretünk a közhelyek közt halászgatni, és szeretjük – naná, hogy szeretjük – az alkoholban pácolt, meredeken lefelé tartó pályaíveket.

Aminél már csak egy dolgot szeretünk jobban: ha a megfeneklett életű, tántorgó férfiúkat megtalálja egy utolsó esély. Az ilyen utolsó esélyek leggyakoribb előfordulási helye a mozik enyhet adó sötétje, s mert Sidney Lumet filmjében Paul Newman nemcsak egy kifejlett ír-amerikai (közelebbről bostoni) alkesz, de nem ám, hanem főállásban ügyvéd, egy alkoholos leheletét szájsprével palástoló, életvitelszerűen másnapos senki, az utolsó esély természetesen egy tutinak látszó ügy képében jelentkezik be.

false

Eddig, ugye, semmi új a gyengén pislákoló bostoni nap alatt, és biztosíthatunk mindenkit, hogy Lumet az elkövetkezőkben sem szolgál semmiféle tolakodó eredetiséggel. Ámde nézzük, mivel is van dolgunk valójában, vegyük csak az első jelenetet, melynek szereplői a megjelenés sorrendjében: egy kocsmai flipper, melynek meghitt csilingelését már akkor halljuk, amikor még képen kívül van e kocsmatöltelékeknek fenntartott szomorú szerkezet, és Paul Newman, a nemkülönben szomorú szervezet, aki félig üres söröskriglijétől átmenetileg megválva egy olyan ember egykedvűségével taszigálja a gépet, aki már csak egy tűrhető menetet vár az élettől.

false

A kocsmától egyenes út vezet a ravatalozóba; emberünk hamarosan a névjegyét osztogatja sűrű részvétnyilvánítások közepette a gyászoló családnak, fapofával biztosítva őket, hogy az elhunyt ismerőse. Messze ő a leggyászosabb figura a gyászolók közt, persze páros lábbal rúgják ki hamarosan, noha szakmailag előrelátóan járt el: az ajtónállót is lefizette. Történik mindez a metsző bostoni télben, a Lumet-nak oly kedves valódi helyszíneken.

false

A reggeli piaszagot palástoló szájspré Newman ötlete volt, a bár Lumet-é: a manhattani 10. utca és az Avenue A kereszteződésében fekvő kocsma nagy kedvence volt a rendezőnek, s bár nem szerette a forgatási helyszíneket ismételni, a Serpico után mégis visszatért ide, hogy Newman autentikus környezetben vedelhessen. Öt perc sem telt el még a filmből, a kocsma-ravatal-kocsma útvonalat jártuk csak be, a főhős drámai megmérettetése el sem kezdődött még, de máris benne vagyunk a sűrűben. Ilyen kevés is elég, hogy elhitessék velünk: a világ egyik legjobb filmjét nézzük, és ez az érzésünk makacsul kitart akkor is, amikor beindul a mese, és egy szabvány tárgyalótermi thrillerbe csöppenünk. Mert hiába landol hősünk ölében a tuti, csakis megnyerhető eset, ő nem a biztos pénzzel kecsegtető háttéralkut, hanem merő elbizakodottságában – mit tesz a józanság! – a bírósági tárgyalást választja. És mivel Bostonban járunk, mit gondolnak, kivel találja szemben magát? A katolikus egyházzal, természetesen, melynek kórházában kómába esett egy szülő nő. A tárgyalásnak – alkesz ügy­véd kontra egyház – azt kell eldöntenie, hibázott-e az altatóorvos.

false

Hibázott, nem hibázott, nem érdekes, nem ez emeli ki a tisztes tárgyalótermi középszerből a filmet, még csak nem is a színvonalas szövegelés (forgatókönyv: David Mamet), hanem a sokat látott sztori felcicomázása. Az aprómunka. Newman szakszerűen esik szét és illatosítja remegő kezekkel a vászonról is lekéredzkedő piaszagot; a sztár becsülettel igyekszik nem sztáralakítást nyújtani, ami néha sikerül is, főleg amikor igazi bárpultokkal és igazi flippergépekkel kerül szembe. És olyan karakterszínészekkel, mint Jack Warden, akire nemcsak azért nézhetünk fel, mert pályafutása során oly sokat tett a bajuszviselet létjogosultságáért (ez épp egy bajusztalan alakítása), hanem azért is, mert dacára örök másodhegedűsi státuszának, a hetvenes években feltört férfisztárok szinte mindegyike – Dustin Hoffmantól Warren Beattyn át De Niróig – kezet csókolhatott neki, amiért a háttérből, a puszta jelenlétével is javított egy teljes osztályzatot az összképen, bármiben játszott is.

false

Az ítéletben persze a hírességek is megérik a pénzüket. A főhős fejét könnyedén elcsavarintó Charlotte Rampling (interjúnk vele a filmben elcsattanó híres pofonról itt) éppúgy több és jobb a kötelező szépséges díszletnél, miként az egyház által felbérelt sztárügyvéd szerepében James Masonre sem egykönnyen húzható rá a mezei főgonosz kategóriája. Az ördög a részletekben és Mason kardigánjában lakozik. Vajh’ ki lakik e mesterien viselt kardigánban? Egy jóságos nagypapa vagy egy kíméletlen hadúr? Filmünk tele van az ilyen kényelmetlen kérdésekkel.

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Dzsúdló és a magány

  • Puskás Panni

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.

Politikai inszeminátor

Egy ország találgatja éppen, hogy mi a fenét is akar ez az egész jelenteni. Hogy Gattyán György, aki a LiveJasmin nevű site-ján keresztül élő webkamerás pornóval begyűjtött nagyjából 300 milliárd forintot, most minden előzmény nélkül miniszterelnök-jelöltként bukkant fel a honi média megfelelő bugyraiban. 

Apácától nyalókáig

Az elsősorban tematikus kiállításokat bemutató, programjaival a tradíciót és a történelmi eseményeket szokatlan fénytörésben vizsgáló 2B Galéria 19 alkotót felvonultató csoportos kiállítása most a kakast állítja a középpontba.

Itt mindenki figyel

A szerző specialitása, hogy olyan zárt világokról fest részletes képet, amely a legtöbb ember számára még szeleteiben sem megközelíthető: ilyen volt a magyar szervezett bűnözés 1970-es évektől zajló történetére koncentráló Maffiózók mackónadrágban, majd a kokain magyarországi szerepét az 1920-as évektől napjainkig végigkövető Magyar kóla is.

Nem szentírás

  • Balogh Magdolna

A szerző eddig kilenc történelmi tárgyú könyvet jelentetett meg, amelyek közül a legsikeresebb a 2017-ben Goncourt-díjjal kitüntetett, a nemzetközi kritika által is egekbe dicsért Napirend, amelyben Hitlernek a második világháborút előkészítő tárgyalássorozatát írja meg egy afféle fekete komédiában. 

A hetedik napon

A neves olasz részecskefizikus jókor volt jó helyen: ott lehetett a genfi részecskefizikai központ, a CERN Nagy Hadronütköztetőjének (LHC) Kompakt Müon Szolenoid (CMS) kísérleti programjában, ahol például a sötét anyagot alkotó egzotikus részecskék, extra dimenziók és a nevezetes Higgs-bozon után kutattak a fizikusok.