Krusovszky Dénes

Hosszan lehetne sorolni az utóbbi négy-öt év nagy újrafelfedezéseit, illetve az ismert, kanonizált szerzőkhöz valamilyen módon kapcsolódó, újdonságértékű szövegek megjelenéseit.

Kultúrharc dúl az országban, bár kérdéses, hogy pontosan mit is takar e kifejezés. Többen állítják, nincs egységes ideológia, sem központi akarat az események mögött, bizonyos tendenciák mégis határozottan kirajzolódnak.

Hiába jut eszébe azoknak is az ikonikus mondat, akik élőben valószínűleg nem hallották annak idején, manapság már nem hangzik el a titokzatos figyelmeztetés a Vízállásjelen­tésekben, miszerint „hajóvonták találkozása tilos!”

Kultúrharc dúl az országban, bár kérdéses, hogy pontosan mit is takar e kifejezés. Többen állítják, nincs egységes ideológia, sem központi akarat az események mögött, bizonyos tendenciák mégis határozottan kirajzolódnak. Kétrészes cikkünkben megpróbáljuk föltérképezni, hogy a különféle szereplők milyen kapcsolati hálóban helyezkednek el.

Az idei Könyvfesztivál díszvendége a világhírű norvég szerző, a csütörtökön megjelenő Narancsban benézünk a Knausgård-jelenség mögé.

Ha már a műsor úgy tesz, mintha valódi közvélemény-kutatás lenne, vonjunk le mi is egy nem reprezentatív végeredményt a hallottakból: a hat betelefonálóból négy egészen agyzsibbasztó volt, míg kettő kifejezetten érdekes dolgokat mondott.

Mert ünnepelni és olvasni muszáj.

„A csapatból csak egy Vladimir volt életben, mindhárom inhibitor romokban, és a szuper minionok csak úgy özönlöttek a bázisra. Irelia talán befejezhette volna a meccset, de őt Vladimir letakarította, a minionok pedig voltak olyan kedvesek, hogy inkább a hősöket támadták a Nexus helyett.”

„Írhatok, amit akarok: valami / végül úgysem lesz másképp. Talán / ezért írok, amit akarok, valóban” – 1976-ban A mennyezet és a padló című kötetben jelentek meg ezek a sorok. Nem Tandori Dezső legismertebb sorai, de olyan korai evidencia jelenik meg bennük, ami végig ott lüktet majd a költői pálya következő, több mint négy évtizedében.

Sokat tapasztalék; sok szép, de sok bús pillanatim is valának. Az önuralkodásbani rendítetlen önállóságot azonban, kútfejét a valódi emberi életnek, s ezért legfőbb célját földi létemnek még nem tudám magamévá tenni.

Amióta írjuk ezeket a rádiókritikákat, számos lehetőségünk volt már csatornabúcsúztatókról beszámolni. Ilyen ez a mikrovilág ma Magyarországon, népszerűségtől és közhasznúságtól függetlenül el lehet bukni percek alatt, és ugyanígy fel is lehet húzni egy új csatornát, csak az univerzális tudás – megfelelő ajtón kell kopogtatni – szükséges hozzá.

Önmagában az, hogy tavaly december 22-én lett volna Petri György 75 éves, a költő életművének befogadása szempontjából nem kell, hogy bármit is jelentsen.